DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Júliusban több pénzt visz a postás a nyugdíjasoknak" - hirdette vastag betûs címben az egyik független és szabad magyar sajtóorgánum. "Mindössze fél százalék a nyugdíjemelés" - füstölögnek egy másik lapban. Valóban lehetetlen helyzet állt elõ, az elmúlt év nagy reálbércsökkenése most jelenik meg a nyugdíjakban is. Különösen feszültségterhes ez a helyzet. Néhány héttel ezelõtt Csépe Béla képviselõtársam kincstári optimizmusnak nevezte a 20%-os inflációt, ez - ha jól emlékszem - ellenzéki huhogásnak minõsül. Pár héttel késõbb és pár héttel a mai nap elõtt kormányzati oldalról is elhangzott, hogy ennél magasabb lesz a infláció. Ez egy kis adalék a miniszterelnök úrral folytatott korábbi beszélgetéshez is.
A helyzetet bonyolítja, hogy a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat két és fél százalékos emelést szeretne, de tekintettel arra, hogy már többmilliárdos hiánya van, ezt valószínûleg költségvetési pénzbõl képzeli. Magam is helyesnek tartanám, ha a magyar költségvetés részt vállalna a nyugdíjterhekbõl, ezt azonban egy átfogó reform keretében, a ma még hatályos országgyûlési határozat szellemében.
Látom, sajnos, a lezajlott viták arra utalnak, hogy a kormány, a mai kormány ezt a gondolatot nem támogatja. Kár.
A félszázalékos nyugdíjemelés azonban vérlázító. Két gondolattal szeretnék hozzájárulni a probléma megoldásához. Ilyen esetben, amikor a törvényi keret behatárolja, meg a lehetõség is behatárolja a dolgot, szakítani kellene a biztosítási elv merev alkalmazásával. A rendelkezésre álló kevés összeget a szolidaritás alapján, a legrégebben nyugdíjban lévõknek, a rendkívül kis nyugdíjjal rendelkezõknek kellene odaadni. Közöttük találhatók azok a mezõgazdasági dolgozók is, akik csak nagyon kevés szolgálati idõhöz jutottak, megélhetésük a nyugdíjrendszeren belül nem, vagy csak alig biztosított. A problémát jelzi az a kormányzati szándék, hogy egyszeri kifizetés történjék az érintettek számára, jelzi, de valójában nem oldja meg.
A másik gondolat kissé messzebb vezet. A legutóbbi pénzügyminiszter-váltás elõtt felmerült az a gondolat, hogy az államadósság fogalmához ne csak a sokat emlegetett külsõ és belsõ államadósság tartozzék, hanem ismerjük el, hogy vannak a társadalombiztosítási alapok felé is kötelezettségeink. Ha a privatizációs bevételek hovafordításáról gondolkodunk, errõl sem szabad megfeledkeznünk. Ennek a bevételnek a valós tulajdonosa az egész magyar nép. Az adósság törlesztése közvetve a társadalom terheit csökkenti. De a társadalombiztosítás helyzetének javítása még közvetlenebbül fejezné ki, hogy az eladott javak egy része a ma nyugdíjasok értékteremtõ munkája révén jött létre.
Ebbõl a forrásból kellene tehát a 15-20 éve nyugdíjban levõk leginkább elértéktelenedett járadékát a mai megélhetési viszonyokhoz igazítani. Az elmúlt hónapokban a társadalombiztosítás és a privatizációs bevétel összefüggései, sajnos, lekerültek a napirendrõl. A félszázalékos emelés tragikomikus, nyugdíjast bosszantó napjaiban szükségesnek tartottam ismételten fölhívni a figyelmet erre a lehetõségre. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Általános taps.)