DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Én azt hiszem, hogy megint egy olyan vita kellõs közepében vagyunk, hogy mikor mi nem valósult meg, vagy megvalósult. Tényleg arról lehet vitatkozni, hogy mi jobb egy ország számára: elindulni a gazdasági növekedés útján, és a növekedés bevételi többletébõl egyensúlyt teremteni, vagy elindulni egy egyensúlyteremtés útján, amibõl sem egyensúlyteremtés tartós távon nincsen, sem pedig növekedés nincsen. Én azt hiszem, hogy Magyarországra az elmúlt két évben a gazdaságpolitikai kritikának az a legkényesebb ügye, hogyha körülnézünk a velünk egyébként nem is elõttünk járó országokra, '94-95-ben egy sajátos fordulat következett be, míg '90-94-ig Magyarországnak vitathatatlan elõnye volt. Nevezetesen az a körülmény, hogy míg valamennyi volt szocialista ország 1994-rõl 95-re a GDP növekedését fel tudta vinni másfélszeresére a '94 évinek, magyarul ma már nincs olyan volt közép-európai volt szocialista ország, amelyik ne 5-7% közötti növekedést mutatna fel. Kifejezetten tudatos kormánypolitika révén Magyarországon ez alatt 3%-ról sikerült 1%-ra letornászni akkor, amikor Európában konjunktúra volt.
Ma már valóban mondja a kormány, hogy egy úgynevezett megalapozottabb növekedés van, csak egy leülõ idõszakban iszonyatosan nehéz egy növekedési idõszakot produkálni.
A másik kérdés, hogy a kormánynak mi sikeres és mi nem. Én nem tudom, hogy miért sikeres az, amikor 5 százalékponttal a 20 fölött áll meg az infláció, mint a kormány bejelentette. És nem tudom, hogy igazán siker-e az, hogy a kormány minden tárgyaláson, amit a szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel folytatott, 2%-os nettó reáljövedelem-csökkenést prognosztizált erre az évre. Már eddig van 7, hát lehet, hogy az a siker, hogy sikerült becsapni a szakszervezeteket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)