DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Ma, amikor a tisztelt Ház a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveirõl szóló országgyûlési határozati javaslat általános vitájának lezárása elõtti összegezõ, zárógondolatokat hallgatja meg a pártok szónokaitól, akkor lehetetlen nem visszautalnom a Független Kisgazdapártnak arra az eredménytelen harcára, amelyet az alkotmányozási folyamat elindulása után, de még annak országgyûlési elhatározása elõtt, éppen annak érdekében folytatott, hogy az alkotmányozási folyamatból ne zárjuk ki a társadalom döntõ többségét. Ma már többen kifejtették ezzel kapcsolatban az álláspontjukat. Legutóbb Bauer képviselõ úr és Hack képviselõ úr volt az, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl e tárgykörben szólott, de úgy gondolom, mindketten figyelmen kívül hagyták a lényeget. Nevezetesen azt a tényt, hogy a Független Kisgazdapárt többször felszólalt e Házban napirend elõtti felszólalási lehetõségeit kihasználván és egyéb módon is, amikor is azt mondottuk, hogy nagyon nagy hiba lenne, hogyha az alkotmányozási folyamatban csupán a parlamenti pártok vennének részt, de gyakorlatilag a társadalom döntõ többsége abból kirekesztésre kerülne.
Ma hallottuk, és korábban is elhangzott olyan vélemény, hogy tulajdonképpen bárki a civil szervezeteket is mozgósíthatta volna az álláspontjuk megismerésére, és tulajdonképpen ilyen közvetett módon az alkotmányozás folyamatába bevonhatók lettek volna. Azonban én itt szeretnék arra az érvre hivatkozni, hogy egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki egy alkotmányozási folyamatban közvetlenül vehet-e részt vagy csak szócsõ útján, és hadd hivatkozzam arra is, hogy maga az egész alkotmányozási folyamat tulajdonképpen olyan titkos módon zajlott le a társadalom döntõ többsége elõl, tökéletes elzártságban, hogy a társadalom nem is szerezhetett tudomást arról, hogy mi folyik ezekben a mûhelymunkákban. Én úgy gondolom, hogy téves volt Bauer képviselõ úrnak az arra való hivatkozása, hogy ez az egész alkotmányozási folyamat azzal, hogy a pártok bonyolították azt le, tulajdonképpen a társadalom egészét átfedték, és ezért nem is kellett volna nem jelentõs társadalmi háttérrel rendelkezõ civil szervezeteket ebbe bevonni. Hiszen én utalnék Bauer képviselõ úr álláspontjával szemben az alkotmány 3. §-ának (2) bekezdésére, amely a jelenlegi helyzetet, tehát a valamennyiünkre irányadó alkotmányos helyzetet akként határozza meg, hogy a pártok közremûködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, tehát nem kizárólagos jogot élveznek a népakarat kinyilvánításában, csupán közremûködnek annak a kinyilvánításában. Ebbõl fakadóan tehát a pártok semmiképpen sem vindikálhatták maguknak azt a jogot, hogy õk mondják meg a társadalom helyett, hogy az alkotmányozási folyamat mire terjedjen ki és mire nem.
A Független Kisgazdapárt annyira következetes volt ennek az álláspontnak a védelmében, hogy egy ideig nem is vettünk részt az alkotmányozási folyamatban, és csupán a tárgyilagosság kedvéért térek ki arra, hogy az MSZP nagyon korrektül, a korábbi álláspontját felülvizsgálandó, maga is egy ízben visszalépett az alkotmányozási folyamattól, majd úgy döntött, hogy mégis részt vesz abban. Amikor az akkori hat parlamenti párt közül kinyilvánította, hogy akkor a Független Kisgazdapárt nélkül is lefolytatja az alkotmányozási folyamatot, akkor helyezkedett a Független Kisgazdapárt arra az álláspontra, hogy önmagát nem kívánja mindenképpen kirekeszteni, hanem ezzel a fellépéssel a társadalom figyelmét szerette volna ráirányítani erre a teljességgel elfogadhatatlan alkotmányozási folyamatra. Hogy mennyire bölcsen tette akkor a Kisgazdapárt és mennyire helyes volt a Független Kisgazdapártnak a többpárti parlamenti demokráciára alapított véleménye és eljárása, mutatja a zárószakasza az alkotmányozási vitának, amikor szinte minden résztvevõ külön kitér arra, hogy mégis miként lehetséges az, hogy hat, illetõleg most már hét parlamenti párt alkotmányoz itt a társadalom kizárásával, a társadalom háta mögött.
A Független Kisgazdapárt még tovább megy ebben az ügyben, mert mi azt mondottuk, hogy nem hat vagy hét párt vesz részt ebben az alkotmányozási folyamatban, ahogy az én szavaimat helytelenül Bauer képviselõ úr idézte, hanem én ennél sokkal pregnánsabban fogalmaztam. Azt mondottam, hogy az Országgyûlés hat vagy hét politikai pártjának hat vagy hét ambiciózus képviselõje alkotmányoz, nem a társadalom. Ez sajnos egy rendkívül negatív jelenség a mi alkotmányozási folyamatunkban, ezért helyezkedik most már több parlamenti párt arra az álláspontra, hogy az ilyen módon leszûkített alkotmányozási folyamat alapján most új alkotmány hatályba nem léptethetõ.
A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az alkotmányozás körének ilyen módon való leszûkítése a parlamenti demokráciának olyan sérelmét jelenti, amely ellen a szavát fel kell emelnie, tiltakoznia kell, hiszen itt a demokratikus alapelvek súlyos sérelme miatt ez az alkotmányozási folyamat még akkor sem lehet eredményes, ha az egyebekben szakmai szempontok területén a legtökéletesebb munkát végezné.
A Független Kisgazdapárt szerette volna - és most is felhívja arra a figyelmet -, hogy a kommunizmus évtizedei után a magyar alkotmányos rend kiépítésében a társadalomnak sokkal szélesebb rétegei kellett volna hogy részt vegyenek, tehát a mi álláspontunk szerint részt kellett volna venniük a civil szervezetek százainak, az egyetemeknek, a tudományos élet képviselõinek, az oktatás, a kultúra képviselõinek, az önkormányzatoknak, a kamaráknak, az érdekegyeztetésnek, a munkásoknak, a mezõgazdaságban tevékenykedõknek, a munkanélküliek tömegeinek, az ifjúságnak, a nyugdíjasok képviselõinek és mindenkinek, aki az alkotmányos rend kialakításában közre szeretett volna mûködni.
(12.50)
Én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos dolog az, hogy a társadalomnak nemcsak részt kellett volna vennie ebben a vitában, hanem a társadalom nyilvánossága elõtt kellett volna ezt a vitát lefolytatni, a társadalom csak ekkor tudott volna bekapcsolódni az alkotmányozási folyamatba, enélkül sajnálatos módon az lesz a következmény, amelyre Bauer Tamás velem kapcsolatban utalt, nevezetesen, hogy papíralkotmányunk lesz. Nem is lehet más, hiszen az alkotmányos alapjogokat úgy ítélte meg még a kormányzati oldal feje Horn Gyula miniszterelnök is, hogy a sajtó hasábjain keresztül arra utalt, hogy ez az alkotmány lényegesen gyengébb szakmailag és mindenféle szempontból, mint a jelenleg hatályos alkotmány, tehát félreértés ne essék nemcsak az ellenzék ítéli meg ennek az alkotmányozási folyamatnak a negatívumait olyan módon, hogy az most semmiképpen sem erõltethetõ rá a társadalomra.
Ezért is van az, hogy az ellenzéki oldalról különbözõ elképzelések hangzanak el, hogy vajon nem lenne-e helyesebb majd a következõ országgyûlési ciklussal elfogadtatni az új alkotmányt, és addig az alkotmányozási folyamatot kiszélesítve, a társadalom széles rétegeit bevonva a szóban forgó kérdéseket megvitatni, vagy nem lenne-e mindenképpen bölcs két egymást követõ ciklusnak a majd a népszavazás által elfogadandó alkotmányt külön-külön elfogadnia. A Független Kisgazdapárt álláspontja félreérthetetlen, mi nem egy, hanem két népszavazást tartottunk volna szükségesnek és tartunk a mai napig is az alkotmányozási folyamatban.
Az egyik az alkotmányozás kérdéskörét megindító alapelvek tekintetében való népszavazás. Ez még korrigálható lenne akként, hogy most ki kellene adni népszavazásra, és az egész eddigi vitát olyan, az alkotmányozásra figyelemfelhívó parlamenti munkának kellene felfogni amely a társadalom szélesebb rétegeinek megismerésére törekszik, és a végén a már kölcsönösen kialkudott, elfogadott új alkotmányt kellene a társadalom elé tárni népszavazás útján.
Na most ugye itt felmerült a kérdés, hogy egyáltalán miért vannak olyan ellenzéki vélemények, hogy nem idõszerû most alkotmányozni. Hack képviselõ úr egyenesen úgy jelezte, hogy ennek semmilyen ésszerû magyarázatát õ nem hallotta. Hát én pedig arra hivatkozom, hogy jelenleg egy teljességgel szétzilált társadalmi viszonyok között élõ országban élünk valamennyien, a teljesesen kaotikus gazdasági, társadalmi viszonyok között, amikor az állampárti diktatúra legkülönbözõbb jellemzõi mindinkább a társadalom legszélesebb nyilvánossága számára is felismerhetõ módon megjelennek, idõtálló alkotmányt alkotni nem lehet.
Tehát ez a valóságos racionális magva annak, hogy ilyen körülmények között miért nem lehet alkotmányozni. Azért kérem, mert tessék elõször a társadalomnak a saját frontján, tehát a gazdaság, az oktatás, a kultúra, az állami élet legfontosabb területein rendet teremteni, és utána alkotmányozni, mert rendkívüli körülmények között alkotmányozni nem lehet. Hadd hivatkozzam arra, hogy nyilvánvalóan nagyon szerencsétlen lenne háborús körülmények között alkotmányozni, vagy természeti katasztrófa kellõs közepén. Hát épp így egy ilyen kaotikus társadalmi, gazdasági viszonyok közötti alkotmányozás sem tekinthetõ kiegyensúlyozott körülmények között történõ alkotmányozásnak.
Külön nehezíti a dolgot, hogy a mi munkánktól függetlenül, változatlanul folyik a lopakodó alkotmányozás az Alkotmánybíróság oldaláról, és én úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg egy olyan igen határozott döntést nem fog hozni a Ház, hogy ennek a kétfajta alkotmányozási folyamatnak eleve gátját szabja és az Alkotmánybíróságot az alkotmány õrzõjének fogja megjelölni, mint ahogy az a földkerekség összes jogállamaiban így van, addig álláspontom szerint már csak azért sem lehet úgy alkotmányozni, hogy az a társadalom elvárásainak megfeleljen, mely jelenleg van öt hatalmas kötetre kiterjedõ alkotmánybírósági döntés. Ki vagyunk téve annak, hogy az Alkotmánybíróság bármikor, bármilyen ügyben az alkotmánnyal szöges ellentétben lévõ döntést hoz, mint ahogy hozott például a népszavazás kérdésében többször is, nem korlátozta magát a hatályos törvényi rendelkezésekkel, úgy gondolom tehát, itt mindenképpen ezen túl kell lépnünk.
Ezért tehát a Kisgazdapárt álláspontja szerint népszavazás megejtése nélkül az alkotmányos alapelveket illetõen egész egyszerûen nem lehet tovább jutni. Na most ugye itt felmerült az a kérdés, hogy egyáltalán miért gondolja a Független Kisgazdapárt azt, hogy az 1949. évi XX. törvényhez képest a jelenlegi alkotmányozási folyamat nem lesz már eleve egy olyan alkotmányos alapra épülõ új alkotmányt teremtõ eljárás, amely össze sem hasonlítható a '49-es év alkotmányával.
Azért, igen tisztelt Ház, mert ha megvizsgálják a jelenlegi államhatalmi ágak megoszlásának egymáshoz való viszonyát, akkor megdöbbenve fogják látni, hogy itt csak látszat - egymást kiegyenlítõ államhatalmi intézmények - van. De hiszen a valóságban mind egy és ugyanazon hatalom különbözõ megnyilvánulási formációja. Hadd utaljak arra, hogy a 72 százalékos Országgyûlési többséghez járul a miniszterelnöki hatalom - nem is kicsi miniszterelnöki hatalom, hiszen a konstruktív bizalmatlansági intézményébe betonba ágyazott miniszterelnöki hatalmunk van -, tessék ehhez venni a kormányt ahol nincs miniszteri felelõsség, hanem az egyébként a parlament ellenzéki oldalának semmiféle felelõsséggel nem tartozó miniszterelnök akkor söpri le a miniszterének alkotmánysértõ eljárásával kapcsolatos ellenzéki kifogásokat, amikor akarja.
Ehhez hozzájárul egy olyan köztársasági elnöki hatalom, amelynek alkotmányos látszatát lehet szép parlamenti felszólalásokkal kelteni, de a valóság az, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy ugyanennek a hatalomnak a feje, adott esetben Horn Gyula mondhatja meg és mondja meg, hogy ki lesz ennek a köztársaságnak az elnöke, mert hogyha leül Petõ Ivánnal, akkor legfeljebb Petõ Iván véleményével asszisztáltan, már az elsõ fordulóban meg tudja ezt határozni. Ha éppen nem akar leülni Petõ Ivánnal, akkor önmaga is megmondhatja, mert a harmadik fordulóban az lesz a Magyar Köztársaság elnöke, akit Horn Gyula kijelöl.
(13.00)
(A jegyzõi székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.)
Ha most ehhez hozzávesszük a legfõbb ügyésztõl kezdve a legkülönbözõbb közjogi funkciókat, akkor láthatják, hogy az egyik oldalon fölhalmozódnak azok a hatalmi túlsúlyelemek, amelyeknek tulajdonképpen egymást kiegyenlítõ államhatalmi erõkként kellene mûködnie, ezért tehát mindaddig, igen tisztelt képviselõtársaim, amíg nem lesz itt kétkamarás parlament, amíg a köztársaság elnökét nem a nép fogja választani, amíg nem lesz lesz valóságos népszuverenitás, addig a demokráciáról itt beszélni lehet, de demokrácia ebben az országban nem lesz, mert a hatalmi túlsúly úgy koncentrálódik egy kézbe, hogy nincs az a prezidenciális köztársaság, amelyet kormányzati oldalról szidtak, ahol ilyen hatalmi túlsúly jöhetne létre. Arról most nem kívánok beszélni, hogy mennyire összekeverik a prezidenciális köztársasági elemeket a köztársasági elnök nép általi választásával, hiszen a kettõnek nem kell egyebeesnie, gondoljanak arra, hogy például a Cseh Köztársaságban milyen jól meg van ez oldva. Lehetne más példákat is felhozni, én úgy hiszem, hogy egyértelmû, hogy elég az, hogyha a köztársasági elnököt lehetne a népnek választania, mint ahogy Ausztriában van. Az osztrák példa nagyon jó bizonyítéka annak, hogy az semmiféle sérelmet a demokráciára nem jelent.
Na már most a népszavazás kérdéskörére rátérve, legyen szabad arra rámutatnom, hogy az alkotmányozással kapcsolatos népszavazást illetõen mindenekelõtt az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéskörrel kell foglalkoznom, hiszen itt többen, Fodor képviselõ úr és mások is kifogásolták, hogy a Független Kisgazdapárt a halálbüntetés visszaállítása tekintetében népszavazást tartana helyesnek, vagy egyáltalán ennek az intézményrendszernek az átmeneti, korlátozott körben való bevezetését tartaná szükségesnek. A kifogásolók olyan színezetet akartak adni a kisgazda vélemény kritikájának, mintha az valamiféle törést jelentene a mi alkotmányos rendünkön, holott legyen szabad rámutatnom arra, a Független Kisgazdapárt nem kívánt és nem kíván mást mondani ebben a kérdéskörben most sem, mint amit eddig mondott, nevezetesen: mi az emberi életeket meg akarjuk védeni, mi az áldozatok életéért aggódunk, és azt mondjuk, hogy megengedhetetlen, hogy több mint félezer ember szörnyûséges halála annak a rovására legyen felírható, hogy itt vannak olyan vélemények ebben az országban, amelyek a gyilkosnak az emberi élethez való jogát sokkal többre tartják, mint az áldozat ugyanilyen jogait, mint a tisztességes, a vétlen ember ilyen jogait.
Kérem, én rámutattam arra, hogy az 1980-as években - ezt a korábbi felszólalásomban tettem - évente egy, maximum két halálos ítéletet hajtottak végre. Amióta az utóbbi öt évben, az Alkotmánybíróság döntése következtében nincs halálbüntetés, több mint félezer ember halt meg szörnyûséges körülmények között azért, mert az áldozatokat meggyilkolóknak az önmaguk életét nem kell féltenie, nem kell szembeállítania az áldozat életével. Tudják, hogy õk egy legrosszabb esetben életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel sújthatók ezért mindösszesen, ami soha nem tart életfogytiglan, mert jön egy új kormány, jön egy új helyzet, és a gyilkosok ismét szabadlábon vannak, és ismét veszélyeztetik a társadalmat.
Kérem, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ebben az országban elképesztõ közállapotok uralkodnak. Nemcsak a gyilkosságok száma növekedett meg elképesztõ arányban, hanem ma már becsületes ember nem hajthatja nyugodtan álomra a fejét, mert büntetlenül rátörhetnek, kirabolhatják, halálra kínozhatják, és olyan helyzet teremtõdött ebben az országban, amikor tisztességes emberek sötétedés után tízszer is meg kell hogy gondolják, hogy kilépjenek-e az utcára. Így nem lehet élni kérem, hiába mondja erre a helyzetre bárki azt, hogy ez Európa, én azt mondom, ez nem is hasonlít a jogállami Európára, tehát nekünk rendet kell teremtenünk. A rendteremtésbe beletartozik az is, hogyha tömegesen az emberi élet ellen támadnak, akkor nekünk az emberi életet meg kell védenünk. Kérem, ha öt évre vetítem a '80-as évek adatait, akkor, ismétlem, több mint félezer ember halt meg szörnyûséges körülmények között a meggondolatlan és átgondolatlan döntés miatt, a halálbüntetés eltörlése miatt. Ha ugyanakkor a másik oldalt nézem, maximum a tízes számot érte volna el a kivégzettek száma, de ebben az esetben már nem lennének az ilyen fék nélküli, gátlástalan, emberi élet ellen törõ bûnözõk, mert el kellene azon gondolkodniuk, hogy a saját becses életük is kockára tétetik, hogyha õk mások életét ilyen felelõtlenül és mindenfajta európai gondolkodás ellen kívánják felhasználni.
Na most, a népszavazás alkotmányos rendjét illetõen mi azt mondjuk, hogy attól kezdve, hogy milyen helyet kapjon a preambulumban a Szent Korona-tan és a magyar történeti alkotmány, éppúgy helyet kellene kapnia, mint a magyar nemzettel kapcsolatos kérdéseknek, hogy mennyiben terjeszkedjen túl a Magyar Köztársaság alkotmánya az anyaországban élõ magyarokon, és mennyiben fogja érinteni a trianoni békediktátummal lakóhelyeikrõl elûzött vagy egyszerûen csak állampolgárságuktól megfosztott milliókat. Gondoljanak arra igen tisztelt képviselõtársaim, 1100 éves millecentenáriumunkat kellene ünnepelnünk, hogyha a mi kormányunk azt valóban méltóképpen akarná megünnepelni. De ha meg akarjuk ünnepelni, akkor miért szégyelljük adott esetben a világ egyik legcsodálatosabb jogelméleti kreátumát, a Szent Korona-tant, miért szégyelljük a mi 1100 éves történeti alkotmányunkat, amely mindig az európai jogfejlõdés élén állott, vagy kérdezem azt, hogy vajon tudnak-e önök akárcsak egyetlenegy olyan országot megnevezni, amely olyan bûnös módon tudomásul vette volna, hogy több millió állampolgárát nemzetközi szerzõdésnek nevezett nemzetközi jogsértéssel megfosztanak az állampolgárságától, és 76 éven keresztül nem volt ebben az országban senki, aki ezt a kérdést felelõsen fel merte volna vetni. Én úgy gondolom, hogy éppen errõl a helyrõl, az alkotmányozási vita kapcsán kell felvetni, hogy a magyarság egész létkérdését nemcsak bele kell foglalni a magyar alkotmányba, hanem annak azért kell a preambulumban helyet kapnia, hogyha bárki föllapozza a Magyar Köztársaság alkotmányát, akkor egyrészt tudja, hogy a preambulumban lerögzített fõszabály minden egyes fejezetére az alkotmánynak irányadó, ha abban az ilyen módon nem szerepelne és a külföldi számára pedig rögtön az elsõ pillanatban áttekinthetõ legyen, hogy itt egy jogfosztott európai néprõl van szó, a magyar néprõl, amely szeretné, hogy azokat az emberi alapjogokat végre maga is élvezhesse, amelyeket a világ valamennyi részén ma már élveznek.
(13.10)
Ezért kell nekünk a magyarságtudatunkat és a magyarságtudaton alapuló valamennyi intézményrendszerünket a Magyar Köztársaság alkotmányába foglalnunk, és a Független Kisgazdapárt ezért tart ki töretlenül az ideirányuló véleménye mellett.
Végül legyen szabad - miután nagyon elszaladt az idõ, és sok kérdésre nem tudok már kitérni, amire szerettem volna -, legyen szabad rámutatnom arra, hogy elhangzottak itt gúnyolódó vélemények a Kisgazdapárt álláspontjáról, hogy mi alkotmányos alapjogként kívánjuk rögzíttetni a fiatalok elsõ munkahelyhez és elsõ lakáshoz jutásának jogát, és hogy mi szeretnénk az egészséghez való jogot olyan értelemben is meghatároztatni, hogy emberi méltósággal élhetõ élet jusson a mi nyugdíjasainknak, akár az egészségügyi ellátás területén, akár pedig a gyógyszerellátás területén. Egyetlenegy gondolatot szeretnék itt lerögzíteni: senki nem vitatja, hogy az alkotmányos rögzítéssel ezek a jogok rögtön megvalósulnának. De kérem: ha alkotmányos alapjogként nyernek ezek rögzítést, akkor mindenkinek kötelessége az alkotmányos alapjogok irányába való törekvés. A Független Kisgazdapárt ebbõl a szempontból nézve kívánt részt venni az alkotmányozási folyamatban, ezért történik az, hogy ma délelõtt is több mint húsz módosító indítványt megszerkesztettünk és idõközben talán benyújtásra is került a most beterjesztett alkotmánykoncepcióhoz, azonban mi a jelenlegi alkotmánykoncepciót elfogadhatatlannak, a magyar nép érdekeivel összeegyeztethetetlennek tartjuk, ezért azt elutasítjuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)