DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ez az ország ebben az évben ünnepli nemcsak a honfoglalás 1100. évfordulóját, hanem a magyar államiság ezeréves fordulóját is. Mégis, írott alkotmánya elõször csak egy baloldali diktatúra kezdeményezésére, 1949-ben lett ennek az országnak, pedig aztán az azt követõ tíz évben a történelem folyamán soha olyan messze nem kerültünk az alkotmányos jogállamtól, mint abban az idõszakban. Pedig abban az alkotmányban olyan gyönyörûen le volt írva, hogy minden hatalom a dolgozó népé, a legfõbb érték az ember, és mégis soha annyi dolgozó embert nem csuktak börtönbe, nem vertek vallatásnál, nem akasztottak föl, mint az azt követõ, úgynevezett alkotmányos években.
Mégis miért volt akkor erre az alkotmányra szükség? Azért, mert bizonyítani akarták, hogy már az elmúlt évszázadokban, sõt azt kell mondani, évezredben mûködött egy alkotmányos rend az országban, annak ellenére, hogy kodifikált alkotmánya lett volna Magyarországnak. Ezért gyorsan áthajtottak, átzavartak egy lefordított alkotmányt, és azt mondták, hogy végre van az országnak írott alkotmánya.
A jogelmélet tisztában van azzal és ismeri azt, hogy akkor van szükség alkotmányra, amikor egy fejlõdési szakasz lezárható, le kell zárni, az elért periódus eredményeit rögzíteni úgy, hogy egyben irányt mutasson a következõ hosszabb idõszakra, akár évtizedekre. Éppen ezért az alkotmány nem válhat egy parlamenti ciklus idejére szükséges valamivé, és nem politikai hatalmi erõviszonyokat kell hogy tükrözzön, hanem az ország egészének a fejlõdését, jogfejlõdését, irányultságát meg kell hogy szabja.
(10.50)
Most nem költõi kérdésként teszem fel, de mindnyájan tudjuk, hogy átmenet idõszakában vagyunk, nem fejezõdött be sem a rendszerváltás, sem a rendszerváltozás. Nagyon sok mindenre szükség van, hiszen itt állunk az Európai Gazdasági Közösség küszöbén. Szó van a NATO-csatlakozásunkról is - és hol van az a kialakult szociális piacgazdaság, amire ezt az új alkotmányt építeni lehetne, és ami talán a legsúlyosabb? Hol van az a megszilárdult társadalmi erkölcs, ami majd biztosítja az önkéntes jogkövetõ magatartást, amikor a jogszabályokat anélkül is végrehajtanák, hogy mindenki mögött egy rendõr állna? Tehát nem érezzük szükségszerûségét annak, hogy most itt feltétlenül alkotmányozni kellene.
Talán lehet egy indok az is, hogy harmadik évébe lép a kormányzat, és a sok ígéretbõl - mint az, hogy rendbehozzuk az országot, stabilizálunk -, nem tudom, nem sikerült mindent megvalósítani. Talán ez egy hiánypótlási cselekvés, hogy de azért egy alkotmányt ez a ciklus létrehozott. Ma reggel hallgattuk a rádióban ugye, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy sajnos az infláció nagyobb lesz, a reálbérek tovább csökkennek, a nyugdíjasok nevetséges félszázalékos visszamenõleges emelést kapnak, de helyette elindul egy alkotmányozási koncepció.
A minõség szempontjából is aggályaim vannak ezzel az alkotmányozási koncepcióval szemben. Kérem, minden évben Guinness-rekordokat döntünk a jogszabály alkotást illetõen. Óriási hajrában vagyunk, ezt tisztelt képviselõtársaim is érezhetik. Na most mellette még úgy melléküzemágként egy alkotmányt is fogunk csinálni, lehetõleg a '98-as választások elõtt lépjen még hatályba, hogy lám, sikerült egy alkotmányt is összehozni.
Nagyon megfontolandónak tartom azt. Azzal elvileg egyetértek, hogy el lehet indítani egy alkotmányozási koncepciót, vitassa meg az ország, kapcsolódjanak be a különbözõ civil szervezetek is, legyenek vélemények. Ezeket a véleményeket aztán kiérlelve meg lehet teremteni az alapjait annak, hogy egy több éven át tartó folyamat során lehessen, miközben valóban stabilizálódik a gazdaság, miközben kialakulnak a társadalomnak olyan viszonyai, amelyekre meg lehet alapozni egy új alkotmánynak a kihirdetését. És ez nem egy hat hónapos, meg nem egy egyéves feladat, ez sokkal hosszabb, kiérlelt munkát kíván.
De ha már itt tartunk a koncepciónál, akkor szabadjon az alkotmánykoncepcióban két olyan dologra felhívni a figyelmet, ami véleményem szerint ebbõl hiányzik. Ugye említettem, hogy az alkotmánynak le kell zárni egy bizonyos elért eredményeket és irányt mutatni a jövõre nézve. Most speciel a környezetvédelem az a jogterület, amiben élénk pezsgés indult Magyarországon. Az elmúlt évek és évtizedek hátrányát, legalábbis a jogalkotás szintjén, igyekszik behozni most részben a kormányzat, részben maga a parlament is.
Sok olyan törvény született, amely érinti a környezetvédelem területét, éppen ezért tartjuk rendkívül szükségesnek és fontosnak, hogy megjelenjen az alkotmányban, méghozzá az állampolgári alapjogok között, legalábbis koncepcionális szinten, nem egyszerûen az élethez való jog, hanem az egészséges élethez, és ezen keresztül az egészséges biztonsághoz, környezethez való jog. Miért volna arra szükség, hogy ez az alkotmánykoncepcióban jelenjen meg, és az alkotmány szövegében?
Mert ha az egészséges és biztonságos környezet csak államcélként jelenik meg, akkor az gyakorlatilag azt jelenti, hogy na, vagy van rá pénzünk, vagy nincs rá pénzünk, vagy bekerül a jogalkotási programba, vagy nem kerül be a jogalkotási programba. Tehát annak a megvalósítása korlátlan ideig elhúzható, akár egy ciklus végéig is. De ha állampolgári alapjogként kerül be az alkotmányba, alkotmánykoncepció alapján, akkor feltétlenül biztosítani kell az államnak, akkor nincs mérlegelési joga, hogy most van-e erre pénzünk vagy sem, akkor védeni kell a természetet, a környezetet, az életminõség, az egészséges életminõség alapjogi feltételeként. Lehet, hogy ez túlzásnak tûnik, de higgyék el, ha már Európába készülünk, akkor lehetünk mi egy kérdésben akár példamutatók is az egész európai közösség számára - hogy mi alapjogként kodifikáljuk az alkotmányba ezeket a jogokat, az egészséges környezethez való jogot, mint az életminõség egyik feltételét.
A másik, ami nagyon súlyos kérdés, az a nemzeti vagyon kérdése. Nincs a koncepcióban, nem beszél arról, hogy mi a nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon legtöbbször a természeti kincseink és értékeink. És hogyha bárki kárt okoz a nemzeti vagyonban, akkor azt csak annak alapján bírálják el, hogy lõtt-e le egy madarat, vitt-e el héját, milyen fát vágott ki. Pedig egy beruházás is sértheti súlyosan a nemzeti vagyont, a természet és a környezet állagát, és akkor a beruházás produktumából nyugodtan le lehetne vonni azt a kárt, amit a környezetnek okozott az adott kár valós gazdasági értékelésénél. Mert azt mondják ugye, hogy ugyan már, néhány fa miatt minek akadékoskodni, és miért nem lehet ide egy üzemet csinálni? Mert az a néhány fa éppen az egészséges környezet és a táj egészének az arculatát védi. És ha ennek az okozott kárnak az eszmei értékét meg kellene fizetni a beruházást valósítónak, akkor talán másképp kezelnék ezt az ügyet.
Összefoglalva tehát elsietettnek tartjuk az alkotmányozást, de a koncepcióba szükségesnek tartanánk felvenni mind az egészséges és biztonságos környezethez való jogot, mind a nemzeti vagyont és annak értékét. Köszönöm figyelmüket.
(A jegyzõi székben Szili Sándort Tóth István váltja fel.)