BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az a probléma, amit Varga Imre képviselõtársam feszegetett, nem újkeletû e Ház falai között. Ez a probléma a gazdaságpolitikai vitában visszatérõ jelenség, s a növekedés és az egyensúly ellentétével írható le. Többször nekifutottunk már ennek a vitának. Hiszen 1990 és '94 között valóban egy olyan erõltetett növekedésnek lehettünk tanúi, ami súlyos egyensúlyi hiányhoz vezetett az országban. Ugyanis egyszerû matematikai oldalról is belátható, tisztelt képviselõtársaim, hogy csak egy elemét említsem ennek az egyensúlyhiánynak: egy olyan gazdaságban, amely folyamatosan többet importál, mint amennyit exportál, a fizetési mérleg hiánya szükségszerûen nõ, hogyha ezt a gazdasági növekedést mesterségesen gerjesztjük.
A kereslet és a mesterséges növekedés problémáját így, ebben a formában, ahogy tisztelt ellenzéki képviselõtársaim javasolták, még a világon egyetlen országban sem sikerült megoldani. Annak ellenére, hogy Kádár Béla szép szavakat mondott e tárgykörben, ezúton csak szeretném jelezni, hogy a költségvetési bizottság tagjaként - azt hiszem - elnök úr a bizottság kisebbségi véleményét tolmácsolta hozzászólásában. Megerõsíteném, hogy a kormánypárti frakciók elsõdlegesnek tekintik a stabilizációt. És ha már az inflációnál tartunk, az államháztartási reform nélkül, tisztelt hölgyeim és uraim, az infláció érdemben nem mérsékelhetõ, egy olyan szituációban, amikor az infláció legfõbb gerjesztõje az állami túlköltekezés, érdemi államháztartási reformlépések nélkül további elõrehaladás csak nagyon erõltetett módon lehetséges.
Ennek eredményképpen igenis van arra remény, hogy 1997-ben a reálkeresetek csökkenése megállítható, és 1998 az újra nekilendülõ, de már egyensúlyon alapuló gazdasági növekedés éve lesz. Még egy apró megjegyzés: Varga Mihály képviselõtársam utalt a lakosság bizalmi indexére, nos a kimutatások szerint ez valóban elmarad a nemzetközi átlagtól, de javuló tendenciát mutat, és ezt a pontatlanságot (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) helyre kellett tennem. Köszönöm szépen. (Általános taps.)