DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kialakította állásfoglalását, és szükségesnek és szerencsésnek tartom, hogy ennek legfontosabb részei az Országgyûlésben is elhangozhassanak. Egyes alapvetõ jogok területén a koncepció szûkebb felsorolást látszik tartalmazni, mint a jelenlegi alkotmány. Ezt az indoklást ki is emeli - mondván -, hogy bár alkotmány a hazánkra kötelezõ nemzetközi szerzõdésekkel nem ellenkezhet, ezek megtartása, idézem: "nem kívánja meg a nemzetközi egyezmények másolását, közvetlen követését".
Ezen elvi megállapítás igazságának elismerésével a továbbiakban, különösen a lelkiismereti és vallásszabadságra, a hozzá kapcsolódó jogok esetén szükséges tartalmi mélységre és pontosságra, valamint a garanciák kérdésére térek ki.
1. A II. rész 1. fejezet f) pontja említi a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, leírva annak kiterjedését. Ebben csupán a meggyõzõdés szabad megválasztása, a vallási szertartás gyakorlásának szabadsága és a hit tanításához való jog szerepel. A vallásszabadság alapjoga azonban ennél tágabb. Célszerû lenne ezt a meggyõzõdés és a vallás "egyéb módon" való gyakorlásának jogával bõvíteni, ahogyan ezt a jelenleg hatályos alkotmány teszi. Ezt ugyanis kifejezetten említi a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkelyének (1) bekezdése. Ott tudniillik a szertartások útján való kinyilvánításról, valamint a vallásos meggyõzõdés gyakorlásáról és tanításáról mint külön-külön jogokról van szó. A gyakorlás nem vonatkozhat "csak" a szertartási cselekményekre, hiszen a vele egyenlõ mondattani pozícióban álló tanítási jog is nyilvánvalóan túlmegy a szertartásokon. A mondat ugyanis így hangzik: "Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy a vallást vagy meggyõzõdést vallásos cselekmények és szertartások útján - akár egyénileg, akár másokkal együtt -, nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa." Az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságok Európai Konvenciója pedig ugyancsak kifejezetten garantálja - mégpedig a kultusztól és a rítusoktól különbözõ jogként - a vallás tanításán kívül annak gyakorlását is - 9. cikkely.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkely (3) bekezdése leszögezi, hogy a vallás vagy meggyõzõdés kinyilvánításának szabadsága csak a törvényben megállapított, meghatározott okból szükséges korlátozásnak vethetõ alá. A paragrafus (4) bekezdése a szülõk jogát rögzíti, gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelése saját meggyõzõdésüknek megfelelõ biztosítására. Ezeknek a megállapításoknak az alkotmány szövegében való szerepeltetése garanciális okból szintén kívánatos lenne.
2. A II. rész 1. fejezet f) pontjában a vallás szabadságával kapcsolatban elmarad a vallás vagy lelkiismereti meggyõzõdés, hovatartozás kinyilvánításának mellõzéséhez fûzõdõ jog deklarálása. Ez valóban nem szerepel a nemzetközi egyezményekben és alkotmányi kinyilvánítása sem szükségszerû. Ha azonban ezen a téren változás történne, az a mostanra kialakult magyar állami egyházjogi szisztéma egyik alapvetõ pontját érintené. Elhagyásával összefüggésben mérlegelni kellene annak a rendszertani következményeit, különösen az állam és az egyház szétválasztása jelentésének nagymértékû változása miatt. Így az elhagyás esetén az elválasztás deklarálását is törölni lehetne az alkotmányból, hiszen annak deklarálása sem szükségszerû. Ezekkel azonban megnyílna az út a felekezeti hovatartozás állami nyilvántartása, a felekezeti tagság állami kritériumrendszerének kidolgozása felé, amely utóbbi szükségképpen ellenkezne bizonyos felekezetek saját kritériumaival. Mindez lehetõvé tenné egy - a németországihoz hasonló - egyházi adórendszer kialakítását és más hasonló változásokat, például az egyházak köztestületté való nyilvánítását, mivel tagságuk nyilvántarthatóvá válna stb.
Sem az alkotmány koncepciójának egyéb pontjai, sem a készülõ más új törvényekben - felsõoktatás, közoktatás, egyház-finanszírozás stb. - nem látszik nyoma annak, hogy a Magyar Köztársaságban valóban politikai szándék lenne az egyházakat érintõ jogterület ilyen alapvetõ átformálására. Ha viszont ilyen szándék valóban nincs, akkor kár lenne a kinyilvánítás mellõzéséhez való jogot kihagyni az alkotmányból, mert ez a hiány félreértésekhez, szükségtelen vitákhoz vezethet.
3. Ugyanezen pontban szerepel annak kimondása, hogy az állam felügyeletet gyakorol az oktatás fölött. Az általános elvvel egyetértve javasoljuk, hogy az alkotmány nevesítse az állami felügyelet korlátait is. Az oktatás szabadságjogának világosabb garanciája lenne ez.
(17.10)
4. Ugyanezen pontban szerepel a közérdekû adatok és információk nyilvánosságához való jog. A tervezet a nyilvánosság korlátjaként egyedül az államtitkot említi. Szükségesnek látszik a közérdekû információ fogalmának az alkotmányban való meghatározása és szoros korlátok között tartása. Emellett fontos lenne e helyütt is megemlíteni, hogy a személyiségi jogok és a többi alapjogok szintén korlátozóan visszahatnak e jog gyakorlására. Külön figyelmet érdemel az egyházakról és tagjaikról diszkrét információkat õrzõ egyéb szervezõdések belsõ autonómiája is. Egészen sajátos módon idetartozik a lelkészi - például gyóntatói - titoktartás kérdése.
5. Ugyanezen pontban kerülnek említésre a gyermekek jogai. Ezeket úgy lenne kívánatos az alkotmányban kimondani, hogy egyben a szülõi felelõsség és a szülõi jogok is kerüljenek megfogalmazásra.
6. A II. rész 1. fejezet g) pontjában állami kötelezettségvállalásként megfogalmazható emberi jogként szerepel többek között a házasság és a család védelme, illetve a szülõknek a gyermeknevelés módjának megválasztására való joga.
Ezeket a jogokat azonban bizonyos formában igenis alanyi jogként kell deklarálni, hiszen nem meglétük, hanem csak a velük való élés módozatai függhetnek az állam teherbírásától. Ezt kívánja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikkelye, amely - éppenséggel az alapvetõ alanyi jogok között elhelyezve - a család jogát mondja ki a társadalom és az állam védelmére, a házasságkötésre alkalmas korú férfiak és nõk házasságkötési és családépítési jogát deklarálja, megkívánja, hogy házasságot csak a felek szabad és teljes beleegyezésével lehessen kötni, végül lépéseket kíván a részes államok részérõl a házasfelek jogai egyenlõségének biztosítására.
Ezek - az emberi méltóságból fakadó - emberi jogok sokkal elemibben tartoznak hozzá az emberi személyhez, mint más - egyébként szintén fontos - jogok, amelyeket a koncepció az emberi jogok között szabályozandó alanyi jogok sorában említ. Teljesen abszurd dolog lenne, hogy a sztrájkjog például, amely egy nagyon határozott formában intézményesült társadalom és gazdaság keretei között létezhet csupán, ilyen alapvetõ emberi jogként szerepel, míg a házassághoz és a családalapításhoz való jog nem. Természetes dolog, hogy a család anyagi biztonsága, elõrehaladása, támogatása a lehetõségeknek megfelelõ állami kötelezettségvállalás körébe tartozik, nem így azonban magához a házassághoz, a családhoz, a neveléshez való jog. Ha az alapvetõ emberi jogok között kerül kimondásra például a szülõk nevelési joga, ezzel még nem kényszerül az állam, hogy minden állampolgár minden nevelési igényét központilag finanszírozott különleges intézményben biztosítsa.
7. A II. rész 2. fejezet a) pontja beszél az emberi és az állampolgári jogok gyakorlásának általános korlátairól, de közöttük mások alapvetõ jogainak védelmét, bûncselekmény elkövetését, közegészségügyi vagy közrendvédelmi okokat kíván csak megjelölni.
Feltünõ módon kimarad az erkölcsnek mint korlátozó tényezõnek az említése, pedig ezt következetesen és kifejezetten tartalmazza a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában a 12. cikk 3. pontja, a 18. cikk 3. pontja, valamint a 19. cikk 3/b. pontja, a 21. cikk és a 22. cikk (2) bekezdése, stb. is. A közerkölcs említésének elkerülése valószínûleg azon a tévedésen alapul, hogy az erkölcs csupán egy meghatározott vallási csoport véleménye, és így abban állam nem foglalhat állást. Itt azonban egyáltalán nem errõl van szó, hanem olyan szociológiai tényrõl, amely az emberek közötti együttélés rendjének tételes jogot megelõzõ struktúrái közé tartozik.
Igen jelentõs károkat okozhat egy társadalomnak, ha a helyes, emberséges viselkedésrõl kialakult közfelfogás alapvetõ normáit korlátlan mértékben meg lehet sérteni, egyoldalúan hivatkozva valamilyen - egyébként alkotmányos - jog gyakorlására. Az ilyen értelemben vett közerkölcs figyelembevétele jelentõs társadalmi közérdek, és nagyban hozzájárulhat a tételes jog társadalmi legitimitásának erõsödéséhez, az önkéntes jogkövetés megszilárdulásához.
Tehát a II. rész 2. fejezet a) pont (2) bekezdésében a korlátok között a közegészség szó után be kell iktatni a "közerkölcsöt illetõ" kitételt is.
8. A III. rész 1. fejezet d) pontja. A koncepció azt kívánja, hogy a minõsített többséggel elfogadandó törvények köre a jelenleginél jóval szûkebb legyen. Már a koncepció szintjén ki kellene nyilvánítani, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról való törvényhozás ilyen többséget kíván.
9. IV. rész 3. fejezet b) pont. Örvendetes, hogy a koncepció az egyetemi tanárok kinevezését nem minõsíti kategorikusan a köztársasági elnök jogkörének, hanem alternatív lehetõségként említi a tisztségükben való megerõsítést. Ez a változás korrekt módon számot vet azzal a ténnyel, hogy lehetnek olyan egyetemi tanárok, esetleg rektorok stb., akik nem állami intézményben mûködnek, és így kinevezõjük sem lehet az állam maga. A "megerõsítés" kifejezés elfogadható, de bizonyos esetekben még ajánlatosabb az "elismerés" szó alkalmazása, amely kifejezi, hogy a jogosítványait nem az államtól nyerõ autonóm jogi személy, illetve testület, egyház is adhat ilyen jellegû kinevezéseket. Köztestületek esetén a megerõsítés kifejezés pontosnak látszik, ilyennek nem számító autonóm szervezõdések - például egyházak - esetében azonban az elismerés kifejezés használata a legmegfelelõbb.
Természetesen az állam jogrendjében az ilyen elismerés hatásai hasonlóak lehetnek a megerõsítés jogkövetkezményeihez. Tehát a koncepcióban az "illetve tisztségükben való megerõsítése" után a "vagy elismerése" kitétel fûzendõ a mondatba. A legideálisabb megoldás azonban az lenne, ha hittudományi intézetek esetén a rektor és a tanárok kinevezésében vagy akár megerõsítésében sem venne részt az állam, hanem magának az intézménynek az elismerésével ismerné el azokat az egyházi mechanizmusokat is, amelyek útján e személyek kinevezésre kerülnek.
10. A IV. rész 5. fejezet b) pontjához. A koncepció gondosan rögzíti, hogy az ország területén a természetes és jogi személyek, valamint a gazdasági társaságok jövedelem, bevétel, vagyon stb. címen adóztathatók és egyéb fizikai kötelezettségekkel terhelhetõk.
Még ebben a témakörben, ennek az elvnek a leszögezésével együtt volna szükséges hangsúlyozni azt az egyes alapjogokból - például az élethez való jogból - fakadó korlátot, hogy az állam adó címén - ellentételezés nélkül - nem vonhatja el a természetes személytõl a megélhetéséhez szükséges minimumot, sem az állami megbízásból közfeladatot ellátó intézmény mûködéséhez szükséges minimumot. Ez utóbbi témában a közfeladatra irányuló - nonprofit - tevékenység számára lehetne egyfajta védelmet garantálni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a jobb és a bal oldalon.)