LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum 1989 óta vesz részt az alkotmányozási folyamatban. Akkor még Kelet- és Közép-Európában tízmilliók abban reménykedtek, hogy a diktatúrák bukása után Európa térségében valóban emberhez való élet, országélet és nemzeti élet jöhet létre.
Alkotmányozó szükségszerûség volt akkor, 1989-ben, majd pedig Antall József kormányzásának elsõ hónapjaiban, hogy sürgetõ gyorsasággal kellett a rendszerváltoztató alkotmányt létrehozni.
Azóta már tudjuk, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket kötöttünk, azok az ellentmondások és feszültségek, amelyekre már akkor is figyelmeztettek bennünket, végül is egy nagyon ellentmondásos rendszerváltoztató folyamatot fog karbantartani, és tette ezt ez az alkotmány végül is oly módon, hogy létrejöhetett a politikai intézményi rendszer változása és létrejöhetett a gazdasági rendszernek a megváltoztatása is a maga ellentmondásaival, ingerültségével, kínlódásaival, gyötrelmeivel.
Van-e ma alkotmányos szükséghelyzet, alkotmányozó szükségállapot? Valamennyi felszólaló egyetértett eddig abban, hogy ilyen szükséghelyzet nincsen. Van-e a társadalomnak igénye új alkotmányra? Ebben már megoszlanak a nézetek, és annak ellenére, hogy az elmúlt esztendõk munkája nyomán tudós mûhelyektõl kezdve, parlamenti képviselõkön át civil szervezõdésekig, valóban egy hatalmas ismeretanyag, tapasztalati anyag gyûlt össze, mégis az ország közvéleménye érzéketlen, és joggal érzéketlen, hiszen lekötik a napi megélhetési gondok, és lekötik azok a gyötrelmek, amelyeket nap mint nap meg kell élnie.
Úgy vélem, hogy egy ilyen helyzetben nagyon kétséges lesz az alkotmány, az új alkotmány elfogadottsága, különösen akkor, amikor nem születtek meg azok a rendszerváltoztató folyamat jogi részének, szakaszának e területét meghatározó törvények, amelyeket számon fog kérni az ország közvéleménye attól az alkotmánytól, amelytõl ezt számon kérni valójában nem lehet.
Itt a világban ma egy olyan helyzetben él az ország, a nemzet, amelyben a diktatúrák bukása után újabb válságok jöttek létre, gondolok itt a gazdasági érdekütközetekre, amelyek olykor kontinentális méretûek, gondolok, utalok röviden a vallásháborúkra, a függetlenségi háborúkra vagy arra a tényre, hogy az elkövetkezendõ esztendõk, évtizedek, évszázad a tisztesség és a bûn, a bûnözés nagy világméretû küzdelmével fog együtt járni.
Ebben a helyzetben alapvetõ célja egy országnak, egy nemzetnek, hogy egy olyan alkotmányt készítsen, amely nemzetstratégiát is szolgáló megfogalmazásban képes hosszú évtizedekre távlatos célrendszert is megfogalmazni, megszövegezni.
Úgy véljük, hogy mindaddig, amíg a rendszerváltoztató folyamat közjogi részének elsõ nagy korszaka nem zárul le, addig nagyon kétséges lesz az új alkotmány idõtállósága. Többen említették, nemcsak hozzáértõk, jogtudósok - itt a parlamentben is -, hogy mindaddig, amíg az államháztartási törvény, a nyugdíj-törvény, a gyermekek védelmét szolgáló törvény, a nemzet jövõje érdekében megfogalmazható és létrehozandó családvédelmi törvény, az egészségügy átalakítása, a közigazgatási reform, az összeférhetetlenségi törvény - és sorolhatnám tovább -, nem születik meg, addig számon fogják kérni az alkotmányon azt, ami egyébként ilyen mértékben, ilyen részletezésben számonkérhetetlen.
(12.20)
Egy olyan állapotban, amikor belsõ békesség az országban nincsen, amikor alapvetõ dolgokban képtelen az érdekegyeztetésre, amikor olyan politikai küzdelmek történnek napjainkban és várhatóak a jövõben, amikor csalódottság és a bizalmatlanság ilyen méretû a politika iránt, akkor nagyon nehéz egy új alkotmányt a parlamentben konszenzus alapján elfogadni és jó szívvel, nyugodt lélekkel népszavazás elé tárni. Akkor, amikor összeomlóban van a társadalombiztosítási önkormányzat, akkor, amikor képtelen volt az MSZP-SZDSZ- kormányzat erre a négy esztendõre egy kiszámítható gazdaságstratégiát, programot megfogalmazni. A kezdet kezdetén nagyon nehezen várhatjuk el, hogy a nemzetstratégiát is, a nemzet jövõjét is körvonalazó új alkotmány szülessen.
Itt elsõsorban a kormányzati bírálatokra, kritikákra utalok. Mindezek azt jelzik a Magyar Demokrata Fórum számára is, hogy bármennyire is az elõkészületek részleteiben alapos munka történt, ennek ellenére, ami megszületett - ez a koncepció - nehezen lesz alkalmas arra, hogy ennek alapján új alkotmányt adjon a parlament a választók elé. MSZP-s képviselõk fogalmazták meg, hogy kevésnek tartják a 45 napos társadalmi vitára hozott idõkeretet, többen beszéltek az egyensúlytalanságról, amelynek oka az, hogy olyan együttmûködési mechanizmust fogadott el a Ház, amelynek értelmében az alkotmány-elõkészítõ bizottságon belül legalább kétharmados parlamenti képviselõcsoporttal a háta mögött lehetett egy-egy elemet elfogadtatni. Utalt erre többek között Rajk László SZDSZ-es képviselõtársam.
De a kritikus pontokat az elõterjesztõ Gál Zoltán is megfogalmazta, és ezt aztán megerõsítette Vastagh Pál igazságügy-miniszter is. Idézem Gál Zoltán elnök úr néhány észrevételét, amelyet kritikus pontként határozott meg, és e kritikus pontok jelzik számunkra azt, hogy ez az alkotmánykoncepció átgondolatlan, és nehezen lesz alkalmas arra, hogy a jövõt is szolgáló, távlatos alkotmánya legyen a Magyar Köztársaságnak.
Gál Zoltán mondta itt, e Házban, hogy "jelentõs késésben vagyunk", "kedvezõtlenül változnak az alkotmányozáshoz szükséges politikai feltételek", "a társadalmi érdekegyeztetés alkotmányban való megjelenítése kérdéses", "a köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatban erõs viták voltak", "a bírói függetlenség intézményes megteremtõ alkotmányos akarat (sic!) nincs jelen ebben az alkotmányban oly módon, ahogy ezt sok vitapartner szeretné", "zavar van az alkotmánybírák jelölése és választása körül".
Vastagh Pál fogalmazta, hogy az egyik vitaproblémának jelezte (sic!) a társadalom és az állam kapcsolatát, vagy az országgyûlés, a kormány a köztársasági elnök viszonyát, vagy ugyancsak Vastagh Pál miniszter úr vitatémaként a kétharmados törvények körének mérsékelt csökkentése vagy radikális szûkítését nem látja pontosan. Nyilván ebben a koncepcióban eléggé nehezen felfedezhetõ egy olyan határozott hang, amely képes lett volna ezt eldönteni.
De ugyanúgy Vastagh Pál miniszter úr fogalmazta meg a népszavazásra vonatkozó alkotmánykoncepció szabályaival kapcsolatos vitákat, aggályokat. És most ezen a napon SZDSZ-es képviselõ társunk az általános hadkötelezettség megszüntetésérõl beszélt, amelyet 5-10 éven belüli idõtartamban vél megoldhatónak.
Mindezek számomra azt bizonyítják - és sorolhatnám a példákat -, hogy kormányzati oldalról is sok a kétség, sok a bizonytalanság, mely azt jelzi, hogy az MSZP-SZDSZ koalíciós viszonyában az a kibékíthetetlen zavar van jelen, amelyet az elmúlt két esztendõben tapasztalhatunk, s így nagyon nehéz lesz egy nemzeti minimumot is megfogalmazni, alkotmányt az ország elé tárni.
A Magyar Demokrata Fórum több olyan kérdésben nem foglalt határozottan állást, vagy pedig úgy érzi, hogy nem zárultak le a viták, mint például: törekvés a magzati élet védelmére, vagy a gyermekeket nevelõ családokkal szembeni állami-kormányzati kötelezettségekkel kapcsolatban kellene sokkal pontosabb (sic!), de nem zárultak le a viták, hogy az alkotmányban milyen módon, milyen hangsúllyal szerepeljen a termõföld védelme, hogy a köztársasági elnökválasztásra (sic!), a kétkamarás parlament, az országgyûlési képviselõk visszahívhatósága, vagy G. Nagyné Maczó Ágnes kifejezését használva, a Szent Korona nem múzeumi tárgy, hanem állami jelkép, s ezzel kapcsolatban is lesz majd módosító indítványunk a határozati javaslathoz.
Nem érzem igazán, hogy felhasználta volna és lett volna rá ideje az elõterjesztõknek, hogy civil szervezõdések, különféle társadalmi mûhelyek anyagait, javaslatait használták volna. Egyetlenegyet hoztam ide, az Ipartestületek Országos Szövetségének javaslatát. Az IPOSZ többek között rögzíti nagyon határozottan, hogy teljes mértékben hiányzik a jelenlegi anyagból az állam társadalommal szembeni kötelezettségeinek szerepeltetése. A koncepció az állami túlsúly fenntartását tervezi, az állam kötelezettségei és a társadalom ezzel összefüggõ jogosultságainak garanciális szabályozása nélkül.
Másik helyen, az IPOSZ véleménye szerint, a tervezetnek az állam feladatait illetõen nem az újrafelosztó központosító szerepét, hanem a vállalkozói szabadság elõsegítését, a vállalkozások ösztönzésében való részvételt, illetve a piacgazdaság megfelelõ feltételrendszere kialakításában történõ közremûködést kell elõtérbe állítania.
Másik helyen az IPOSZ így fogalmaz: a tervezetbõl sajnálatos módon nemcsak az érdekképviseleti szervezetek jogosultságai hiányoznak, hanem kimaradt az érdekképviselet, érdekérvényesítés intézményrendszerének egésze is.
Az önkormányzati területrõl szeretnék még röviden néhány gondolatot megfogalmazni. Az önkormányzatok alkotmánybeli szabályozásánál elemi követelménynek tartom az olyan szemléletû és felfogású szabályzatot, amely nem lezár egy egyébként jelenleg természetes fejlõdési fázisban lévõ folyamatot, hanem ellenkezõleg, megteremti ennek alapjait, garanciáit, inkább az önkormányzatiság kívánatos jövõképét helyezi elõtérbe, sem mint a jelenlegi társadalmi, gazdasági helyzethez igazított, alapértékeket feladó pragmatikus szemléletû hivatkozással szabályoz.
Néhány megjegyzés a szabályozási elvekhez. Az alkotmányozás keretében kell dönteni a középszintrõl, nem pedig újragondolni. A területi, megyei önkormányzatot léte, funkciói gazdasági, társadalmi szükséglet nemcsak a jelenben, hanem még hosszú távon is.
(12.30)
A középszintnek az elmúlt hat évben történt lebegtetése nem folytatható, negatív hatásai erõsödnek. A valóságos középszintû önkormányzat alkotmányos meghatározásának hozadéka, hogy helyére kerülhet a középszintû államigazgatási szervezet szerepe is, s nem kormányzati döntéstõl függ a különbözõ szemléletek pillanatnyi uralkodása által motivált átszervezés, összevonás vagy leépítés stb. Az önkormányzati alkotmányos értékek között kell megõriznünk a szabad társulás elvét. Kiegészíthetõ a társulásra való kötelezés törvény által való elrendelhetõségével, de csak két területen. Az egyik az állam által az önkormányzatokra bízott igazgatási feladatokra, például körjegyzõség, vagy egyes kötelezõ önkormányzati feladatokra, kötelezõ és önként vállalat feladatok kérdésére. Ugyanis a jelenlegi szabályozástól eltérõen alapvetõ fontosságúnak tartom, hogy alkotmány garantálja önkormányzat számára kötelezõ feladatot, és hatáskört csak kétharmados törvény állapíthat meg és csak akkor, ha egyidejûleg biztosítja az ezekhez szükséges finanszírozási feltételeket.
A jelen gyakorlat azt mutatja, hogy a kormány a kötelezõ feladatvállaláshoz kapcsolódóan rendeletben hajlamos olyan eljárási rendelet szakmai követelményeket meghatározni, amelyek ellehetetlenítik a feladat ellátását, különösen finanszírozhatóságát. Utána aztán lehet arra hivatkozni, hogy ugye az önkormányzatok nem képesek feladataikat ellátni, ezért centralizálni, központosítani kell.
Alkotmányos garanciát kell kapnia a kiszámítható, legalább a testületek megbízásának idõtartamára szóló, azon belül nem változtatható pénzügyi szabályozók, a bevételek, helyi bevételek, állami támogatás kérdésénél. Ne a pénzügyminiszter felfogásától függjön, milyen legyen az adott évben az önkormányzatok finanszírozási szerkezete. A szabályozók megváltoztatására csak rendkívüli helyzetben, az önkormányzatokkal történt megállapodás alapján kerüljön sor.
Nem régen sokan úgy fogalmaztak, hogy rohanunk vissza a tanácsrendszerbe. Ennél is rosszabb történik. Elsõsorban a kistelepülések kerültek rendkívül súlyos helyzetbe, s ezen a területen is, más területen is a Magyar Demokrata Fórum az országgyûlési határozati javaslathoz módosító indítványokat fog beadni. A Magyar Demokrata Fórum alkotmányozási koncepcióját eddig Balsai István, Boross Péter, Sepsey Tamás fogalmazta meg, s meg fog ebben az ügyben szólalni ezen a területen Dávid Ibolya is. De ugyanakkor - bár szükségesnek tartjuk az új alkotmányt -, egyre kevesebb esélyt látunk arra, hogy az az új alkotmány ebben a kormányzati ciklusban megszületik. Még kevesebb esély van arra, hogy a fölzaklatott ország ezt népszavazással, nagy többséggel elfogadja. Mégsem tartom eredménytelennek azt a munkát, amelyet tudományos mûhelyek, kutatók, az ország sok részében dolgozó jogászok, egy alkotmányozási folyamat részeként az alkotmány-elõkészítõ bizottság asztalára letettek, hiszen ennek tapasztalataiban és az elkövetkezendõ esztendõk tapasztalataival minden bizonnyal egy olyan nemzet jövõjét, a nemzet-stratégiát is megfogalmazó alkotmányt adhat az országnak, amely méltó lehet mindazok álmához, akik egy nyugodt, békésebb Magyarországról álmodoznak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokból.)