DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Független, demokratikus jogállamnak alkotmányra van szüksége, így nekünk is. A kérdés az, hogy az elõkészület gondos, alapos és hosszú volt-e, vagy valami általunk ismeretlen oknál fogva túl gyorsan készítjük az alkotmányt. Én azt mondom, hogy alkotmányra van szükségünk, és nem azt mondom, hogy új alkotmány kell. Az 1949. évi XX. törvénycikket, helyes kiegészítések és módosítások ellenére, nem tartom alkotmánynak. Torzszülött volt, születésénél fogva olyan idõben hozták, és olyan megszálló hatalom és õket kiszolgálók alatt, amikor alapvetõ jogokról, vallásszabadságról, lelkiismereti szabadságról még beszélni sem lehetett. Ez a torz megfogalmazása, mármint, hogy alkotmány, sajnos még ma is viseli az 1949. évi XX. törvénycikk bizonyos fokban, mert talán furcsa, amit mondok, az elsõ részében az állam vagyonáról, szövetkezetekrõl szól, és csak hátul, ma is a 12. fejezetben kullognak az emberi jogok, holott minden alkotmánynak, a világ bármely alkotmányának - különösen az elsõ nagy kettõnek, az 1776-i Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata és a francia Nemzetgyûlés ünnepélyes deklarálása 1776. augusztus 26-án - azzal kezdõdik, hogy minden az emberért van, az ember alapvetõ jogáért.
Igen szükséges, ha nem tartjuk be azokat az elveket, és nem követjük, és nem igyekszünk követni a népakaratot, akkor azt hiszem ismét mellékvágányra fog csúszni az alkotmány. A történelmi fejlõdésünk két érdekes jelenséget és utat mutat. Az elsõ alkotmányos megjelenése a magyar népnek Szent István fehérvári törvénynapjaikor volt. Amikor megjelentek, elmondták panaszaikat, jogsérelmeiket és ott a királynak is meg kellett személyesen jelenni, azokat orvosolta. Tehát, a népnek az igazságszeretete és a jogai voltak az elsõk, amik a történelmünkben megjelennek, mint alkotmányos jogok. Ezek a jogok késõbb szélesedtek. A XIII. század elején már nemcsak megjelennek és panaszokat mondanak el, hanem már ott vannak a rendek és a szerviensek és a többiek azzal, hogy a királynak az önkényét fékezzék, és maga a népnek a jogait szélesítsék.
1222-ben elérték az akkori rendek, az egybegyûlt sokaság az Országgyûlésen, hogy leváltották a régi nádort és a helytartótanács tagjait, tanácsadóit pontosabban, akik úgy érezték - már a nép részérõl -, hogy a hatalmukkal visszaélnek, s a népnek nem biztosítják a jogait.
Igen Tisztelt Ház! 774 év távlatából fölvetem a kérdést, hogy vajon ma az ellenzéknek van-e olyan joga, mint 774 évvel ezelõtt a rendeknek, és a fehérvári Országgyûlésen összejött sokaságnak? Nincs. Az ellenzék ma - számításom szerint körülbelül 40%-át teszi ki a választóknak, remélem '98-ra ez növekedni fog - gombot nyomhat, javaslatait elmondhatja, de régi nádort vagy tanácsadóit hogy elmozdíthatja? Egy fõosztályvezetõt sem. Ebben a tekintetben úgy érzem, az alkotmányunk, ha nem segít, akkor lesz egy nagyon szép szövegû papírunk, de végül a gyakorlatba nem megy át semmi. Az ellenzék ma, függetlenül attól, hogy százalékban mennyi, lényegében nem élvezi, és nem tudja keresztülvinni azokat a javaslatait és jogaikat, amelyek az ország egységét, gazdasági fejlõdését és kulturális fejlõdését is elõsegítenék.
Ismételten meg kell említenem - s ezzel a kérdéssel többet nem foglalkozom -, a sürgõsséget. Mert semmi érdemi magyarázat, semmi érdemi érv el nem hangzott arra, hogy valóban miért kell ilyen sürgõsen ezt az alkotmányt elõkészíteni. Kell alkotmány, legyen alkotmány, vegyen benne a népnek minden része, hisz a negyven nap semmi, özönlenek a papírok, és szeretném, ha szívére tenné kezét minden alkotmány-elõkészítõ bizottság tagja, hogy elolvasta-e mindegyiket. Száz és ezer oldalak jönnek, hogy elolvassuk és tudomásul vegyük, vagy használjuk. Nem negyven nap kell, négyszáz nap kell. És semmi hiba nem lenne abból, ha az alkotmányunk pár évvel késõbb, egy jó alkotmány jönne létre. Nem akarom propaganda szólamnak vélni, de ha az igen tisztelt Országgyûlés vagy a koalíció ugyanilyen szorgalommal, és ugyanilyen tüzetesen és ugyanilyen sürgõsséggel tárgyalna a kisember szociális jogairól, az ország helyzetének a megjavításáról, és itt ülnénk szerdán, csütörtökön, pénteken meggyõzõdésem, hogy elõbbre vinnénk az országnak az érdekét, közben természetesen alkotmányt elõkészíthetünk.
Ennek az alkotmánynak van számos olyan pontja, amely ha benn marad, akkor nem mondom hogy torz, de csonka alkotmány lesz. Az egyik a már sokat említett és sokak által felhozott kérdés a köztársasági elnök közvetlen választása, ami természetesen a Kereszténydemokrata Néppárt szerint a népre tartozik. Én azon csodálkozom, hogy ezen egyáltalán vitázni lehet. Itt ültem sok órát, hallgattam. Igazi érdemi érvet, hogy miért nem a nép választja, nem hallottam. Azok a különbözõ felfogások, hogy formai hatalma van, hogy nincs lényegében olyan jogköre a köztársasági elnöknek, hogy nép válassza, elég az Országgyûlés, ezek mind nagyon gyengék.
(13.40)
Úgy érzem, és itt majd a végén rátérek, hogy egy elõ-népszavazás nagyon szükséges volna arra, hogy valóban a nép maga döntsön. Mert ha az egész alkotmányt kapja meg, az egész alkotmányszöveget, nem lehet kívánni, hogy alapszervezetekben, kis polgári, vagy politikai körökben annak minden részét átvitassák. A három, vagy négy kérdést a nép elé tudunk vinni, akkor úgy érzem az alkotmányt, ha már ilyen sürgõsség van, és a megszavazását és végrehajtását elõre tudnánk vinni.
A másik kérdés, a bírói hatalom, pontosabban a bírói jogkör. Az alkotmánytervezetünk ebben gyenge. Nem adja, és nem erõsíti meg azokat a jogosítványokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a bírói hatalom bizonyos ellenõrzését és ellensúlyozását jelentse a végrehajtói hatalomnak. Enélkül nincs független bíróság. Hiába deklaráljuk, hogy a magyar bíróság független, ha nem adjuk meg a jogosítványokat hozzá. Szükséges.
Azon is csodálkozom, hogy ez majd külön bíróság, igazságszolgáltatási törvénybe tartozna, hogy nem gyorsítjuk az eljárást, nem úgy, hogy a jelenlegi bírókat jobban terheljük meg, ez majdnem lehetetlenség, hanem igenis kellenének egy eseti bíróságok, vagy kellene egyeztetõ, talán csak nem is szükséges, hogy mindenki bíró legyen. A kisebb ügyeket - százával és ezrével vannak -, el lehetne intézni és nem kellene minden üggyel a bíróságnak foglalkozni.
Az önkormányzatnál az észrevételünk az, hogy nincs kellõ önállósága és függetlensége az önkormányzatoknak, holott a demokratikus jogállamnak, talán egyik legjobb bizonyítéka és erõssége az önálló önkormányzat. Ha lent az önkormányzatok szabadon és függetlenül mûködnek, és nem kell ugrálniuk a kormánykoalíció utasítása szerint, akkor demokratikus rendszerünk biztosítva van. Ne csak a költségvetésben, de jórészt más forrásból kellene a támogatásokat biztosítani, hogy ez az önállóságuk megmaradjon.
További hibának tartjuk, és a mai napon is ugye errõl volt szó, elég kényes kérdés, és úgy érzem - többet is mondhatok, viharos kérdés, a szociális biztonság jogai. Alapvetõ jogok-e, államcél-e?
A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja szerint alapvetõ jog. Ez az ellenérv mindjárt az, nem lehet kikényszeríteni. Valaki nem kap munkát, akkor elmegy a bírósághoz, a bíróság ad neki munkát, vagy pedig illõ lakást, vagy pedig esetleg fizetést, vagy öregségi nyugdíjat. Nem errõl van szó. Arról van szó, hogy a korszerû ma igenis az, hogy ezek alapvetõ jogok legyenek.
Azok az érvelések, hogy nézzük a Svédországban mi történt, és bizony most az Egyesült Államokban most kurtítják õket, nem ez a válasz. Õk a visszaélést, ezekkel a jogokkal való visszaélést akarják megszüntetni, de nem az alapvetõ szociális jogokat. Ez beletartozik korunk szellemébe, az egész világot átjárta ebben az évszázadban az emberi jogok és a szociális biztonsági jogainak követelése, és alapvetõ jogként való használata. Az más kérdés, ellene lehet vetni, hát hogy lehet megvalósítani? Lehet, hogy lassan megy, lehet, hogy a bíróság kimondja egyes bíróhoz odafordulóknál, hogy a társadalom teherbíró képessége nem bírja el. Ez lehetséges. De ne fosszuk meg a társadalmat attól, hogy a szociális biztonság alapvetõ jog legyen. Ne legyünk kapitalista szellemûek abban, hogy igen minden a nyereség és a profit. Legyen. Gazdálkodjon sok-sok profitja legyen a kereskedõnek, a vállalkozónak, hisz ez adja a fejlõdést, az adóját fizesse meg, de a szociális jogokat biztosítani kell.
Nagyon sokan mondták egyes országokban, amikor a szociális jogokat biztosították, tönkre fog menni az ország. Csak a visszaélésben, nem az arra való szociális jogainak a kielégítésében és biztosításában.
Meg kell említenem azt a meghatározását a tervezetnek, hogy a felségjog, a szuverenitás egy részét nemzetközi szerzõdésben át lehet ruházni. Ez egy kissé laza, így nem fogadható el. Tudom, hogy az Európai Unió-tagságunk felé menetelésére vonatkozik, de sokkal célszerûbb ezt üresen hagyni, errõl ne beszéljünk, és amikor az Európai Unió-tagságunkra való megállapodás következik, akkor pontosan meg kell határozni azokat a lehetõségeket, ahol bizonyos korlátozásokat a szuverenitásunkban végre kell hajtani.
A kétkamarás rendszer - tudom, hogy bizonyos fokig idegen a lakosságunknak -, és sokan azt vetik szemére, hogy drága, és hát minek megint ilyen luxusköltségeket a költségvetésnek a terhére szabni. Véleményünk szerint - véleményem szerint -, ez a parlament, úgy ahogy van, és ahogy vagyunk, ez csonka parlament. Csonka parlament azért, mert nincsenek itt az egyeztetések, a szakszervezetek, a kisebbségek, a mûvészet és tudomány képviselõi, és a történelmi egyházaknak a képviselõi. Az lehet, hogy nem lehet máról-holnapra megvalósítani, de nem szabad elengednünk a szemünk elõtt azt, hogy a parlament nem fejezi ki az egész országnak, mindazok által, amiket elsoroltam, ezeknek az intézményeknek a képviselõit. Az lehetséges, hogy közben, amíg a kétkamarás rendszer megvalósul, lehetne behívásos, vagy delegációs vonalon ezt a hiányt pótolni, de mindenképpen a parlamentet teljessé kell tenni, és azt hiszem, hogy a jövõ - mégis bizonyos fokig -, a kétkamarás rendszer.
Többször szóvá tettem a tisztelt Országgyûlés elõtt a külföldön élõ nagykorú állampolgárok választójogát. Megismétlem, hogy ezeknek a polgároknak a választójog megadása nemcsak hogy szükséges, de kötelességszerû. Nem lehet kizárni a magyar életbõl azokat, akik a magyar életért dolgoztak és dolgoznak. Igen kérem az igen tisztelt Országgyûlés figyelmét, hogy ne szûkítsük, ne kapukat zárjunk be, hanem kapukat nyissunk, ahol ellenõrizzük, hogy kik lépnek be. De ne legyünk szûkmarúak azokkal szemben, akik hozzánk tartoznak, akik miértünk dolgoznak, akik áldozatot hoznak. Miért kell kizárni õket? Olyan szép szavak hangzanak el itt a parlamentben a magyarság, a külföldi magyarság egysége, segítése, rengeteg kérelem megy hozzájuk anyagi, szellemi kérelem, nagyon sokat teljesítenek, csak épp azt nem adjuk meg nekik, ami nemcsak hogy jár nekik, hanem megdolgoztak érte.
Igen Tisztelt Országgyûlés! Tudom, hogy szent pillanat, amikor egy Országgyûlés alkotmányt készít, alkotmányt terjeszt elõ, javaslatokat készít. A Kereszténydemokrata Néppárt megtette a javaslatait, úgy a köztársasági elnök közvetlen választásában, úgy a halálbüntetés tárgyában, a bírói kérdésben, önkormányzati kérdésben és a külföldi állampolgárok szavazati joga tekintetében is megtettük. Mi azért kérjük a támogatást, hogy olyan alkotmány legyen, amelyet örömmel szavazunk meg, hogy a mi alkotmányunk. Itt nem szabad érvényesülni annak, hogy a koalíciónak hatalma van, 2/3-os többség van, ez nem érv ilyenkor. Egyes törvényjavaslatoknál lehet, egyes személyek kinevezésénél lehet, de az alkotmánynál nem lehet. Az alkotmánynál nem lehet. Az alkotmánynak a mi alkotmányunknak kell lenni, az ellenzéknek, kormánynak és a népnek egyaránt. Nem fogja megoldani a kérdést az, hogyha kiküldjük a 70-80 oldalt a magyar népnek, olvassák el, és akkor szavazzanak, hogy elfogadják-e, vagy nem fogadják el. Helyesnek tartom azt a javaslatot, hogy igenis elõszavazás kellene a köztársasági elnök közvetlen, vagy közvetett választása tekintetében. Hozzáteszem én is, az államforma kérdésében, a kétkamarás rendszer és a halálbüntetés tárgyában.
Miért az államforma tekintetében, amikor köztársasági államforma van? Én is köztársasági államforma mellett szavaznék. De a népünk ebben sem szavazott soha. 1946. évi elsõ törvénycikk kimondotta és ezen a helyen elmondottam már, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt jogelõdje a Demokrata Néppárt volt az egyetlen, amely akkor is kifejtette ott a padsorok között, hogy igenis köztársasági államformát kívánjuk, a nép szavazzon, a nép szavazza meg. Ugyanígy a köztársasági elnököt, és a nehéz kérdésben a halálbüntetés kérdésében is természetesen, és a kétkamarás rendszerben.
Végezetül, igen kérem az Országgyûlést, ne tekintsék hatalmi, ne tekintsék kormánykoalíciós politikának, hogy az alkotmányt ne siettessék, lassan készüljön, s mondhatjuk rá, és szeretnénk azt mondani, igen elkészült végre, hosszú évtizedek, évszázadok után a mi alkotmányunk. És az ellenzéknek is legyen legalább annyi joga, mint 774 évvel ezelõtt a rendeknek és a megjelenteknek volt joga az önkényes királlyal szemben. Köszönöm.(Taps.)
(13.50)