BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy tûnik, hogy semmiképpen nem lehet megspórolni, hogy a nyugdíjemelés kérdése áldatlan és végeláthatatlan viták tárgya legyen idõrõl idõre. Éppen ezért szeretném felidézni, hogyan állt elõ az a helyzet, amit most ellenzéki képviselõtársaim vérlázítónak és felháborítónak tartanak, tudniillik, hogy összesen fél százalékos nyugdíjemelésre fog sor kerülni.
Az elõzõ kormányzat idején nagy többséggel döntötte el a Ház, hogy érvényesüljön a nyugdíjemelések kérdésében egy automatizmus, tudniillik, hogy a várható nettó átlagkereset növekedésének a százalékában kell emelni a nyugdíjakat évrõl évre. Akkor is tudtuk, amikor ezt megszavaztuk annak idején, hogy ez, ez a mérték vélhetõleg legtöbbnyire alatta van az inflációnak, tehát hogy igazi értékõrzésrõl nincsen szó. Arról van szó, hogy az elértéktelenedést próbáljuk, ahogy lehet, fékezni.
Azt reméltük, hogy az évenkénti viták ilyen módon korlátozhatóak. Ezután abból lett vita, hogy mennyi lesz a várható átlagos nettó bérkiáramlás. Következésképp, tavaly év végén módosítottuk, korrigáltuk a tb-t olyan módon, hogy az elõzõ évi nettó bérnövekedés százalékában határoztuk meg a nyugdíjemelést. Elõállt az a helyzet idén, hogy a várható, korai várható átlagos nettó béremelkedés alatt van a tényleges adat. Év elején 12 százalékkal emeltük a nyugdíjakat, és május 15-re közzétette a KSH (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), hogy összesen 12,5% volt a tavalyi nettó átlagos bérkiáramlás. Következésképp, képviselõtársaim pontosan tudják, hogy az az (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) automatizmus idézte elõ ezt a helyzetet, amit együtt korábban, évekkel ezelõtt megszavaztunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)