DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselõtársaim! Az alkotmány koncepciójához gondolom minden parlamenti képviselõ számára rendkívüli lehetõsége már eleve megtisztelõ feladat, ugyanakkor rendkívüli felelõsség is. Számomra az a furcsa helyzet adódik, hogy nem kell fogalmaznom túlzottan precízen, hiszen a koncepcióból hiányzik ez a rész, amelyhez hozzászólnék. Ugyanakkor viszont nem tudok túlzottan elméleti és hosszú lenni, mert hogy nincs elegendõ idõm arra, hogy amit mondanék, megfelelõ részletességgel alátámasszam.
Nevezetesen én ahhoz a fejezethez szeretnék hozzászólni, amit "Önkormányzatok - 7. fejezet" címen jelöl a koncepció, és azon belül van egy olyan mondat, amelyik azt mondja, hogy indokolt azonban a fõvárosi és kerületi önkormányzat alakítási jogának, valamint a középszintû területi önkormányzat- alakítási jognak az újragondolása. A változtatásra vonatkozó javaslatokat az önkormányzati rendszer továbbfejlesztését célzó, az alkotmányozással párhuzamosan folyó munkálatok keretében indokolt elõkészíteni. Ebbõl tehát kiderül az, hogy tulajdonképpen most indul meg egy olyan munka az alkotmányozással együtt, amelynek néhány alapvetõ kérdését el kell dönteni. Errõl szólt tulajdonképpen Lezsák képviselõtársam is, ami a középszintet illeti. Ismerjük Balsay István fideszes képviselõ úrnak, Csiha András szocialista képviselõnek is ezzel kapcsolatos felhívásait.
Én, tekintettel arra, hogy itt egy kicsit ugye üres helyzet adódott, ezért egy kicsit kategorikusabban szeretnék fogalmazni, a magam véleményét elmondandó. És ezt azon nagyon egyszerû módon szeretném kifejezni, hogy én a magam részérõl elképzelhetetlennek tartom, hogy az alkotmány ne foglalkozzon nevezetesen a középszintnek egy olyan kategóriájával, fogalmával, mint a régió, amely tulajdonképpen hosszú távon - de egyébként múltban és jövõbe tekintve is hosszú távon -, az országban jelenlévõ rendkívül komoly, sokszor volt közigazgatás, sokszor csak adminisztratív, sokszor tervezési-gazdasági formaként jelent meg. De mindezekkel szemben, csak azért, hogy hihetõbb legyek - és manapság ez mindig divatos -, egyszerûen azt mondhatnám, hogy megítélésem szerint az az eldöntött tény, hogy mi az Európai Közösség részévé akarunk válni, ez kötelezõvé teszi, hogy valamilyen formában az alkotmányunkban ezt megjelenítsük.
Én azt hiszem, hogy erre való késztetés ez a minimális szint, ami ebben kötelezõ módon meglegyen. Miért is? 1961-ben az európai akkori közösségi államok már Brüsszelben kialakították a saját statisztikai rendszerüket, és mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy amikor ezt a statisztikai rendszert kialakították, akkor azt mondták, hogy ez nemcsak statisztikai rendszer, hanem ez tulajdonképpen a fejlõdési tendenciák felmérésének területi egysége, valamint az a területi egység, amelyre a fejlesztési koncepciókat, a fejlõdési folyamatok távlatait kell tudni meghatározni társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt. Tehát a regionális politikának sarkkövei. Ezen belül minimálisan két olyan régiót jelölt meg Európa, és azóta is tartja ehhez, amely az egyik régió, ami nemzeti értelemben, tehát egy ország, egy államhatáron belül, másrészt pediglen európai nagyságrendben is fontos. Ezeket kategorizálta, s ezek a kategóriák nálunk is nagyon jó értelemben bevezethetõk.
Talán annyi történelmi visszatekintést mégiscsak a közvetlen múltra érdemes adni, hogy már a '70-es években létezett Magyarországon egy tervezési- gazdasági körzetrendszer ugyanilyen céllal, majd késõbb az elõzõ kormány véleményem szerint, megítélésem szerint túlpolitizálta ugyan, de közigazgatási értelemben is regionalizált. Hihetetlen fontos ez a társadalmi identitás szempontjából is, és - nagyon komolyan és nagyon felelõsségteljesen - hadd mondjam, hogy éppen azért, mert történelmi régiók kialakításáról, kialakulásáról van szó, ezért várhatóan nemcsak a múltba kell ebben tekinteni, hanem esetleg egy Európai Közösség által feloldott határok esetében a jövõbe is, és ez természetesen Magyarország számára rendkívül fontos regionális lehatárolásokat eredményezhet. Szeretném felhívni még a figyelmet arra, hogy az a bizonyos területfejlesztés és területrendezésrõl szóló törvény, amit a parlamentünk szinte a minap kodifikált, ez kitér - méghozzá az európai fogalmaknak megfelelõen - a régiók meghatározására. Minimálisan kétfajta régiót említ: az egyik egy adminisztratív régió, amirõl most beszélünk, ami lehet egy statisztikai és ilyen fejlesztést elõkészítõ régió, és beszél egy funkcionális régióról, amelybõl kettõt nevesít is: a budapesti agglomeráció és a Balaton régióját. Ez teljes mértékben megfelel annak a szándékrendszernek, mint amirõl tulajdonképpen mi itt, vagy én szeretnék beszélni.
Idõm lejártával csupán annyit szeretnék akkor hangsúlyozni, hogy rendkívül fontosnak tartom, hogy minimális mértékben, de az alkotmányban jelenjen meg a késztetés ezeknek a régióknak a kialakulására, kialakítására, statisztikai értelemben feltétlenül jelenjenek meg, és ez mindenféleképpen beleillik az itt elhangzott eddigi felszólalások rendjébe is, hiszen ebben a hierarchiában megjelenik az egyes önkormányzatok által létrehozott szabad társulásoknak a lehetõsége, a kistérség, egyúttal a makrorégió is.
(12.40)
Én azt hiszem, hogy ezen az úton-módon tovább tudnánk lépni az eddigi kodifikációs elméletünk bázisán, és valószínûnek tartom, hogy igazolhatnánk azt, amit az elõkészítõ-bizottság elnöke, parlamentünk elnöke megfogalmazott a legelején, hogy stabil alkotmány kell, de olyan stabil alkotmány, amelyik a változó világhoz alkalmazkodni tud, tehát eléggé nyitott arra a fejlõdés irányába, amely fejlõdést magunk számára eddig is elõkészítettünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)