DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt képviselõtársaim! Az 1996. évi XX. törvény rendelkezett a személyazonosító jel helyébe lépõ szakazonosítókról, keretjelleggel szabályozta képzésük, kiadásuk, használatuk szabályait. Részletesebb szabályozást csak a személyi azonosítóra tartalmazott. A részletes törvényi szabályozás érdekében a hivatkozott törvény arra kötelezte a kormányt, hogy az ágazati törvények módosításával terjessze az Országgyûlés elé a társadalombiztosítási azonosító jel, az adóazonosító jel és a személyi azonosító használatára feljogosított adatkezelõkre, az adatkezelésekre és az adattovábbításokra vonatkozó törvényjavaslatot.
Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat célja az, hogy összhangot teremtsem az adatkezelésekrõl rendelkezõ ágazati törvények és a nemrég elfogadott 1996. évi XX. törvény rendelkezései között. Ennek érdekében szám szerint 17 törvény módosítási javaslatát tartalmazza, mely közül 7 törvény módosításához a tisztelt Ház kétharmadának egyetértése szükséges.
A tervezet törvényi szabályozás nem fogja át teljeskörûen azokat az ágazati adatkezeléseket, amelyekre a hivatkozott '96. évi XX. törvény hatálya kiterjed. Ennek az az oka, hogy elõkészítés alatt állnak azok a szabályozások, amelyek teljessé teszik az ágazati adatkezelésekre irányadó rendelkezéseket. Így rövidesen tárgyalja a kormány a munka törvénykönyvének módosításáról szóló törvényjavaslat-tervezetét, mely a munkaügyi adatkezelést részletesen szabályozni fogja, továbbá az egészségügyi adatkezelésrõl szóló törvényjavaslat tervezetét is. A munkaügyi és az egészségügy érdekkezelés átfogó részletes szabályozását tehát ezek a törvények fogják majd elvégezni.
Tisztelt Ház! A jelen törvényjavaslat elõkészítése során a szakmai érdekek egyeztetésére és érvényesítésére hivatott tárcaközi bizottság dolgozta fel a tervezetre beérkezett észrevételeket, javaslatokat. Alapvetõ problémaként fogalmazódott meg, hogy a több azonosítót is használó adatkezelõk tekintetében az azonosítók elkülönített használatának módját illetõen e törvényjavaslatnak kell-e részletes szabályokat tartalmaznia. Továbbá kérdésként merült fel, hogy mi a garancia az adatok korlátlan összekapcsolásával és felhasználásával szemben.
Megítélésem szerint az elkülönített használatot illetõen a legfõbb garanciát az említett és többször hivatkozott 1996. évi XX. törvény már tartalmazza, amikor ilyen esetekben az adatállományok elkülönített adatkezelését írja elõ. Az erre irányadó részletes szabályok megalkotása - véleményem szerint - nem kíván törvényi szintet. Az adatok korlátlan összekapcsolását és felhasználását, tehát a XX. törvény, illetõleg a jelen törvényjavaslat is tiltja azzal, hogy meghatározza azoknak a szerveknek, személyeknek a körét, másrészt azokat a konkrét felhasználási célokat, amelyek alapján az egyes adatkezelõk adatokat igényelhetnek. A Házszabály rendelkezéseinek megfelelõen részletesen bemutatjuk a törvényjavaslat elfogadásával járó költségigényt. A költségek tervezésénél az érintett kormányzati szervek, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjfolyósító Fõigazgatóság pénzügyi fedezetigényét vettük számba.
Alapelvnek tekintettük, hogy csak azokat a költségeket lehet igényként megjelölni, amelyek a szervezetek alaptevékenységéhez tartozó feladatok megváltozásából adódnak. Így például a változó feladatok közül a valamennyi munkáltatóra háruló kötelezettségek pénzügyi szükségletei, például a személyazonosító jel lecserélése, a munkaügyi és bérszámfejtõ rendszerekben az adóazonosító jelre, illetve taj-számra. Továbbá az önkormányzatoknál jelentkezõ többletfinanszírozási igények a pénzügyi mellékletben nem szerepelnek.
Kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy az adóazonosító jel, a társadalombiztosítási azonosítójel és a személyi azonosító használatával kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják meg és azt - egyetértésük esetén - fogadják el. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps a teremben)