DR.DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum mindvégig hangsúlyozta, hogy az 1989-90-ben kialakított alkotmánymódosítás az Alkotmánybíróság tevékenységét is figyelembevéve mûködõképes, és megfelel az alaptörvénnyel szemben támasztott igényeknek. Ezért nincs alkotmányozási kényszer.
Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum támogatta és támogatja a jövõben is az új alkotmány megalkotásának szándékát, mert számos esetben különbözõ értelmezésre ad a jelenlegi lehetõséget. Az 1990-es alkotmánymódosítás során új intézmények kerültek - egyrésze még kipróbálatlan intézmény - az alkotmányba, melyeknek négy-öt éves gyakorlata után újraszabályozása szükséges, a kialakult gyakorlatnak megfelelõen.
Támogattuk azért, mert szerkezeti felépítése, belsõ összhangja, és nem utolsósorban 1949. évi XX. törvény címe megújításra szorul.
Mindezt azért próbáltam hangsúlyozni, mert Bauer képviselõtársam az imént kifogásolta Lezsák Sándor beszédének egy részét.
A Magyar Demokrata Fórum a jövõben is készen áll az alkotmányozásban részt venni. Lezsák Sándor az aggályait fejezte ki. És hogyha a kezünket a szívünkre tesszük, bizony itt a közigazgatási reform, az államháztartási reform, mely a közeljövõben a törvényhozás elõtt áll, lehet, hogy érinti ezeket a kérdéseket, és ezeket az aggályokat osztva a Magyar Demokrata Fórum a jövõben is támogatni kívánja az új alkotmány megalkotását.
A hatályos alkotmányunk hiányosságai vagy adott rendelkezései ellentmondásai keretet is szabnak a mostani törvényhozásunknak. És én szeretnék itt egy kitérõt tenni, mert ma már kialakult egy vita ebbõl.
A hatályos alkotmány alapján nyilvánította alkotmányellenesnek a halálbüntetést az Alkotmánybíróság, az élethez való jog korlátlan voltára hivatkozva.
Én mire visszaértem, egy indulatos vitának vége lett itt a parlamentben, ahol Tóth Pál képviselõ úr felszólalt és elmondta az ellenérveit a halálbüntetéssel kapcsolatban.
Én szeretném, hogyha errõl a kérdésrõl teljesen higgadtan beszélhetnénk. Nemcsak azért, mert az élethez való jog korlátozása nemcsak a halálbüntetés kapcsán merülhet fel - gondolják meg az eutanáziát. Az eutanázia, ami 15-20 év óta foglalkoztatja a jogalkotókat, az orvosokat, egy nagyon fontos kérdés.
A fontosságát - a szememben - most különösen aktuálissá tette egy dolog. A köztársasági elnök úr egyéni végrehajtási kegyelmi jogával élt egy olyan esetben, amikor egy beteg gyermeket a szülõanyja megölt. Tette ezt azért, mert állítása szerint enyhíteni akarta gyermeke fájdalmát.
A kegyelmi jog gyakorlása az én szememben felveti ismételten azt, hogy ez elismerése egyfajta eutanáziának, amit a magyar jog nem ismer. Tehát ez ismételten elõtérbe fog kerülni, mert a megítélésem szerint ez a kegyelmi jog a társadalomban nem jó üzenetet vált ki akkor, amikor a tudós szakemberek nagyon nehezen tudnak az eutanáziában megegyezni. Mérlegelés alapján elfogadunk olyan indokokat, amelyek egy ember halálát jelentették, egy beteg kisgyermek halálát. Ezt csak zárójelben szerettem volna megjegyezni.
Tovább az alkotmányozás elveirõl szeretnék beszélni.
(14.20)
Elismerem, hogy az alkotmány az Országgyûlés feladata és ennek történelmi múltja is az Országgyûlés feladatává teszi az alkotmányozást. Az Országgyûlésnek és minden képviselõnek külön megtiszteltetés, hogy ebben a folyamatban alakítólag részt vehet, azonban ez egy óriási felelõsség is. Szükséges, hogy minden képviselõ az információk birtokában legyen, az információ megszerzése, mérlegelése és megvitatása - amely a képviselõ végsõ döntését készíti elõ - azonban rendkívül idõigényes. Ezért nem lehet "erõltetett menetben" tárgyalni az alkotmányt. A Magyar Demokrata Fórum kérte, hogy a koncepció általános vitáját csak szeptemberben zárjuk le, hiszen a koncepció a leglényegesebb része az alkotmányozásnak, és egyben a legidõigényesebb része is.
Az alkotmányozásnak az Országgyûlésben négy fontos szakasza van. Az alkotmánykoncepció elveinek általános vitája, a részletes vitája, majd az eldöntött végleges szöveg általános vitája és a részletes vitája. Mi, a parlamentben ülõ képviselõk bizalmat adtunk egy bizottság tagjainak, hogy tegyenek javaslatot az alkotmányozás szabályozási elveire. Ez egy mûhelymunka volt. Egy olyan mûhelymunka, ahol két részbe kell bevonni az érdekvédelmi szervezeteket, társadalmi szervezeteket, szakmai fórumokat. Megítélésem szerint az elõkészítõ bizottságnak kellett volna társadalmi vitára bocsátani, majd annak eredményét, javaslatait feldolgozva egy újabb koncepciót készíteni, amit az Országgyûlés megvitat.
Ugyanakkor az el nem fogadott javaslatokat feldolgozva egy melléklet formájában csatolni kellett volna, és a képviselõk rendelkezésére bocsátani. A jelenlegi helyzetben alig néhány nappal a társadalmi vita befejezését követõen az Országgyûlés már tárgyalta a szabályozási elveket, miközben a mai napig nincs feldolgozva az a több mint nyolcszáz észrevétel, melyet a szakma, a társadalom és egyéb intézményei benyújtottak a parlamenthez. Baudouin professzor úr, aki a kanadai alkotmány elsõ embere, évtizedek óta foglalkozik ezzel a területtel, jó tanácsként azt mondta: "Barátaim! A jó whisky igen hosszú érlelési idõt igényel, de a jó alkotmány érlelési ideje többszörösen meghaladja a whiskyét." Õ, aki egy olyan országban él, amelyik hosszú évtizedek óta folyamatosan alkotmányozással foglalkozik, neki igazán komoly gyakorlata van ebben. Ez az az érlelési idõ, kedves képviselõtársaim, amit én nagyon hiányolok a magyar alkotmányozás folyamatából, és az érlelésnek nemcsak a szó fizikai, de átvitt értelmében is nagyon jó ideje lenne az idei nyár, és tovább folytathatnánk szeptemberben a vitát. Hiszen abban a metódusban, amit a kormánytöbbség javasol az alkotmány tárgyalására, azt üzenjük a társadalomnak, hogy nekünk csak díszletnek kellett az õ véleményük, hiszen itt tízen-húszon órája tárgyalunk az alkotmánykoncepcióról, miközben alig vagyunk néhányan, és nem is teljes terjedelemben, akik ismerjük vagy tudjuk, hogy mi van abban a nyolcszáz észrevételben, melyet a társadalom akár szakmai fórumaikon keresztül is eljuttatott a parlamentbe.
A Magyar Demokrata Fórum erre hivatkozással ellenzi az általános vita lezárását, és kéri azt, hogy erre csak szeptemberben kerüljön sor, mert szeretnénk a nyáron feldolgozni ezeket az észrevételeket - nemcsak díszlet a társadalmi véleménynyilvánítás. Konkrétan az alkotmány koncepciójából egy fejezettel kívánok foglalkozni, és ez a hatodik rész, amely három fejezetbõl áll. A fõcíme az, hogy "Alkotmányvédelem". Már a fõcím is megtévesztõ volt a számomra, mert alkotmányvédelemmel közvetve és közvetlenül az egész társadalom foglalkozik. Közvetett módon mindenki, hiszen az állampolgárnak, a közigazgatásban dolgozóknak is joga és kötelessége az alkotmány védelme, közvetlenül azonban a köztársasági elnöktõl az országgyûlési képviselõkig az igazságügy-miniszteren keresztül mindenkinek kötelessége az alkotmány védelme.
Ilyen címszó alatt három fejezetrõl tárgyal a koncepció: "Az Alkotmánybíróság", "Az állampolgári jogok országgyûlési biztosai", és "Az alkotmány megváltoztatása". Ha rendszerbe kívánjuk elhelyezni a jogvédõ szerveket, akkor ebbe a csoportba tartoznának azok az intézmények, amelyek az alkotmányos alapjogok, így az emberi jogok és az állampolgári jogok biztosítékait jelentik. E szervek a bíróság, az Alkotmánybíróság, az országgyûlési biztosok, esetleg az ügyészség, tehát volnának itt más szervek. Azt is támogatni tudnám, hogy az Alkotmánybíróság teljesen önálló cím vagy önálló fejezetként jelenjen meg az alkotmányban, azonban a javasolt megoldást több ok miatt nem tudjuk támogatni. Az országgyûlési biztosok - mint ahogy a nevükben is hordozzák - az Országgyûlés szervei, ezért õket vagy az Országgyûlés fejezetében vagy a közigazgatásról szóló fejezetben vagy egy önálló fejezetben kellene szabályozni, hiszen konkrétan alkotmányvédõ szerepük - olyan értelemben mint az Alkotmánybíróságnak van - ilyen szerepük nincsen, csak az alkotmányos jogokat védelmezni, ami azonban az általam felsorolt minden egyéb jogvédõ szervnek is feladata.
A harmadik fejezet ezen a címen belül az alkotmány megváltoztatásának a kötöttségére vonatkozik. Ezzel a harmadik résszel sem tudunk egyetérteni, részben azért, mert nincsen értelme megerõsíteni még egyszer a szavazattöbbséget, egyéb rendelkezései pedig az alkotmány más részeiben helyezhetõk el.
Magáról az Alkotmánybíróságról. Szükséges lenne végre kimondani az alkotmány koncepciójában, hogy az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás kettõs szintû. Néhány héttel ezelõtt a parlament éles vitát folytatott - függetlenül attól, hogy kormánykoalíciós felszólaló vagy ellenzéki felszólaló állt itt, a helyemen - arról, hogy az Alkotmánybíróság ügyrendje kell, hogy törvényi szintû legyen, vagy nem kell, hogy törvényi szintû legyen. Bár abban mindenki egyetértett, hogy ha szabályozás létre is jön, ez csak ideiglenes szabályozás lehet. A jövõben az alkotmánytól függõen meg kell változtatnunk. Úgy gondolom, hogy ez most az a fórum, ahol jó lenne a koncepcióban kimondani, hogy kétszintû legyen a magyar Alkotmánybíróság szabályozása. Az elsõ szint maga az alkotmány, mely tartalmazza az Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörét, és ezt csak az alkotmány tartalmazhatja. A hatályos szabályozásunk szerint feladatot határozhat meg az Alkotmánybíróságnak törvény is.
Tehát ezt csak alkotmány tartalmazhatja, továbbá az Alkotmánybíróság szervezetére és mûködésére vonatkozó legfontosabb szabályokat az alkotmánynak kell tartalmazni, és itt összességében azt kell mondanom, egyet tudok érteni azokkal a szabályozási elvekkel, amelyeket a koncepcióban megfogalmaztak néhány eltérés kivételével. A második szint, amely az Alkotmánybíróság szabályozására szolgálna, ez maga az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Az Alkotmánybíróság szervezetére vonatkozó egyéb normákat, ami az alkotmányból kimarad, valamint az eljárás garanciális jelentõségû szabályait kellene, hogy tartalmazza az Alkotmánybíróságról szóló törvény. Így az eddigi harmadik szint, az Alkotmánybíróság ügyrendje, a belügye vagy belsõ ügye lenne az Alkotmánybíróságnak, és ezt nem szükséges törvényben szabályozni.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét érintõen kifogásaim az alábbiak. A kihirdetés elõtt alkotmányossági vizsgálatnak gyakorlatunkban két formája alakult ki, ebbõl csak az egyiket nevesíti a koncepció. Az elsõ formája a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálata. A második formája a törvényjavaslatnak az országgyûlési vita lezárása után, de még a végszavazás elõtt való alkotmányossági vizsgálat, melyre nemrégen - és csak egyetlen alkalommal - az Országgyûlés példát mutatott: az emberjogi és kisebbségi bizottság javaslatára kárpótlási ügyben az Alkotmánybírósághoz fordult.
Az alkotmányos panasz elbírálásánál már az alapelvekben rögzíteni kellene az orvoslások módját. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság megállapítja egy jogszabály alkotmányellenességét, magát a jogszabályt megsemmisíti, ugyanakkor születtek olyan ítéletek, olyan határozatok, amelyek jogerõsek a korábbi jogszabály alapján. Ezért ki kellene mondani az alkotmány szintjén, hogy ilyen esetben a félnek, a sérelmes félnek joga van az eljárás megindítását, újrafelvételét kérni. Hiányosnak tartom az állami szervek közötti hatásköri viták eldöntésére irányuló felhatalmazást. Egy általános felhatalmazást ad a koncepció az Alkotmánybíróságnak arra az esetre, hogyha az állami szervek között hatásköri probléma van. Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság a feladatából adódóan csak olyan országos szervekre korlátozhatja ezt a hatásköri vitát, melyet az alkotmány nevesít. Semmi szín alatt nem olyan állami szervek közötti összeütközésre, amelyet nem is nevesít az alkotmány.
(14.30)
Nagy port kevert az Alkotmánybíróság ügyrendjében két intézkedés. Az elsõ az ideiglenes intézkedés, mely az Alkotmánybíróságot felruházza azzal a joggal, hogy jogszabály, illetõleg az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkalmazását kétszer három hónapra felfüggesztheti, ha ezt fontos ok miatt sürgõsnek találja. Ez tipikusan olyan intézkedés, mellyel, ha az Országgyûlés többsége egyetért, az alkotmányban kellene szabályozni az Alkotmánybíróság egyéb intézkedési jogaival együtt.
A másik kérdés, ami az ügyrendben egy új, idegen intézmény, a kötelezõ képviselet intézménye, melynek alapját - megítélésem szerint - nem az Alkotmánybíróságról szóló törvényben, hanem azt is az alkotmányban kellene megteremteni. Ezért mindkét esetben még az ügyrendi törvénynél módosító indítvánnyal éltem, hogy maradjon ki ez a két kör az Alkotmánybíróság ügyrendjébõl, és ha itt a koncepcióban ezeket elhelyezzük, akkor azt hiszem, a kormányzó párti képviselõk is nyugodt szívvel megszavazhatják úgy az Alkotmánybíróság ügyrendjét, hogy ez a két intézmény kimarad belõle.
Az Alkotmánybíróság - néhány esettõl eltekintve - csak indítvány alapján járhat el. A mulasztás vizsgálata és a nemzetközi szerzõdésbe ütközõ intézkedés esetét kivéve hivatalból nem indíthat az Alkotmánybíróság eljárást.
Megítélésem szerint tisztázni kellene az alkotmányban, hogy milyen mértékben és milyen terjedelemben kötött az Alkotmánybíróság az elõtte lévõ, az általa megtárgyalt indítványhoz. Az indítvány alapján túlterjeszkedhet-e olyan alkotmányellenességben, melyet maga az indítvány ugyan nem érint, vagy kötve van ahhoz, ami az indítványban benne van, adott esetben ugyanazon jogszabály esetében?
Kilényi Géza alkotmánybíró két-három héttel ezelõtt a jogászegyletben tartott elõadásán kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság negatív jogalkotói helyzetben van, mely a létébõl adódik, nem azért, mert ezzel bárki is felruházta volna. Ez a valóságban azt jelenti az alkotmánybíró úr szerint, hogyha az Alkotmánybíróság az alkotmánysértõ jogszabály egy-egy rendelkezését megsemmisíti és egyéb részei hatályban maradnak, akkor ez természetes módon változtatásokat eredményez a jogszabály eredeti összefüggéseiben is.
Ezért látszólag feleslegesnek tûnik a koncepciónak az a mondata, hogy: "az Alkotmánybíróságnak a jogszabályok megsemmisítésére irányuló joga nem jelenti azt, hogy a jogszabály egyes rendelkezéseinek tartalmát megváltoztathatja." Megváltozik az alkotmánybíró úr véleménye szerint pusztán attól a ténytõl is, hogy részeket emel ki belõle az Alkotmánybíróság.
Ebbõl két megoldás következik: az Alkotmánybíróság rákényszerül az egész jogszabály megsemmisítésére, vagy pedig kivételként, az elõbb idézett szöveg mellé megfogalmazzuk a negatív jogalkotásból eredõ tartalomváltozás lehetõségét.
Kételyeimet szeretném kifejezni az alkotmánybírák megválasztásának jelenlegi szabályaival szemben. A megválasztásra vonatkozó elmélet támadhatatlan. Az alkotmánybírák személye olyan legyen, hogy minden parlamenti frakció által delegált bizottsági tag a hét fõs jelölõbizottságban egyetértsen a jelölendõ alkotmánybíró személyével. Ezt a nemes szabályozást azonban beárnyékolja az Országgyûlés gyakorlata. A képviselõcsoportok által jelölt alkotmánybírák megkapják annak a képviselõcsoportnak skarlátbetûjét, amely õt alkotmánybíróvá jelöli. Ez részben alaptalan, és részben fölösleges támadásnak teszi ki a jelölt alkotmánybírákat, részben alapos, mert pártok vagy frakciók saját jelöltjük jelölése érdekében használhatják fel parlamenti többségüket.
Tudnék támogatni egy olyan megoldást, amelyben a jelölõbizottságban a parlamenti pártokon kívül ugyanilyen számban vennének részt a jogászi szakma különbözõ területeinek képviselõi.
Ezt a javaslatot annak ismeretében teszem, hogy az Alkotmánybíróság kinyilvánította, hogy támogatja a jelenlegi jelölési rendszert. Ezt az indítványt, még egyszer hangsúlyozom, a jelölendõ alkotmánybírák tisztaságának érdekében tenném meg, hiszen olyan közjogi méltóságok sározódnak be hónapokig, évekig tartó vitákban, amely, azt hiszem, nem hiányzik sem a közjogi méltóságainknak, sem a Magyar Országgyûlésnek.
Végezetül az országgyûlési biztosok intézményérõl szeretnék beszélni. Szeretnék itt még egyszer visszautalni arra, hogy igen rossz helyen található ez, az országgyûlési biztosok szabályozása az alkotmány-koncepcióban, hiszen az "Alkotmányvédelem" fejezetben helyezték el.
A 2. fejezetben írt biztosi rendelkezések nagy többségével egyet tudok érteni, azonban az elsõ mondattal nem. Az elsõ mondat nevesíti az országgyûlési biztosokat. Megnevezi õket: állampolgári jogok országgyûlési biztosa, nemzeti és etnikai kisebbségek országgyûlési biztosa és adatvédelmi biztos.
Ebbõl a megfogalmazásból két következtetés vonható le: csak azoknak a területeknek lehet biztosa, melyet az alkotmány megenged, vagy kötelezõ e három biztosnak a megválasztása, és egyéb nem képzelhetõ el más területen.
A hatályos rendelkezés ugyan nevesítette ugyanilyen módon a biztosokat, azonban megteremtette a lehetõségét, hogy az Országgyûlés egyes alkotmányos jogok védelme érdekében külön biztost is választhat. Ezt a lehetõséget megszünteti a jelenlegi koncepció, és én ezzel a megszüntetéssel nem értek egyet, hiszen ha a jövõben bármilyen alkotmányos jog védelme országgyûlési biztos megválasztását igényelné, úgy az alkotmányt kellene módosítani, hogy ilyen létrejöhessen.
Felvetõdhet például, ahogy a skandináv államokban ez már gyakorlat is, az egyenjogúsági biztos megválasztásának a szükségessége. Én azt hiszem, hogy nem lenne szükséges ezért alkotmányt módosítani. Ezt elegendõ lenne egy külön törvényre bízni. Ez viszont azt jelentené, hogy nem kellene nevesíteni a biztosokat, csak a feladatot, hatáskört, kinevezésük módját kellene az alkotmányban rögzíteni.
Megnéztem az indokolását is a koncepciónak. Sajnos, az is csak azt erõsíti meg, hogy elhagyja, de külön magyarázatát nem adja meg az indokolás sem annak, hogy miért tartották szükségesnek az elõterjesztõk elhagyni a külön biztosi intézményt.
Befejezésül szeretném megismételni azt a kérésünket, tisztelt képviselõtársaim, hogy ne zárjuk le az általános vitát. Adják meg képviselõtársaim, kormányzópárti képviselõtársaim a lehetõséget, nem az ellenzéknek, hanem adják meg a társadalomnak azt, hogy az általuk benyújtott, több mint 800 észrevételt feldolgozzuk, azokat még az általános vitában részévé tudjuk tenni a koncepciónak. Hiszem nagyon sok észrevétel érkezett, szakmai észrevételek - Kutrucz Katalin képviselõtársam utána mindegyikrõl szólni fog -, ezeket ha nem dolgozzuk fel és nem tesszük az alkotmányba, és nem mondjuk el nyilvánosan, hogy amelyeket nem támogatunk, azt miért nem támogatjuk, akkor színfal a társadalom véleménye, egy díszlet, és azt üzenjük a társadalomnak, hogy az Országgyûlés kormánykoalíciós többsége nem kíváncsi a véleményükre. Én bízom abban, hogy Önöket ennél nemesebb cél vezérli. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)