BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Magam is, mint az imént Jakab Róbertné vagy Varga László már másodszor szólhatok hozzá ebben a vitában, ebben a nagyon jelentõs alkotmányozási vitában; míg az elõzõ alkalommal az alapjogokról, szociális jogokról, érdekegyeztetésrõl fejtettem ki a véleményemet, most igyekszem még inkább közgazdász lenni, és azokról a gazdasági vonatkozású kérdésekrõl szeretnék beszélni, amelyekkel az alkotmánykoncepció különbözõ fejezeteiben foglalkozik. Mielõtt azonban erre rátérnék, kell egy megjegyzést tennem ahhoz, amit jó másfél órával ezelõtt Lezsák Sándor képviselõtársunk általában az alkotmányozás idõszerûségérõl elmondott. Nem elõször hangzott el az az érvelés arról, hogy miért nem idõszerû jelenleg alkotmányt készíteni, amit õ elmondott, az imént Varga László képviselõtársunk is valami hasonlót mondott, de az a tény, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnökétõl hallottuk mindazt, amit hallottunk, az egyik olyan párt elnökétõl, amelyik részt vett végig ebben az alkotmányozási munkában, és amelyik részese annak az eredetileg ötpárti, jelenleg hat frakcióra kiterjedõ kompromisszumnak, amely ott áll a szabályozási elvek mögött, ez különösen fontossá teszi azt, amit õ elmondott. Tömören összefoglalva, azt mondta el Lezsák Sándor képviselõtársunk, hogy nincsenek jelenleg olyan viszonyok, nincsenek jelenleg olyan nyugodt, kiegyensúlyozott gazdasági és politikai viszonyok Magyarországon, amelyek között az ország igazán magáénak érezhetné a születõ alkotmányt; tele van az ország konfliktussal, vitákkal, gazdasági-szociális, politikai csatákkal, nem idõszerû. Én azt szeretném ezzel kapcsolatban megjegyezni, anélkül, hogy részletekbe mennék, hogy volt olyan idõszak Magyarországon, amikor nem voltak gazdasági-politikai csaták, amikor nem ütköztek egymással a nyilvánosság elõtt különbözõ vélemények, akkor könnyebb volt alkotmányt csinálni 1949-ben, de én nem hiszem, hogy erre visszavágynánk. Azért mondom ezt, mert volt egy olyan mondata Lezsák Sándornak, amit szó szerint is fel kellett írnom, azzal indokolta, hogy miért nem idõszerû az alkotmányozás, idézem: "mert hiányzik az a határozott hang, amely képes lenne eldönteni a vitás kérdéseket". 40 évvel ezelõtt jelen volt az a határozott hang, amelyik eldöntötte a vitás kérdéseket, én szeretném, ha soha többet nem lenne ebben az országban jelen olyan határozott hang, amely egymaga el tudja dönteni azokat a vitás kérdéseket, amelyek a különbözõ politikai erõk, különbözõ társadalmi erõk között óhatatlanul jelen vannak.
Én hallottam véletlenül, azt hiszem televízióban, vagy rádióban, amikor a cseh alkotmány megszületett három évvel ezelõtt vagy két évvel ezelõtt, és hallottam Klaus miniszterelnököt nyilatkozni, aki elmondta, hogy mi mindenben elégedetlen õ azzal az alkotmánnyal, mint az akkori legerõsebb párt elnöke, de kompromisszumos volt az az alkotmány is. Kompromisszumos lesz a mi új alkotmányunk is, nem lehet addig várni az új alkotmánnyal, amíg harmónia lesz egyfelõl a magyar életben, mert soha nem lesz harmónia, és nem lehet addig várni az új alkotmánnyal, amíg harmónia lesz az alkotmányozási elvekben, törekvésekben, politikai álláspontokban. Azok a vitatott kérdések, amelyeket Lezsák Sándor másfél órája felsorolt, azok meglesznek a következõ években és évtizedekben mindig. A gazdasági-szociális és alkotmányozási kérdésekben is. És valamilyen kompromisszumban kell maradnunk. Minden alkotmány így született, kivéve azokat az alkotmányokat, ahol jelen volt egy határozott hang, amely képes volt eldönteni a vitatott kérdéseket.
(14.00)
Ennyit szerettem volna, hogy úgy mondjam a saját napirendemen kívül bevezetésképpen megjegyezni.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
A jegyzõi székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.)
Áttérnék hozzászólásom tulajdonképpeni tárgyára. Két kérdésrõl szeretnék beszélni, két nagyon fontos kérdésrõl, amelyeket az alkotmány koncepciója szabályozási elvei tartalmaznak. Az egyik ilyen kérdés a vállalkozás és a verseny szabadsága és a tulajdonhoz való jog, amit a jogok között, az állampolgárok jogai között sorol fel az alkotmánykoncepció, összefoglalva a gazdasági szabadság kérdésével, másodszor pedig a jegybank függetlenségének kérdésével, amit szintén a "Közpénzügyek" címû fejezetben szerepel az alkotmánykoncepcióban. Elõre bocsátom, hogy mindkét kérdésben támogatom, mint ahogy egészében is támogatom ebben a két kérdésben, és támogatom az alkotmánykoncepciót és azért beszélek mégis errõl a két kérdésrõl, mert nem mindenki támogatja köztünk ebben a két kérdésben az alkotmánykoncepciót és szeretnék érvelni amellett, amit az alkotmánykoncepció ebben a két kérdésben tartalmaz.
Alkotmánykoncepciónk ugyanúgy mint hatályos alkotmányunk leszögezi a tulajdonhoz való jogot és leszögezi a vállalkozás és a verseny szabadságát. Ez azért nagyon fontos, mert ebbõl következik, hogy az állam ezt a maga eszközével védi a tulajdont, védi a polgárok tulajdonát és védi a vállalkozás és a verseny szabadságát. Ez azért fontos, hiszen évtizedeken át ez nem így volt, az állam elfojtotta Magyarországon a versenyt, elfojtotta Magyarországon a vállalkozást és ehhez képest az alkotmánykoncepció itt összhangban van azzal, amit 6-7 éve gazdaság- és társadalompolitikánkban talán valamennyien, akik itt jelen vagyunk képviselõk.
Egy dolgot kell azonban ezzel az evidenciával kapcsolatban megjegyezni. Kit szolgál a vállalkozás és a verseny szabadsága. Elsõ szinten a vállalkozót, elsõ szinten. A vállalkozó számára jelent biztonságot, ha az õ vállalkozói szabadságát védi az állam, a vállalkozó számára jelent biztonságot, ha a verseny szabadságát, azt, hogy a vállalkozó felléphessen a gazdaság minden területén, versenybe szállhasson azokkal, akik ott már elfoglalták a maguk helyét. Ez a vállalkozót védi, de ennél is fontosabb, hogy amikor az állam a vállalkozás szabadságát és a verseny szabadságát biztosítja, akkor mindenekelõtt a fogyasztót védi és nem magát a vállalkozót. A fogyasztó védelmében feladata az államnak, hogy biztosítsa a verseny szabadságát, hogy fellépjen a monopóliumok ellen, ettõl lett a fogyasztónak és nem mástól, ettõl lesz a fogyasztónak olcsó termék, olcsó áru, ettõl lesz a fogyasztó gazdag az áruválaszték, ettõl kényszerülnek a vállalkozók mûszaki fejlesztésre, új termékek behozatalára és így tovább.
Lássunk hát világosan, hogy valamennyiünk érdeke az a vállalkozói szabadság és a verseny szabadsága, amit alkotmánykoncepciónk rögzít. Van ennek egy nagyon fontos sajátossága ennek a vállalkozói szabadságnak, a verseny szabadságának, vannak olyan jogok, amelyek állampolgári jogok a koncepcióban és vannak olyan jogok, amelyek mindenki jogai. A külföldiekre és a belföldiekre egyaránt vonatkoznak emberi jogok, személyi jogok és így tovább. Lássuk világosan! A tulajdon szabadsága is, a vállalkozás szabadsága is, a verseny szabadsága is olyan jog, ami nem az állampolgárokra korlátozódik, hanem hazaiakra és a magyar gazdaságban jelenlevõ külföldiekre egyaránt. Ez is azért van így, mert valamennyiünk érdeke, hogy a magyar gazdaságban jelen legyen a külföldi vállalkozó, jelen legyen a külföldi szállító, hogy a magyar gazdaság összefonódjon a külföldi gazdasággal, beilleszkedjék a világgazdaságba. Ezt biztosítja az az elv, hogy a vállalkozás szabadsága mindenkire kiterjed, aki jelen van Magyarországon.
Most ebben az összefüggésben mindezt azért mondtam el, amiben talán mindenki egyetért addig, amíg konkrétumokról nincs szó, mert felmerült korábban is és a mai vitában is a Független Kisgazdapárt részérõl az a követelés, hogy az alkotmány mondja ki a tulajdon szabadságának egy fontos korlátozását, nevezetesen azt az elvet, hogy földtulajdonnal Magyarországon külföldi ne rendelkezhessen. Ezzel alkotmányos szintre emelné azt, amit a hatályos földtörvény tartalmaz. Én azt gondolom, hogy az egy vitatható kérdés, hogy elõnyös-e Magyarországnak az, hogy a hatályos földtörvény tiltja a külföldiek földtulajdonát.
Én személy szerint azt gondolom, hogy ez Magyarországnak inkább káros mint hasznos, mert megakadályozza azt, hogy tõke jöjjön a mezõgazdaságba, de ezt a kérdést most nem akarom vitatni, hanem ezt majd valamikor vitatjuk, amikor földtörvényrõl lesz szó és mi Szabad Demokraták tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar politikai életben ma nincs többsége annak az álláspontnak, hogy ezt a korlátozást oldjuk fel. Tudatában vagyunk ennek és nem is vetjük ma föl. Azt azonban, hogy az alkotmányban rögzítsük ezt a korlátozást, ami nagyon hosszú idõre megkötné a kezünket abban, hogy lehet-e oldani ezen a korlátozáson, ezt nagyon szerencsétlen dolognak tartanánk. Csak, hogy világosabbá tegyem, hogy mire gondolok. Fodor Gábor ma délelõtt itt felvetette, hogy noha nem aktuális ma az általános hadkötelezettség megszüntetése és nem vetünk fel ma ilyesmit senki ebben a Házban, de ne iktassuk az alkotmányba az általános hadkötelezettség korlátozását, mert elõállhat olyan helyzet néhány év múlva, akár tíz év múlva, amikor fel akarjuk oldani az általános hadkötelezettséget, ne kelljen ehhez alkotmányt módosítani.
Ugyanígy azt gondolom, hogyha Magyarország európai integrációja nyomán olyan helyzet keletkezik reményeink szerint egy évtizeden belül, amikor tarthatatlanná válik a külföldiek földtulajdonának kizárása, ne kelljen ehhez alkotmányt módosítani. Tehát ne kerüljön az alkotmányba ez a passzus.
Még egy utolsó megjegyzést szeretnék ezzel kapcsolatban tenni, ami kicsit aktuálisabb, mint az alkotmányozás, de mégis érdemes elmondani. Néhány héttel ezelõtt napvilágot látott a Freedom House nevû amerikai intézménynek egy jelentése, amely jelentés azt mondta, hogy Magyarországon a gazdaság csak félig szabad. Azért hozom ezt fel, mert a gazdaság szabadságáról beszélek. Sokan voltak, akik ezt valamiféle kormánykritikának tekintették, úgy fogalmaztak, hogy Magyarországon ma már csak félig szabad a gazdaság, olvashattuk egyik-másik újságban, és azok, akik ezt mondták, azok nem nézték meg, hogy mire hivatkozva mondja ezt az a bizonyos Freedom House nevû intézmény. Elsõsorban arra hivatkozva, hogy Magyarországon tilos a külföldiek földvásárlása, másodsorban arra hivatkozva, hogy a külkereskedelemben túl sok a korlátozás és harmadsorban, hogy a valuta nem teljesen konvertibilis.
Az utóbbi dolog azóta megoldódott, amióta ez a jelentés készült, ma már konvertibilis a forint, tehát ma már ebben kérdésben mindenképpen feljebb léptünk. A másik két kérdés olyasmi, amiben éppen azok szoktak a szabadság, a gazdasági szabadság korlátozása mellett érvelni, akár az importszabadságra, akár a földtulajdon külföldiek számára való hozzáférhetõsége tekintetében, akik most a jelenlegi kormánytöbbségnek tesznek szemrehányást azért, mert a Freedom House szerint csak félig szabad a magyar gazdaság. Valóban nem eléggé szabad, de szabadabb, mint egy évvel, két évvel, öt évvel ezelõtt volt.
Ennyit a gazdasági szabadsgáról és most áttérnék a másik kérdésre, a jegybank kérdésére. Magyarországon az alkotmánykoncepció azt rögzíti, hogy legyen a jegybank, a Magyar Nemzeti Bank független a kormánytól, a közpénzügyekrõl szóló fejezetben, rögzíti azt, hogy mik a jegybank feladatai, a jegybank feladata mindenekelõtt a valuta belsõ és külsõ vásárlóerejének megõrzése. Rögzíti azt, hogy a jegybanknak, a Nemzeti Banknak van egy korlátozott jogszabályalkotási joga, rögzíti azt, hogy hogyan kerül hivatalába a Nemzeti Bank vezetése.
Ezt az álláspontot ebben a vitában éles kritika érte a Független Kisgazdapárt részérõl. Azt olvastuk, hogy alkotmányjogilag elfogadhatatlan, hogy az ország pénzügyeinek alakítása a kormánytól függetlenül alakuljon, azt hallottuk, hogy a Központi Jegybanknak nem lehet olyan független szerepe, ahogy ezt a koncepció tartalmazza, egy önálló banki hatalom alkotmányjogi kiépítését jelentené a jelenlegi alkotmánykoncepció megvalósítása és ez ellen a Független Kisgazdapárt a leghatározottabban felemeli szavát.
(14.10)
Az ország pénzügypolitikájának a mindenkori kormánypolitika részeként kell alakulnia és megjelennie és így tovább. Ezt mondta el a Független Kisgazdapárt frakcióvezetõ elnöke.
Na most ezzel, amit hallottunk, ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék megjegyezni.
Az egyik, hogy a jegybank függetlensége, kormánytól való függetlensége egy Európa-szerte - ha nem is egyforma mértékben - uralkodó elv, a hatalommegosztásnak az az elve, aminek klasszikus formája, klasszikus megjelenése a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elkülönülése. A mai modern világban tovább ment ezen, és a hatalommegosztásnak egy fontos eleme a gazdaság állami ellenõrzésében a kormányzati hatalom és a jegybank hatalmának a különválása.
A jegybank, amely a valuta, a pénz értékállóságáért felel, amely õrködik az ország belsõ és külsõ pénzbéli monetáris egyensúlyán, ezt a feladatát csak akkor tudja hatékonyan ellátni, ha valóban független a kormánytól, hiszen minden kormány olyan törekvések nyomása alatt áll - többet költeni gazdaságra, többet költeni honvédelemre, többet költeni szociális célokra és így tovább -, amelyeknek önmaga, a történelmi tapasztalatok szerint, nagyon nehezen tud ellenállni.
Persze a kormánynak is feladata, hogy ellenálljon mindennek, a pénzügyminisztériumok feladata, hogy ellenálljon az ilyen törekvéseknek, de elengedhetetlen az a segítség, amit egy független jegybank tud ehhez biztosítani. Aki valóban azt akarja, hogy Magyarországon olyan alacsony legyen valamikor az infláció, mint mondjuk Németországban, annak azt is kell akarnia, hogy a magyar jegybank ugyanúgy független legyen a kormánytól, mint a német jegybank.
Sajnálom, hogy a Független Kisgazdapárt elnöke nem tudja azt, hogy mi a különbség pénzügyi politika és pénzpolitika, monetáris politika között. Hiszen a jegybank függetlensége nem a pénzügyi hatalmat veszi el a kormánytól, hanem csak a monetáris politikát, a pénzkibocsátási politikát, hiszen magát a pénzügyi politikát a kormány, a Pénzügyminisztérium vezetésével, az állami költségvetés meghatározásával folytatja. Tehát itt valami fogalmi zavar is van.
De van egy nagyobb baj is. Nevezetesen az, hogy mindazok a megfogalmazások, amelyeket ez az alkotmánykoncepció tartalmaz, szó szerint megegyeznek azzal, amit egy 1991. szeptemberében elfogadott törvény, az 1991. évi LX. törvény tartalmazott. Egyetlenegy mondattal van több, hogy itt ki van mondva az, hogy a Magyar Nemzeti Bank független a kormánytól, de tartalmilag minden mondat onnan származik. És ezt a törvényt 1991. szeptemberében a Független Kisgazdapárt egyöntetûen megszavazta. Minden kisgazda képviselõ igennel szavazott, kivétel nélkül, hát kivéve azokat, akik nem voltak jelen a szavazásnál, mint például Torgyán József képviselõtársunk az akkori szavazásnál.
Talán már akkor tudta, hogy öt év múlva más lesz a véleménye a jegybank függetlenségérõl és ezért nem vett részt a szavazáson, nem tudom. Az is lehet, hogy akkor nem értette, hogy mit jelent a jegybank függetlensége, vagy most nem érti, hogy mit jelent a jegybank függetlensége. Ezt sem tudom. De tény, hogy azt utasítja el ma a Független Kisgazdapárt elnöke, amit a Független Kisgazdapárt akkor megszavazott, amirõl a Független Kisgazdapárt szónoka akkor azt mondta, hogy nagy elõrelépést jelent, amihez akkor a Független Kisgazdapárt nem nyújtott be olyan módosító indítványt, ami összhangban lenne azzal, amit a Független Kisgazdapárt errõl a kérdésrõl ma hirdet.
Végül egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. Maczó Ágnes képviselõtársunk ma itt helytelenítette, hogy a közpénzügyek kifejezés szerepel ebben az alkotmánytervezetben államháztartás helyett. Holott nem véletlenül szerepel a tervezetben a közpénzügyek kifejezés. Ez a kifejezés azt hivatott kifejezni, hogy itt a köz pénzérõl, valamennyiünk pénzérõl van szó és nem az állam pénzérõl. Azt kívánja érzékeltetni ez a kifejezés, hogy amikor a költségvetésben a mozgópénzt költjük, akkor nem az állam pénzét költjük, ami valahonnan származik, hanem a köz pénzét, a mi pénzünket, ami tõlünk származik valamennyiünktõl.
És ezért fontos alkotmányosan szabályozni azt, amit közpénzügyeknek kell neveznünk és nem államháztartási ügyeknek. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)