BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Bevallom, nem gondoltam, hogy az alkotmánykoncepció általános vitájának utolsó napján még egyszer szót fogok kérni, mégis ezt tettem, mert az utóbbi napokban az Országgyûlésen kívül olyan vélemények hangzottak el, amelyek határozottan megkérdõjelezték az Országgyûlés jogát arra, hogy alkotmányt alkosson - kicsit hasonlóképpen ahhoz, ahogy itt bent, ma is, K. Csontos Miklós képviselõtársunk a Kisgazdapárttól föltette a kérdést, hogy jogunk van-e alkotmányozni, és azt a választ adta erre, hogy nem. De az õ felfogása, az õ válasza az beleillik egy tiszteletreméltó, de hát az enyémtõl és sokunkétól eltérõ jogfelfogásba. Az a válasz azonban, amit nagyon sokan megfogalmaznak erre a kérdésre, hogy miért nem, miért nincs joga az Országgyûlésnek alkotmányt alkotni, az nem ebbõl, a K. Csontos Miklós által képviselt - ha szabad azt mondanom - tradicionalista, konzervatív jogfelfogásból következik, hanem valami egészen másból.
Egy héttel ezelõtt, itt, az Országgyûlés ülésén Torgyán József képviselõtársunk, a Független Kisgazdapárt elnök-frakcióvezetõje elmondta a maga hozzászólásában, hogy az alkotmányozás egész menetét kritizálja a Kisgazdapárt, hogy a Kisgazdapárt követelte, hogy a civil és egyéb szervezeteket vonják be az alkotmányozási folyamatba, hiszen alkotmányozni nem hat vagy hét pártnak kell, és levonta azt a következtetést, hogyha ez így megy tovább, akkor félõ, hogy ismét, ismét csak egy papíralkotmányunk lesz, nem pedig egy valódi alkotmány.
Tegnap egy jogászkonferencián egy jogász egészen odáig ment, hogy azt állította, hogyha így születik meg az alkotmány, akkor alkotmányellenes módon születik meg az alkotmány, mert felfogása szerint a pártoknak csak közremûködniük szabad a társadalom politikai akaratának kifejezésében, de nem monopolizálhatják maguknak a társadalom politikai akaratának kifejezését.
Nos, mindenekelõtt szeretném leszögezni, hogy nem a pártok alkotmányoznak, hanem az Országgyûlés alkotmányoz, az Országgyûlés folytatja ezt az alkotmányozó tevékenységet, az a testület, amely a magyar társadalom, a magyar választópolgárok politikai akaratát fejezi ki. Ki más alkotmányozhatna, mint a társadalom politikai akaratának kifejezésére hivatott Országgyûlés? Az alkotmányozás ugyanis törvényhozási tevékenység, az alkotmányozás lényegénél fogva politikai természetû tevékenység, a társadalom politikai képviselete pedig nem más, mint az Országgyûlés. A pártok nem más, mint a társadalom politikai akaratát megjelenítõ intézmények - a pártok, túlnyomórészt a pártok alkotják a többpárti parlamentet.
Egy évtizeddel ezelõtt még az, hogy Magyarországon többpárti parlament legyen, hogy a polgárok pártok között választva hozhassák létre a maguk legitim képviseletét, még csak vágy, még csak ábránd volt. Ma már valóság. A társadalomnak sokféle szervezete, intézménye van, sokféle módon képviselik különbözõ intézmények az állampolgárok akaratát, ezek az intézmények többek között a civil szféra intézményei, de a civil szféra intézményei a társadalmak nem politikai képviseletei. Például: a civil szféra fontos intézményei a szakszervezetek, amelyek a munkavállalók érdekképviseletei. A civil szféra fontos intézményei, a munkáltatói érdekképviseletek ismét csak nem politikai, hanem más jellegû, gazdasági, szociális képviseletek. Az alkotmányozás politikai tevékenység, amely nyilvánvalóan a társadalom politikai érdekeit képviseli, tehát értelemszerûen, magától értetõdik, hogy nem másnak, hanem az Országgyûlésnek a feladata az alkotmányozás, és ebben az Országgyûlést alkotó, az Országgyûlésben frakciót alkotó pártoknak kell részt venni.
Én azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogyha Torgyán József úgy gondolja, hogy ismét csak egy papíralkotmányunk lesz, mint ahogy nyilvánvalóan a '49-es alkotmány, akkor Torgyán József képviselõtársunk nem tud különbséget tenni a szovjet szuronyok hátán létrejött Rákosi-féle pártállami diktatúra és a két szabad választás és egy népszavazás által legitimált parlamenti demokrácia között. Sajnálatos, hogy ez így van.
Ki más alkotmányozhatna? Ugye, akik azt mondják, hogy nem elég, ha a pártok alkotmányoznak, azok azt mondják, amit például a jelen alkotmányozási folyamat leállításáért érvelõ Független Jogászfórum elnöke egy általa készített népszavazási kezdeményezésben megfogalmazza - a mai újságban látható -, hogy kétkamarás legyen az Országgyûlés, annak érdekében, hogy a törvényhozásban a politikai pártok mellett a társadalom további rétegei is megjelenhessenek.
(12.00)
A politikai pártok nem egy rétege a társadalomnak, amely mellett ott vannak más rétegei a társadalomnak, hanem a politikai pártokban és az általuk valamint más képviselõk által tartott Országgyûlésben a társadalom egésze nyerje el a maga politikai képviseletét, miközben más intézmények a társadalom másfajta képviseletét látják el. Még egy kérdés ezzel összefüggésben. Azt feltételezik, akik kifogásolják, hogy az Országgyûlés és az Országgyûlésben jelen levõ pártok alkotmányoznak, hogy talán az úgynevezett civil szervezetek, a sokféle civil szervezet inkább képviselné a társadalmat - gondolják talán egyesek -, mint az Országgyûlés és az Országgyûlésben képviselt pártok.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, hogy a civil szervezetek általában mennyire élvezik a társadalom bizalmát, errõl nincsenek ismereteink, de hogy a legjelentõsebb civil szervezetek, nevezetesen a szakszervezetek, a legnagyobb taglétszámú civil szervezetek - körülbelül egymillió tagja van ma Magyarországon a szakszervezeteknek, az összes szakszervezetnek együttvéve - mennyire élvezik a társadalom bizalmát, errõl vannak megbízható, több intézet által a rendszerváltás óta - most már hatodik éve - rendszeresen gyûjtött adatok. Valamennyien megkaptuk az elmúlt héten a "Magyarország politikai évkönyve" címû kötetet, a sorozat legújabb - most már azt hiszem, hetedik - kiadványát. Ebben a 606. oldalon találhatók az egyik közvélemény-kutatási intézet, a Medián felmérési eredményei arról, hogy a különbözõ politikai intézmények mennyire élvezik a társadalom bizalmát.
Nos, ennek a végén - a sorozat elején, mint tudjuk, a köztársasági elnök áll, közvetlenül õt követõen ott szokott lenni az Alkotmánybíróság -, a végén pedig, amióta vannak ilyen felmérések, a szakszervezetek és a pártok állnak. 1995 átlagában 32 ponton áll a pártokba és 34 ponton, tehát hibahatáron belül a szakszervezetekbe vetett bizalom, 37 ponton, hibahatáron túl, magasabb szinten a kormány és 39 ponton az Országgyûlés. Tehát a magyar társadalom ugyan nem nagyon bízik a politikai intézményekben, kivéve a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróságot és az önkormányzatokat, amelyek 50 pont fölött vannak, de a legjelentõsebb civil szervezetben, a szakszervezetekben kevésbé bízik, mint az Országgyûlésben.
Tehát azt gondolom, most a többi civil szervezetben, mint mondjuk a Független Jogászfórumban vagy a Társadalmi Kamarában és a többi civil szervezet mennyire élvezi a társadalom bizalmát, ezt nem tudjuk, a létszámuk általában minimális, a legnagyobban, a szakszervezetekben kevésbé bízik, mint az Országgyûlésben. Azt hiszem, ez is egy érv amellett, hogy nincs jobb módja az alkotmányozásnak, mint hogy az Országgyûlés alkotmányoz.
Ezzel kapcsolatban még egy megjegyzést tennék. Hasznos Miklós képviselõtársunk nem általában az Országgyûlés jogát vonta kétségbe, hanem ennek az Országgyûlésnek a jogát arra, hogy alkotmányozzon, mondván, hogy nem lehet egy parlamenti többség, egy koalíciós felállás, egy parlamenti összetétel alapján egyfajta összetételû parlamentre bízni az alkotmányozást. Azt hiszem, hogy jogilag ez azért semmiképpen sem állja meg a helyét. Hiszen bármely megválasztott Országgyûlésnek alkotmányos joga, hogy alkotmányozzon a bármely kétharmados többségnek bármely parlamentben. De politikailag még érthetõ lenne, ha azt mondanánk, nem szerencsés egy egyszeri parlamenti összetétel, egy egyszeri parlamenti kétharmad kezébe adni az alkotmányozást.
Ezt azonban valamennyien így gondoltuk ebben a Házban, és éppen ezért alakítottunk ki annak idején egy, a parlament normális mûködésétõl gyökeresen eltérõ szabályt az alkotmányozásra. Szinte alkotmányozó gyûléssé alakult ez az Országgyûlés, amikor ezt a bizonyos legalább öt párt, legalább kétharmad és ötpárti egyetértést mondta ki az alkotmányozás alapvetõ szabályává. Még egy dolgot tegyünk hozzá: ennek a parlamentnek a négyötödös többsége egyúttal megegyezik az elõzõ parlamentnek a hasonló többségével abban az értelemben, hogy ugyanaz a hat parlamenti párt kapott mandátumot a 90-es választásokon, mint a 94-es választásokon. Ha az az öt párt vagy hat frakció, amely egyetértett ebben az alkotmánykoncepcióban, nemcsak a jelenlegi Országgyûlésben képvisel egy 90 százalékos többséget. Az elõzõ Országgyûlésben is egy, azt hiszem, 88 százalékos vagy 89 százalékos többséggel rendelkezett ugyanez a jelenlegi hat frakció, ugyanez az öt párt, amelyik ezt az alkotmánykoncepciót megalkotta.
Tehát egy egész nyolcéves politikai idõszak meghatározó többsége az, amely ezt az alkotmánykoncepciót megalkotta. Nyolc éven keresztül képviselte politikailag a magyar társadalom nagy többségét az a hat frakció, amely ott áll e mögött az alkotmánykoncepció mögött. Ezért azt gondolom, hogy Hasznos képviselõtársunk ellenvetése nem megalapozott.
Végül egy utolsó érvet szeretnék abban az összefüggésben megemlíteni, hogy vajon szabad-e az Országgyûlésnek alkotmányozni. Azt szokták mondani manapság, hogy amikor ezt az alkotmányt alkotja az Országgyûlés, akkor nem veszi figyelembe a társadalom véleményét. Nos, én azt hiszem, hogy ez nem igaz. Amikor ez az alkotmány készül, akkor az alkotmányt készítõk messzemenõen figyelembe veszik a társadalom véleményét.
Idejüket nem rabolva, hadd hozzak föl csak három, de nagyon különbözõ természetû példát erre. Az egyik dolog, amikor ez az alkotmánykoncepció, eltérõen a klasszikus polgári alkotmányoktól, mint például a francia, az amerikai, a nyugatnémet, a svéd vagy a legújabb cseh alkotmány, állami kötelezettségként megfogalmazza az úgynevezett második generációs gazdasági, kulturális, szociális jogokat. Olyanokat, mint a szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jog. Olyanokat, mint a biztonsághoz és egészséges környezethez való jog. Akkor az alkotmány tükrözi a társadalomnak azt az elvárását, hogy legyenek alkotmányos garanciák arra, hogy a mindenkori kormány és a mindenkori Országgyûlés ilyen típusú döntéseket hoz.
Tehát, második példám, más jellegû példa. Nem tudom, hogy mi a társadalom véleménye arról, hogy a jegybank független legyen a mindenkori kormánytól, ahogy ezt a koncepció rögzíti, és ahogy ezt a kérdést én tegnap itt fölszólalásomban részletesen tárgyaltam. Ezt nem tudjuk. Azt azonban jól tudjuk, hogy a magyar társadalom az egyik legnagyobb bajnak tekinti az inflációt, a forint romlását, és egyik legfontosabb elvárása, hogy a kormány tegyen meg mindent ennek elhárítására. Azt is tudjuk, hogy a független jegybank intézménye szerte Európában az az intézmény, amelyik intézményes garanciát teremt az infláció leküzdésére. Ezért amikor a független jegybank intézményét iktatjuk az alkotmányba, akkor a társadalomnak azt az általános véleményét érvényesítjük, hogy szorítsuk vissza az inflációt.
Negatív értelemben is figyelembe veszi ez az alkotmánykoncepció, az alkotmányozó Országgyûlés a társadalom véleményét. Amikor például állást foglalunk az elnökválasztás kérdésében, és fönntartjuk azt a jelenlegi állapotot a koncepcióban, hogy az Országgyûlés választja a köztársasági elnököt, akkor tudjuk, hogy sokféle vélemény van a társadalomban errõl, mint ahogy itt a Házban is, de azt is tudjuk, hogy a társadalom nagy többsége nem ellenzi a közvetett, Országgyûlés általi elnökválasztást. Hiszen volt már egy népszavazás, ahol kis többséggel ez az elnökválasztási mód kapott többséget, amely népszavazást - mint tudjuk - a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz, a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt kezdeményezett 1989-ben. Volt már egy ilyen népszavazás, és volt egy másik népszavazás, ismét a közvetlen elnökválasztás ügyében - Király Zoltán egykori képviselõ kezdeményezte -, ahol 15 százaléknál alacsonyabb volt a részvétel. Ez azt mutatja, hogy a magyar társadalom nem ellenzi azt, hogy megmaradjon az elnökválasztás jelenlegi rendszere.
Nem igaz tehát, képviselõtársaim, hogy ez az alkotmánykoncepció ne lenne összhangban a magyar társadalomnak az alkotmánnyal és a magyar gazdasági és társadalmi renddel kapcsolatos elvárásaival. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és az FKGP padsoraiban.)