DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mint Kutrucz Katalin, mint Dávid Ibolya felszólalása érdemi volt, tartalmi volt, elõbbre vitte a munkát.
Természetesen, amikor az elõbb felszólaltam, nem különíthettem el minden ellenzéki képviselõnek, minden frakciónak a tevékenységét. És ha bárkit esetleg én megbántottam volna - bár próbáltam differenciálni, hiszen hangsúlyoztam, hogy nagyon sokan aktívan közremûködtek -, tehát, ha bárkit ezzel megbántottam volna, akkor attól elnézést kérek, de sajnos végigvonult az elsõ ügyrendi vitától kezdõdõen. Az elsõ hét két napirend elõtti felszólalásának a nem kimondottan szerencsés elõterjesztésétõl kezdve egy olyan magatartás, amelybõl nem azt lehetett következtetni, hogy igazában tartalommal akarják kitölteni ezt az idõt, hanem egyszerûen majd ráérünk, majd valamikor történik valami, de nem volt igazi érdemi indoka annak, hogy miért ne lehetne most lépnünk. Most lépnünk kellett, mert most volt rá lehetõség.
Ha bármi miatt olyan technikai kérdések vetõdnek fel, amelyeket Kutrucz Katalin mondott, ezeknek a megoldására van még mindig lehetõség, bár régóta elõttünk áll a koncepció, tehát minden módosító indítványt réges-régen el lehetett készíteni, az észrevételeket régen el lehetett olvasni. Én is elolvastam, ami rám vonatkozott, mindenkinek erre lehetõsége nyílott. Én nem hiszem, hogy emiatt kellene elhúzni az alkotmányozás folyamatát. Ha viszont a nyári szünet elõtt ezzel a mostani ütemmel nem tudunk végezni, akkor a megszövegezésre nem lesz technikai lehetõsége az apparátusunknak.
Én úgy gondolom, hogy itt a lényeg az, hogy cselekedjünk, és nem érzem, éppen azért, mert az ellenzéki pártok idõkerete sorozatosan kihasználatlanul maradt többször is most már. Az elmúlt csütörtökön is, tegnap is, ma is volt erre példa. Nem hiszem, hogyha annyi sok mondanivaló lenne, megvitatni való, akkor ne mondanánk ezt el? Miért ne mondanánk el. Tehát én úgy érzem, hogy azok az indokok nem váltak be, amelyeket elõre gondoltak. Hogy nem lesz elég az idõ, elég lett, itt vagyunk a vita végefelé, a felszólalások túlnyomórészt elhangzottak, szinte valamennyi frakció kifejtette a fontos gondolatait, kár lenne, egészen egyszerûen azért még ilyen manana, szicsasz alapon hagyni az alkotmányozás folyamatát, hogy majd csak valami történik. A patópálizmusról beszélt Szabad György, én is beszéltem, nem szabad halogatni, amit meg tudunk tenni, azt meg kell tennünk, és igazán nem hangzottak el olyan érvek, hogy a mostani alkotmányozási folyamat bárkibe belefojtotta volna a szót. (Taps a bal oldalról.)