DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, hogy valamennyien igen fontosnak tartjuk ezt az alkotmányozási vitát. Vannak, akik ezt jelenlétükkel fejezik ki, vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy majd a jegyzõkönyv alapos tanulmányozása még nagyobb lehetõséget ad ezen gondolatokban az elmélyedésre.
Én csupán a közpénzügyi fejezettel kapcsolatos gondolatokat szeretném rögzíteni, elmondani. Érdekes volt az a vita, az a gondolatsor, hogy az a "közpénzügyek" fogalom ez jó, vagy nem jó, más fogalom lenne talán jobb helyette. De örülök annak, hogy valamennyi képviselõtársam egyetértett azzal, hogy az alkotmányban szerepeljen ez a fejezet: "A Közpénzügyek".
Mindenesetre jó, hogy magyar fogalmat használunk. Mert az egyik tanárom középiskolás koromban mondta, hogy irtózzunk az idegen fogalmaktól, az idegen szavaktól, ha azt magyar fogalmakkal tudjuk helyettesíteni. De mégis tanuljuk meg ezeket, mondta õ, mert még vannak olyan unintelligens emberek, akik szívesen használják az idegen fogalmakat akkor is, ha nagyszerûen ki lehet fejezni azt magyar szóval.
Tehát "A Közpénzügyek" fejezetrõl szeretnék szólni. Azt a gyakorlat, és az erre épülõ elmélet már régen bebizonyította, hogy a piac önmagában nem képes a gazdasági-társadalmi folyamatok tökéletes szabályozására. Egyetértek Tardos Márton és Bauer Tamás képviselõtársaimmal, akik a verseny és a tulajdon témában nagyszerûen elmondták gondolataikat, de hozzá kell tenni azt is, hogy a piacon a láthatatlan kéz csak akkor tudja a gazdaságot tökéletesen irányítani, szabályozni, hogyha igen sok az eladó és igen sok a vevõ, valamint a piaci alkalmazkodás költség- és idõveszteség nélkül megy végbe.
Ez nemcsak nálunk, hanem a fejlett országokban is problémás. Ezért az államnak be kell avatkozni a gazdasági, piaci folyamatokba. A fejlett országok gyakorlata is igazolja, hogy a piac néha cserben hagy bennünket. Vannak piaci kudarcok is. Ezért az államnak a hatékonyság, stabilitás és igazságosság érdekében a beavatkozást feltétlen meg kell tennie.
Ennek egyik eszköze - de hangsúlyozom, hogy egyik eszköze - a közpénzek hatékony felhasználása. A közpénzek megfelelõ hasznosítása jobban lehetõvé teszi a társadalmi igazságosság valóra váltását is.
Jelenlegi helyzetünk, sajnos, nagyon aláhúzza ezen állami funkciók fontosságát. Nehéz elviselni ugyanis azt a helyzetet, hogy egyesek társadalmi tevékenységük hasznosságától függetlenül dúskálnak a javakban, mások pedig a létminimum határán vagy az alatt tengetik életüket.
Ezért az államnak meg kell teremteni nemcsak a közszükségletek kielégítésének pénzügyi forrásait, hanem az önhibájukból lemaradók folyamatos és rendszeres támogatását is.
Ez a támogatás akkor állandó és teljes körû, ha a végrehajtó hatalom gazdálkodását ezután is folyamatosan és rendszeresen ellenõrzi az Állami Számvevõszék, nemcsak a törvényesség, hanem a teljesítmény alapján is.
(17.00)
Az Állami Számvevõszéknek vizsgálni kell, hogy a közpénzek forrásainak biztosítása és felhasználása törvényesen, illetve hatékonyan történik-e. A források körének meghatározása azonban nem könnyû feladat. Az nyilvánvaló, hogy a létminimumom - vagy az alatt - élõk kiesnek ebbõl a körbõl, a vagyonarányos, vagy jövedelemarányos teherviselést azonban célszerû megfogalmazni. Nemcsak az Országgyûlés számvevõszéki bizottsága tagjainak, hanem valamennyi képviselõnek nagy segítséget nyújtott a Számvevõszék által összeállított költségvetési-elõirányzat bírálata. Azonban az alkotmányban ezt a feladatot nem célszerû rögzíteni egyrészt azért, mert ezen számvevõszéki bírálat számtalan gazdaságpolitikai kérdéssel is kapcsolatban van. Helyes az, hogy a javaslat nem rögzíti az Állami Számvevõszék ellenjegyzési kötelezettségét. Eddig is nagy gondot okozott az, hogy a Számvevõszék a hitel- igénybevételi szerzõdéseket alaki, vagy tartalmi szempontból ellenõrizze-e. Ha az Állami Számvevõszék a szerzõdéseket a tartalom alapján is elemzi, akkor hatáskörét meghaladó területet is érint. Sõt - véleményem szerint - az ellenõrzéssel, illetve a hitelfelvétellel való egyetértéssel az Állami Számvevõszék felelõsséget is vállal a hitel igénybevétele során.
Nem kis gondot okoz a több mint 3000 önkormányzat rendszeres ellenõrzésének biztosítása. Az Állami Számvevõszék kiváló témavizsgálatai eddig is kapcsolatban voltak az önkormányzatok ellenõrzésével is, de azoknak teljes körû rendszeres ellenõrzését a Számvevõszék a jelenlegi szervezeti rendszerben és létszámmal nem tudja megvalósítani. Az önkormányzatok ellenõrzése során lehetõség kínálkozik többféle szempontból. Egyik lehetõség a független könyvvizsgálók alkalmazása. Másik lehetõség az, hogy a kormány szervei is végeznek bizonyos pénzügyi ellenõrzést, az is jó alternatíva, hogy az Állami Számvevõszéken belül részben önálló szervezeti egység végezze a települések önkormányzatainak ellenõrzését, arra azonban vigyázni kell, hogy más fontos témavizsgálatok vagy egyéb vizsgálatok emiatt ne kerüljenek hátrányos helyzetbe.
Több véleménynyilvánító azt hangsúlyozza, hogy a zárszámadás elõterjesztése ne a kormány, hanem az Állami Számvevõszék feladata legyen. Egyik érvként azt említik meg, hogy kormányváltáskor azon kormánynak kell a zárszámadást elõterjeszteni, amely nem felelõs a költségvetés végrehajtásáért. Ez való igaz. De ettõl függetlenül sem lenne helyes a zárszámadás elõterjesztését kivenni a kormány hatáskörébõl.
Európában már csak az osztrák számvevõszék készít zárszámadást. Az Állami Számvevõszék fontos feladata lesz a jövõben is az államháztartás pénzforrásainak, a közpénzek felhasználásának és nemcsak az állami, hanem a közvagyonnal való gazdálkodásnak az ellenõrzése is. Közgazdászként nagy gondot okoz számomra, hogy a közvagyon mit jelent és nemcsak a gyakorlat, hanem elsõsorban az elmélet szakembereinek erre a jövõben választ kell adniuk. A neves intézmény jelentõségével, mármint az Állami Számvevõszék jelentõségével mindenki tisztában van. Ennek a szerepkörnek formailag is meg kell jelennie az új alkotmányban azzal, hogy abban megfelelõ helyen és terjedelemben szerepeljenek az Állami Számvevõszékrõl szóló gondolatok. Azonban arra is vigyázni kell, hogy ne minden feladatot tartalmazzon az alkotmány, a részleteket ugyanis az új számvevõszéki törvénybe kell beépíteni.
Kedves Képviselõtársaim! Rendhagyó módon befejezésképpen hadd köszönjem meg, azt hiszem, nemcsak a számvevõszéki bizottság, a magam nevében, hanem valamennyi képviselõtársam nevében azt a nagy, jelentõs támogatást, amit az Állami Számvevõszék valamennyiünk számára az elmúlt években nyújtott. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)