DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Tisztelt Országgyûlés! Bár az általános vita lezárása elõtt vagyunk, mégis sajátos módon vitatott az az alapkérdés, hogy egyáltalán kell-e új alkotmány, és ezért változatlanul kétséges, hogy sikerül- e azt a célkitûzést megvalósítani, hogy legyen az országnak ebben a ciklusban új alkotmánya. Ezért a rendelkezésemre álló idõben elsõsorban ezzel a kérdéssel kívánok foglalkozni és csak érintõlegesen azokkal a tartalmi kérdésekkel, amelyben a Magyar Demokrata Néppárt a javaslathoz képest módosításokat szeretne a részletes vita során elérni. Ugye az alapkérdés, hogy van-e alkotmányozási szükséghelyzet. Rengeteget ragoztuk ezt a kérdést, de úgy vélem, hogy még mindig nincs egységes álláspont ebben az ügyben, legalábbis a dolog részleteit illetõen másképp teszik meg az egyes frakciók a hangsúlyokat.
A Magyar Demokrata Néppárt egyértelmûen azon az állásponton van, hogy nincs alkotmányozási szükséghelyzet, tudniillik alkotmányozási szükséghelyzet két esetben van: vagy akkor, hogyha nincs egy alkotmányos rend az országban és ki kell alakítani, létre kell hozni az alkotmányos intézményrendszert egy adott országban, tehát ahol nincsenek garantálva az emberi jogok, ahol nem uralkodik törvényesség, ahol nincs jogbiztonság, ahol nincs egy demokratikus intézményrendszer, ott nincs alkotmányosság és ott természetes, hogy alkotmányozási szükséghelyzet van, mert létre kell hozni az alkotmányosság alapját. De alkotmányossági szükséghelyzet van akkor is, ha létezik ugyan valamiféle alkotmányos intézményrendszer, de az azt garantáló alkotmány nem legitim körülmények között született meg, vagy inkább hogy egyértelmûbben fogalmazzak: maga az alkotmányozás, maga az alkotmányos intézményrendszer kialakítása nem élvezett nagyfokú társadalmi támogatottságot annak idején, amikor ez megteremtõdött. Nos, úgy vélem, hogy az elsõ kérdésre teljesen egyértelmû a válasz: a magyar alkotmány jelenlegi formájában is olyan, amelyik maximálisan biztosítja az alkotmányosság érvényesülését Magyarországon. A másik kérdésben merülnek fel viták, de ebben a kérdésben is az én álláspontom és a Magyar Demokrata Néppárt álláspontja a leghatározottabban az, hogy Magyarországon az alkotmányosság legitim körülmények között, a lehetõ legszélesebb társadalmi támogatottság alapján jött létre. 1989-ben teljesen egyértelmû volt a társadalomban, hogy szükség van az alkotmányos intézményrendszer kialakítására, tehát azok a tárgyalófelek, azok a politikai erõk, ha tetszik, amelyek, kerekasztal-tárgyalások során az alkotmányosság alapjaiban megállapodtak, teljes támogatottságot élveztek a társadalom túlnyomó többségétõl. Tehát nincs legitimitási problémája a jelenlegi alkotmányos intézményrendszer alapjának, a jelenlegi magyar alkotmánynak és ebbõl a szempontból sincs alkotmányozási kényszer.
(14.50)
Mégis, miért értünk egyet azzal, hogy szükség van Magyarországon új alkotmányra? Nem elsõsorban azért, ami - nyilvánvaló az álláspont - egy-egy elemének megfelel, ami gyakran elhangzott, hogy az 1949. évi XX. törvény még mindig formálisan a magyar alkotmány, hogy nem koherens egész a magyar alkotmány, hogy vannak hiányosságai, hogy a szerkezete semmiképpen sem olyan, ami egy modern és megfelelõ alkotmány szerkezete lenne. Ezek mind az igazság egy-egy elemét tartalmazzák, de csak olyan formában, hogyha már meghozzuk az új alkotmányt, akkor mindezeknek a követelményeknek meg kell felelnie, tehát mindazoknak a hiányosságoknak, amelyek a mostani alkotmánnyal szemben felróhatók, ki kell küszöbölni a mostani alkotmányozás során.
De nem ez az ok, ami miatt ezt a rendkívüli energiát igénylõ alkotmányozási folyamatot igenis meg kell kísérelni eredményre vinni, hanem az, hogy annak dacára, hogy a jelenlegi alkotmányos rend alapját képezõ magyar alkotmány - meggyõzõdésem szerint - egy széles társadalmi támogatottságon alapuló alkotmányozási folyamat eredményeképpen jött létre, tehát legitimitása egyértelmû. Ennek ellenére sokan kétségbe vonják ezt a legitimitást, mégpedig formális megközelítés alapján, nevezetesen azon az alapon, hogy az alkotmányt megszavazó Országgyûlés nem volt legitim, és tulajdonképpen az alkotmányozó kerekasztal sem volt formálisan - hangsúlyozom, formálisan - legitim. Bár hangsúlyozom, hogy ezek csak formális érvek, viszont nem elhanyagolható érvek, és mindenképpen olyan szituációt kell teremteni, hogy ne lehessen kétségbe vonni a magyar alkotmányos rend alapjait.
Természetes, hogy nem értünk egyet azokkal a véleményekkel, amelyek idõnként elhangzanak - hogy toldozott-foldozott sztálinista alkotmány. Nem értünk egyet azzal, amikor azt mondják, hogy ilyen-olyan-amolyan okból nem legitim ez az alkotmány, de hogy ne lehessen azt mondani, ahhoz rendkívül fontos érdek fûzõdik, mert az alkotmányosság alapjának mindenképpen stabilnak kell lennie. Ezért szükséges, hogy egy nem vitásan legitim Országgyûlés, szabadon választott parlament a lehetõ legnagyobb politikai konszenzussal meghozzon egy alkotmánytörvényt, olyan eljárás során, amelynek során valóban becsatornázódnak a társadalmi vélemények ebbe az alkotmányozási folyamatba. A végén egy népszavazással - formálisan is - a társadalmi jóváhagyás megszületik erre az alkotmányra, hogy többé senki ne mondhassa azt, hogy Magyarország alkotmányos rendje nem stabil, és többé senki ne vonhassa kétségbe az alkotmányos intézményrendszert.
Ez az az alapszempont, ami miatt a Magyar Demokrata Néppárt részt kíván venni ebben az alkotmányozási folyamatban, de csak abban az esetben, hogyha az annak eredményeképpen létrejött alkotmány három követelménynek megfelel.
Egyrészt szükséges az, hogy az alkotmány valóban a mértékadó politikai erõk konszenzusán nyugodjék. És itt mélyen egyetértek azzal, amit Bihari Mihály mondott. Itt nem arról van szó, hogy egyik vagy másik pártnak egyik vagy másik alapintézmény vonatkozásában mi az álláspontja, és azt mennyire sikerül érvényesíteni, hanem arról van szó, hogy sikerüljön kialakítani egy olyan konszenzust, hogy egészében a döntési mechanizmus olyan legyen, hogy a mértékadó politikai erõk tulajdonképpen azonos arányban engednek, illetve érvényesítik az elképzelésüket. Úgy vélem, hogy az a döntéshozatali mechanizmus, amit a Házszabály módosításával, és egyébként az összes országgyûlési képviselõ négyötöd részének egyetértéséhez kapcsolt alkotmány módosításával végül is a Ház elfogadott, ennek a követelménynek maradéktalanul eleget tesz.
Az, hogy itt a kétharmadot képviselõ kormányzó pártok akarata nem érvényesülhet egyoldalúan, hanem kizárólag ötpárti támogatással született döntés lehet érvényes, úgy érzem, hogy olyan eredmény és olyan jelentõs garancia, amelyik a lehetõ legnagyobb konszenzust biztosítja.
De a másik szempont hasonlóképpen fontos. Tekintettel arra, hogy annak idején az alkotmányosság alapintézményei - mint mondtam, '89-ben - a lehetõ legszélesebb társadalmi egyetértés mellett jött létre. És itt megint nem az az érdekes, hogy az egyes kérdésekben, az egyes még oly fontos alapintézmények kérdésében kinek mi volt a véleménye - de a társadalmi konszenzus az nagy volt, hogy az alkotmányos intézményrendszert meg kell teremteni, és elfogadta a társadalom, hogy úgy teremtették meg a politikai erõk, ahogy megteremtették, nos, ezen a kialakult és mûködõ intézményrendszeren jelentõs és alapvetõ változtatást nem szabad létrehozni.
Az egész alkotmányozásnak a célja a stabilizálás, az alkotmányos intézményrendszer stabilizálása, nem olyan hosszú az az idõ, amire visszatekinthetünk, hogy Magyarországon ismét alkotmányosság van, hogy megengedhetnénk magunknak, hogy változtassunk azon, ami éppen hogy csak megindult mûködni.
Egy jól mûködõ és hosszú ideje mûködõ demokratikus intézményrendszerben talán megengedhetõ, hogy a tapasztalatok alapján módosítsunk valamit. Egy ilyen rövid ideje mûködõ intézményrendszeren csak akkor, ha nagyon komoly ok szól emellett. Ha kiderült a gyakorlatban, hogy nem vált be, semmi olyasmi nincs, ami azt tenné indokolttá az elmúlt évek alapján, semmi olyan tapasztalat ennek a hazai mûködésében, de akár nemzetközi vonatkozásban olyan tapasztalat, aminek alapján le kéne vonnunk azt, hogy valami gyökeres változtatást kell csinálni a fennálló intézményrendszeren. Ilyen körülmények között úgy érzem, hogy marad a legfõbb szempontként az az igény, hogy a stabilitás érdekében a fennálló intézményrendszeren gyökeres változtatást ne idézzünk elõ.
Úgy vélem, hogy a Házszabályban kialakított alkotmányozási rend ennek a kritériumnak is megfelelõ garanciáját nyújtja, hiszen amennyiben az ötpárti egyetértés nem születik meg, akkor marad az alkotmányban a korábbi rendelkezés. Ez a stabilizálás irányába hat, és sokakkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy eklektikus lesz ezáltal az alkotmány, én úgy gondolom, hogy nem lesz eklektikus, hanem stabilizálja a fennálló intézményrendszert ez a rendelkezés, és ezért a második kritériumnak a garanciáját is látja a Magyar Demokrata Néppárt. Ezért a továbbiakban is részt kíván venni ebben az alkotmányozási folyamatban, mert ez a két kritérium, tehát a széles politikai egyetértés biztosítása, illetõleg a fennálló intézményrendszer lényeges elemeinek a megõrzése biztosítottnak látszik a parlament alkotmányozási menetében.
Nem így a harmadik kritérium. És erre hívnám föl nyomatékosan a figyelmet. A Magyar Demokrata Néppárt ugyanis úgy véli, hogy csak úgy szabad alkotmányt elfogadni a Háznak, hogyha a politikai egyetértés és az intézményrendszer stabilitásának biztosítása mellett biztosítható a széles körû társadalmi támogatottság is. Nem értünk egyet Torgyán Józseffel, amikor valahogy úgy fogalmazott, hogy a társadalmat kirekesztjük az alkotmányozásból. Különbséget kell tenni természetesen. A parlament törvényhozási folyamatába mint az alkotmányozás egyik részébe nem lehet belevonni a civil szervezeteket meg a szakmai szervezeteket, vagyis közvetlenül a döntéshozatali mechanizmusba.
(15.00)
Aki olyan látszatot kelt, vagy aki azt állítja, hogy úgy kéne alkotmányozni, hogy itt a civil szervezetek is itt legyenek az alkotmányozó bizottságban vagy akárhol, és a döntéshozatalban szavazataikkal vagy akármilyen módon közvetlenül részt vegyenek, az úgy vélem, hogy nem mond igazat, ha olyan látszatot kelt, hogy ezt meg lehetne valósítani. Ezt nyilvánvalóan nem lehet megvalósítani, a parlamenti törvényhozási mechanizmusban az egyetlen követelmény a politikai egyetértésre való törekvés a parlamenti frakciók között. És itt nem a pártok alkotmányozásáról van szó, tisztelt képviselõtársaim, ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, és nem jön ide, amire Torgyán József hivatkozott, az alkotmány úgy emlékszem 3. §-a, hogy a pártok csak részt vesznek a társadalom akaratnyilvánításában. Persze, a pártok csak részt vettek, de az Országgyûlési képviselõk azok viszont meghozzák a törvényt és megszavazzák a törvények sorában az alkotmányt is.
Ez nem a pártok alkotmányozását jelenti, hanem az Országgyûlés alkotmányozását, amelyben egyébként a frakciók révén nyilván a pártok alapján történik a választás, de ettõl függetlenül, ez nem pártdöntéshozás, hanem ez az Országgyûlés döntéshozása.
Egy egészen más kérdés viszont, hogyha a törvényhozásba közvetlenül nem is lehet belevonni a civil szervezeteket, szakmai szervezeteket, tehát a parlamenten kívüli szférát, viszont valamilyen módon - és nagyon sokféle módon - el kell érni, hogy becsatornázzuk ezeket a véleményeket a mi döntéshozatalunkba, és ezen keresztül is érhetjük el azt, hogy a társadalom végül is magáénak érezze azt az alkotmányt és valójában elfogadja saját magáénak, és elmondhassuk, hogy ez az alkotmány ugyanúgy egy széles körû társadalmi támogatottságon alapul, mint az az eredeti, a '89-es, ami annak idején nem vitás, hogy a társadalom széles körû támogatottsága körében, között született meg.
És ezzel kapcsolatban hadd utaljak arra, hogy itt nem arról van szó megintcsak, hogy az egyes intézményeket milyen szinten támogatja a társadalom, és én messze nem értek egyet azzal, ami Bihari Mihály felszólalásában hangzott el, hogy talán népszavazásra kéne bocsátani, nem azokat az intézményeket, amelyekben nagy a társadalmi egyetértés, tehát nem az ilyen 90:10%-os alapon a társadalom által eldöntött intézményeket, hanem éppen azokat, ahol nagy vita van, hogy mi legyen.
Én úgy vélem, hogyha egy alapintézményrõl mondjuk most népszavazást rendelünk el, és a társadalmi érdeklõdés középpontjába beteszünk a sok fontos alapintézmény közül egyet vagy kettõt, és azt mondjuk a társadalomnak, hogy most eldöntheted, és szavazzál róla, és akkor megszületik egy 55-45%-os döntés a társadalomban, ez sokkal inkább megosztja a társadalmat, minthogy fölállítaná az alkotmányozás mögött. Mert hiszen egy olyan látszatot keltünk akkor azáltal, hogy ez az alapkérdés, az az alapkérdés, hogy a köztársasági elnök ilyen legyen vagy olyan legyen, hogy egykamarás vagy kétkamarás, és még sorolhatnám.
Nem ez az alapkérdés. Mert egyformán demokratikus - mint ahogy sokan elmondták - az egykamarás, kétkamarás. Egyformán demokratikus a közvetlenül választott, a parlament által választott elnök. Tehát ne tegyük úgy föl a kérdést a társadalomnak, hogy most ez a döntésed, ami nagy súlyú döntés, és ezen múlik kvázi, mert könnyen ez a hiedelem keletkezhet, hogy most jó lesz az alkotmány vagy nem lesz jó, demokratikus lesz az alkotmányos rend vagy nem lesz demokratikus az alkotmányos rend, mert könnyen lehet, hogy a leszavazottak úgy fogják érezni, hogy az az alkotmány már nem az õ alkotmányuk. Pedig a cél az, hogy a társadalom úgy érezze, hogy az õ alkotmánya születik meg ebben a Házban, és az egész további törvényhozási folyamatot, alkotmányozási folyamatot úgy vélem, mindenekelõtt ennek kell alárendelni, hogy a szavazásig, amikor az utolsó gombot megnyomjuk és elfogadjuk a Magyar Köztársaság alkotmányát, akkor olyan helyzet legyen a társadalomban, hogy nyugodtan odaállhassunk a népszavazás elé, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az országnak a túlnyomó többsége támogatja ezt az alkotmányt, mert fontosnak tartja, hogy Magyarországon olyan alkotmány szülessék meg, amelynek alapján többé soha, senki nem vonhatja kétségbe Magyarországon az alkotmányos rendet.
Ennek kell alárendelni az elkövetkezendõ alkotmányozási folyamatot, és hogyha ezt sikerül elérni, és ebben a Magyar Demokrata Néppárt részt kíván venni, akkor támogatjuk és el fogjuk fogadni a Magyar Köztársaság új alkotmányát. Ha úgy ítéljük meg, hogy ez alatt az idõ alatt nem sikerül a társadalmi támogatottságot elérni, akkor nincs értelme, hogy az alkotmányozási folyamatot ebben a ciklusban befejezzük.
De most mondok egy eretnek dolgot. Az sem tragédia! Mert az a folyamat, ami alatt alkotmányozunk, rengeteg dolgot tisztáz a társadalomban is, a politikai erõk között is. Sokkal elõbbre jutunk, ha végigmegyünk a parlamenti alkotmányozás során, még akkor is, abban a nem remélt, nem várt és nagyon sajnálatos esetben, ha a végén azt állapítjuk meg, hogy nem sikerült a társadalmat az alkotmány mögé állítani. És mit kockáztatunk? Mert nagyon sok helyrõl fölmerül az, hogy azért kéne ezt gyorsan lezavarni, mert hogy addig meg van kötve a koalíciónak a keze, mert ugye alkotmányozási moratórium van. Viszont fölmerülhet sok kérdésben, hogy alkotmányozni kell.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én emlékeztetnék arra, nincs alkotmányozási moratórium. Egy politikai megállapodás van, aminek az a lényege, hogy az alkotmány megszületéséig, de legkésõbb a 1998-as választásokig, tehát ebben a ciklusban, az idõközben esetleg esedékes alkotmánymódosítások során is, ugyanolyan technikával járunk el, mint az új alkotmány meghozatala során.
Tehát ha alkotmányozunk és közben fölmerül annak a szüksége, annak a feltétlen szükségessége, hogy valamilyen kérdésben alkotmányt módosítani kell - természetesen nem szerencsés, hogyha közben egy-egy részt kiemelünk a készülõ új alkotmányokból, és azt külön elfogadjuk. De hogyha végsõ soron erre van szükség, és feltétlenül szükség van, nincs akadálya, hogy ezt megtegyük, csak természetesen úgy lehet alkotmány módosítani, hogy az ötpárti egyetértést az alkotmánymódosításhoz is megszerzi magának a koalíció. De nem gondolom, hogy ez az elhatározás, amit a politikai megállapodás rögzít, az csak és kizárólag az új alkotmánnyal összefüggõ elhatározás. Úgy gondolom, hogy egyébként is kötelezõ érvényû az a '89 óta fennálló rend, ami csak néha-néha sérült.
Egy ilyen eset jut hirtelen eszembe, hadd ne említsem meg, de már ebben a ciklusban volt. Az az elv nevezetesen, hogy mindenkor a kormányzó oldalnál nagyobb egyetértés szükséges alapvetõ és mindenekelõtt az alkotmányos kérdések eldöntéséhez. Ezt az elvet változatlanul fenn kell tartani, fenn kell tartani akkor is, hogyha sikerül alkotmányt elfogadnunk, akkor is, hogyha nem sikerül most alkotmányt elfogadnunk. Ebben a ciklusban is és a következõkben is. Meggyõzõdésem, hogy ez egy olyan alapvetõ elv, ami szintén a stabilitást biztosítja és az ország alkotmányos rendjének stabilitása az a legfontosabb kérdés, ami tulajdonképpen az egész törvényhozási mechanizmust itt meg kell hogy határozza.
A Magyar Demokrata Néppárt tehát részt kíván venni ebben az alkotmányozási folyamatban, a maga részérõl mindent meg kíván tenni annak érdekében, hogy sikerre vezessen az alkotmányozás, de abban az esetben tudja elfogadni az így kialakuló alkotmánytörvényt, ha valóban nagyfokú társadalmi támogatottság áll majd akkor az alkotmány mögött.
Reméljük, hogy így lesz, és ennek érdekében remélem, hogy minden politikai erõ megpróbálja megtenni azt, ami tõle telik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Általános taps.)
(15.10)