DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! A bírói függetlenség változatlanul megszállott híveként a rendelkezésemre álló rövid idõt nem mentegetõdzésre, hanem annak megmagyarázására szeretném szánni, hogy miért elleneztük és miért ellenezzük változatlanul a bármilyen összetételû és bármilyen elnevezésû országos igazságügyi tanács, Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak a létrehozását, mint a bírói függetlenség egyetlen üdvözítõ és megváltó biztosítékát. Ehhez egy kicsit foglalkozni kell azzal, hogy mit tekintünk függetlenségnek. Egy ilyen éteri, levegõben libegõ fogalomnak tekintjük, vagy pedig egy valóságos, földönjáró fogalomként kezeljük a függetlenséget.
Abszolút függetlenség csak a mesében létezik. Nyilvánvalóan ezért fogalmazta meg a nagy meseíró, Phaedrus, hogy nincs édesebb dolog a függetlenségnél. Õ nyilván meg is kóstolta. Tisztelt Országgyûlés! Egy organikus testben a szív, a tüdõ, a máj, a lép függetlenül mûködik, de mégis vért vivõ erek, idegpályák kapcsolják össze az egymástól független szervezeteket. Nyilvánvalóan az államszervezetben is az elválasztott hatalmi ágak egymástól függetlenül mûködnek, mégis átjárás van közöttük, összefüggnek; mint ahogy a végrehajtó hatalom függetlenül kormányoz, de a törvényhozó hatalomnak mégis van bizonyos ellenõrzési joga a kormány fölött, mint ahogy a törvényhozó hatalom fölött is ott áll és ott mozog az Alkotmánybíróságnak a pallosa. Akkor miért akarjuk egy elképzelt függetlenség jegyében egyedül a bírói hatalmat korlátlanná tenni? Tehát ennyit a függetlenségnek a fogalmi elemeirõl.
De a döntõ kérdés itt nem az, hanem a döntõ kérdés, hogy el kell választani az ítélkezési és az igazgatási függetlenséget. Senki nem vitatja az ítélkezési függetlenséget. A jelenleg érvényben lévõ magyar alkotmány is egyértelmûen az 50. §-ában rögzíti és a bírósági törvény ezzel azonos szöveggel rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. Ebbõl okszerûen következik a teljes ítélkezési függetlenség. Csak emlékeztetnék arra, hogy kétharmadot meghaladó többséggel fogadta el az Országgyûlés a bíróságokról szóló törvény módosítását, ahol még az igazságügy- miniszter jogkörébõl az is ki lett véve, hogy tanácskozási joggal részt vehet a Legfelsõbb Bíróság legmagasabb elvi irányító testületének a teljes ülésének az ülésén, és a Legfelsõbb Bíróság Kollégiumának ülésén, nehogy a jelenlétével esetleg veszélyeztesse ennek a testületnek az ítélkezési függetlenségét.
Kérem, a legtisztábban, hogy mik a függetlenségnek a kritériumai, ezt a sokszor hivatkozott az Európa Tanács Miniszteri Bizottságnak a tagállamoknak, a bíráknak a függetlenségérõl, a hatékonyságáról és a szerepérõl szóló még 1994. október 13-án elfogadott ajánlása fogalmazza meg, egyértelmûen tisztázza, hogy mit értünk azon a bizonyos ítélkezési, bírói függetlenségen. A tevékenységüket akadályozástól mentesen, és anélkül kell végezniük, hogy bárhonnan érkezõ, bármely indokból közvetlen vagy közvetett indíttatásból illetéktelen befolyásolástól, nyomásgyakorlástól, fenyegetéstõl vagy beavatkozástól mentesen végezhessék. Törvényben kell elõírni a bírákat bármely módon befolyásolni törekvõ személyekkel szembeni szankciókat. A bíráknak az eléjük terjesztett ügyekben teljesen szabadon, belsõ meggyõzõdésük és a tényállás saját maguk által történõ értékelése szerint, részrehajlás-mentesen, valamint a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelõen kell dönteniük. Kész, ennyi a bírói ítélkezési függetlenség.
De hogy ezt a függetlenséget hol gyakorolják, ki felelõs azért, hogy az igazságügyi szervek, a bíróságok, az ügyészségek mûködjenek, hát valakinek felelnie kell azért, hogy a zalaegerszegi bíróságon betörik az ablak, akkor az igazságügy-miniszter menjen, csinálja be az ablakot, de az, hogy a létrát ki tartsa alatta, hogy azt ne választhassa meg, hát az nem az ítélkezési függetlenség kérdése, ez nyilván az igazgatási függetlenség kérdése, ami egészen más dolog. Ezt az utat végig kellett járni. Végig jártuk a múlt ciklusban is, a bírósági törvény módosításának, nem különben a megyei bírák vitatott kinevezésével kapcsolatban. Azért jó lenne tudni, hogy ezt az Alkotmánybíróság nem semmisítette meg, csak pontosította a bírósági törvénynek a rendelkezéseit, de akkor is már lerögzítette az Alkotmánybíróság. Hogy a bíróságok ítélkezõ és igazgatási tevékenységét a kontinentális jogok is elkülönítik egymástól, s a bíróságok mûködésének biztosítására az igazságügy- miniszternek különbözõ jogosítványokat adnak.
Meg kell említeni a teljesség érdekében, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának, a független igazságszolgáltatás egyetemes nyilatkozata is egyértelmûen tartalmazza, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom részvétele a bírák kinevezésénél addig áll összhangban, amíg a kinevezéseket a bírói kar tagjaival és a szakma képviselõivel, vagy egy olyan testülettel, amely a bírói kart és a szakmát is hatékonyan képviseli, véleményezteti.
(11.10)
Tehát nem ad döntési jogot egy igazgatási kérdésben, egy véleményezési jogot ad. Itt hivatkozások történtek a latin pédákra. A mediterrán tájak lenyûgözõen szépek, de nem biztos, hogy ugyanazon szögben sütött a nap, és az sem biztos, hogy egyedül ez az üdvözítõ módszer. És megint visszatérõen hivatkoznom kell, tehát a bizonyos Európa Tanács miniszteri bizottságának az ajánlására, ahol szintén, egyértelmûen fogalmazódnak meg a nem kötelezõ ajánlások, amelyik már a bevezetõjében is utal az egyes államok jogi hagyományaira, és rögzíti, hogy amennyiben az alkotmány, a törvénykezés, vagy a hagyományok lehetõvé teszik a kormány részvételét a bírák kinevezésében, szükséges annak biztosítása, hogy a bírák kinevezési eljárását ne befolyásolják más indítékok, mint objektív kritériumokhoz kapcsolódó okok, amelyeket részletesen felsorol ez az ajánlás, hogy az elõmenetelnél mit kell figyelembe venni.
Az ajánlás pontosan rögzíti, hogy: "A végrehajtó és törvényhozó hatalom szerveinek tartózkodniuk kell olyan intézkedések meghozatalától, amelyek megsérthetik a bírák függetlenségét." Tessenek megnézni a jelenleg érvényben lévõ bíróságokról szóló törvényt, az ítélkezési függetlenség sérelme nélkül gyakorolhatja csak a kormány bármelyik tagja a bíróságok feletti igazgatási tevékenységét. Megmondja az ajánlás a kritériumokat és az objektív kritériumokat. Megmondja, hogy jóllehet minden tagállam saját rendszerét alkalmazza a bírák kiválasztására, megválasztására vagy kinevezésére, a bírójelöltek kiválasztását és a bírák elõléptetését érdemeik alapján kell végrehajtani, különösen akkor, amikor a bírót kinevezõ határozatot olyan szervek hozzák meg, amelyek a kormánytól vagy a közigazgatástól nem függetlenek, vagy akkor, amikor például a parlament vagy a köztársasági elnök hozza meg.
Visszatérõen utal ez az ajánlás arra, hogy a bírák kinevezésére képzeletbeli tökéletességû rendszert nem lehet javasolni. Mint ahogy abszolút függetlenség nyílván nem létezik. Azt mondja: "Azonban még azokban az országokban is, ahol a bírákat hivatalosan a kormány jelöli ki, valamilyen formában léteznie kell olyan rendszernek, amely a bírák kinevezési eljárását a gyakorlatban átláthatóvá és függetlenné teszi." Sorol fel államokat, azt mondja: "Más államokban a bírói hatalommal való széles körû konzultációra lehetõséget adó rendszer mellett döntöttek, jóllehet a formális döntést a kormány egyik tagját illeti meg."
Tehát igenis megteremthetõ az igazgatási ellenõrzés keretében ez a rendszer. Megteremthetõ a bíróság önkormányzatok formájában, melyeket létre is hozott a bírósági törvény. Azt én nem vitatom, hogy az értelmezés kérdésében felmerült az alkotmányjogi vita. Az Alkotmánybíróság értékelte, hogy az összbírói testületeknek, a bírói tanácsoknak mi a szerepük. Ezt kell pontosítani, az õ véleményük figyelembevétele nélkül, ne lehessen bíró kinevezésére indítványt tenni, ne lehessen bírósági vezetõt kinevezni. Ez a rendszer tökéletesen biztosítja, a bíráknak az ítélkezési függetlenséget egyértelmûen biztosított, de lekorlátozza a végrehajtó hatalomnak azt az egyetlen kis idegszálát, ami összeköti a bírói hatalommal, és nem teszi a bírói hatalmat egyedül a hatalmi ágak között korlátlanná.
Szólni kell a bíróságokról szóló törvény keretében a negyedik emelet bíróságáról. Nekem nosztalgiával kellene viseltetnem az ítélõ táblákkal szemben, mert még módom volt a debreceni ítélõ táblánál tárgyalni. Ma is nagyon tisztelem, és szeretem az ítélõ táblai rendszert. De, csak klasszikust lenne szabad idézni, nem saját magamat ismételni, addig negyedik emeletet építeni, amíg a harmadik emelet is beázik, és a földszint is szigeteletlen, tehát amíg ennek a tárgyi és személyi feltételei nem rendezettek, és ezért jó a szabályozási elv, ebben a vonatkozásban, amelyik rögzíti ugyan a jelenlegi bírósági szinteket, de a törvénynek lehetõvé teszi, hogy amikor ezek a feltételek megnyílnak, akkor egy újabb bírósági szintet hozzon létre.
Nagyon röviden, azért szeretnék csak foglalkozni az Alkotmánybírósággal, mert a sajtóban olvastam, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ki akarta húzni az Alkotmánybíróság alól az egyetlen fontos hatáskört, a megsemmisítési jogkört. Soha az életben nem akartuk kihúzni a teljes megsemmisítési jogkört az Alkotmánybíróság alól. Azt szerettük volna kihúzni, ami a koncepcióban egyértelmûen meg is jelenik, hogy a részbeni megsemmisítési joga, a pontos szöveget hadd idézzem: "A jogszabályok megsemmisítés iránti joga nem jelentheti azt, hogy a jogszabály egyes rendelkezéseinek a tartalmát megváltoztathatja." Tehát ne kapjon jogalkotó hatáskört. Én azt hiszem abban teljes az egyetértés, hogy az alkotmánybírósági törvényt módosítani kell. Ez az egyetértés szükségességét indokolja az ügyrenddel kapcsolatban, itt felmerült vita, mert lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni az ideiglenes intézkedéssel, vagy a jogi képviseleti kényszerhez kötöttséggel, de azzal viszont, sajnos egyet kell érteni, hogy ez nem kerülhet az ügyrendbe, hogyha ez magáról az Alkotmánybíróságról törvényben nem szerepel. De nyílván az Alkotmánybíróságról szóló törvény teljes átgondolásra és módosításra szorul, az elveket a benyújtott koncepció valójában teljes részletességgel tartalmazza.
Néhány szót az alkotmányvédelem keretében megjelenõ, állampolgári jogok országgyûlési biztosairól. Ebben a vonatkozásban alig volt a jelenlegi szabályozástól eltérõ indítvány. A nép ügyvédjei úgy látszik legitimizálódnak, annak ellenére, hogy néhány ironikus hang azért megjelenik azzal, hogy nemcsak a jogállam homlokzatán megjelenõ díszek-e. Nem díszek, mert a hivatal packázásaival szemben nem igaz, hogy csak puha jogi eszközeik vannak. Tehát az Országgyûlést igénybe vehetik a jogsérelmek orvoslásánál, és a sajtóban való megjelenési lehetõségük, sõt megjelenési kötelezettségük olyan mértékû, hogy ezt puha eszköznek nem lehet nyilvánítani.
Nem kívánom a vezérszónoklatban elmondottakat megismételni, de ma is elhangzott, én már a vezérszónoklatban öt, ötös számban foglaltam össze azokat a csapdákat, amiket a jó szándékú folyamat beleütközhet, és ami aknára viheti. Az egyik éppen a népszavazás kérdése. Mert ha valaki egy dologban nem ért egyet az alkotmány szövegével, akkor az egészre nemet mondhat, és bekövetkezhet egy törvényalkotási fiaskó. Nyilván öt-hat pontban meg lehet fogalmazni azokat a vitás elveket, amikben a döntés, ami döntés a törvényhozóra, nem lesz. Ezt a csapdát kikerüljük, hogy ne a végleges szöveg kapjon egy elutasító nemet, hanem a népszavazás eredménye beépülve az alkotmányba, már kiiktatja ezt a csapdahelyzetet.
A másik csapda, amit jó lenne elkerülni, ehhez viszont konszenzus szükséges. Tudom, hogy Bismarcknak volt a híres mondása, hogy csak az ökör következetes, mert hogyha nem oldódnak az ellentétek a módosító indítványokkal kapcsolatban, hanem mindenki ragaszkodik az elõkészítés folyamán az elképzeléseihez mereven és dacosan, akkor megjósoltam elõre, és én, nem mintha kiváló jósnõnek vagy jósnak tartanám magam, de a részletes vita nem lesz részletes vita, hiszen egyetlen módosító indítvány nem kerülhet szavazásig, hogyha nem kapja meg öt támogató igen szavazatot. Tehát, ha mindenki azt mondja, hogy én már elmondtam, és ahhoz ragaszkodom, akkor itt snitt, vége, a részletes vitában mirõl lehet beszélni. Egyetlenegy módosító indítvány nem kerülhet el a szavazásig.
(11.20)
Nem kívánom ismételni azokat az elvárásokat, amiket megfogalmaztunk a szabályozási elvekkel kapcsolatban, azokat a záróvitában holnap részletesen ismertetni fogjuk. Én nagyon jól tudom, hogy olyan alkotmányt készíteni, amelyik tízmillió állampolgár elvárásának megfelel, az lehetetlen. Mert aki köztársasági elnököt közvetlenül akar választani, annak nem fog tetszeni az alkotmány rendelkezése. És sorolhatnám azt az öt-hat lényeges kérdést, viszont sose szabad elveszíteni se a reményt, se a csüggedést, folytatni kell a munkát, de úgy, hogy konszenzus eredményeként és a vitás elvekben történõ döntés kikérése után olyan alkotmány legyen, amelyik idõálló valóban, és legalább a többségi elvárásoknak teljes mértékben megfelel. Köszönöm a figyelmet.