POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Meg fogom próbálni, bár az én idõérzékem nem olyan jó, mint Orosz István képviselõtársamé.
Most a közoktatási törvénynek az egyik legfontosabb pozitívumáról van szó, amikor ezeket a kérdéseket sorra vesszük, mert maga a törvénymódosítás szerintem, bár ez a szó egy kicsit túlságosan általános és túlságosan elítélõ, de minõségellenes, illetve oly módon változtatja meg a paramétereket, hogy az nem a minõség javulását szolgálja. Ez a pont vagy ez a sor, amit szakvizsgaként, gyakornoki rendszerként, illetve központilag garantált finanszírozású továbbképzések rendszereként szoktunk kiemelni, ez valóban a tanári szakma, a pedagógusi szakma professzionalizálódása irányába tett fontos lépéseket tartalmazza. Ez a három mindenképpen ilyen.
De mindegyikkel az a baj, hogy ilyen formájában, hát komoly aggályokat ébreszt. Valóban azokat az aggályokat, a szakvizsga, amiket Orosz képviselõtársunk megfogalmazott vagy a gyakornoki rendszer, ahol nem tudjuk, hogy mi a tartalma, mi a kifutása a gyakornoki évek értékelésének. Ki milyen súllyal értékeli majd a gyakornok tevékenységét. Azt hiszem, megjavult a készülék. Maga a nevelõtestület értékel-e majd vagy az anyaintézmény, amely kibocsátotta a pedagógust, vagy mód van, és fõleg pénz van-e egy országos vizsgarendszer vagy értékelési rendszer kimunkálására. És ha ez az örömteli állapot következne be, akkor ebben milyen súllyal esik latba az intézményi értékelés.
Mindezek hiányában igen nehéz valóban véleményt formálni ezekrõl az amúgy pozitív irányba tett vagy teendõ lépésekrõl, csak azt lehet mondani, hogy az irányt helyeseljük - legalábbis én helyeslem -, de tartalmát megítélni nem tudjuk. Ez fölveti azt a kérdést, amire már-már a parlamenti képviselõk legyinteni szoktak, hogy kell-e, szükséges-e betartani a jogalkotásról szóló szabályokat. S ez mutatja, hogy az a kölcsönös közmegegyezés - vagy nem is tudom, minek nevezzem -, ami arról szól, hogy a jogalkotásról szóló törvényt nem tartja be senki, mert senki nem terjesztett be a törvénnyel együtt végrehajtási rendeletet, illetve rendeleteket, vagy annak csak egy, vagy nagyon ritka ez, mint a fehér holló. Ezt mutatja, hogy ezek azok a kérdések, amiket csak a végrehajtási rendelettel együtt lehet megítélni, különben nem tudjuk megmondani, hogy ez jó-e vagy sem.
Végezetül egyetlenegy párhuzam, amit az alkalmazási feltétellel kapcsolatban itt elmondtak képviselõtársaim. Ez mindenképpen megfontolandó, egy ma még nem létezõ képzéssel kapcsolatban, még ha még oly távoli idõben is, tíz vagy tizennégy év vagy tizenöt év múlva is igen problémás alkalmazási feltételként azt meghúzni. Nem analóg ez azzal, amit több vitában hallottam, amit a középfokú végzettségû óvónõk esetében, a XCIII. törvény tett, hogy ott ugye megszabta, kvázi alkalmazási feltételként a magasabb, felsõfokú végzettséget. Hiszen ez a képzés akkor már több éve vagy talán évtizede is létezõ, futó és ismert minõségû, ismert színvonalú képzés volt. Tehát ezt mindenképpen megszívlelendõ aggálynak tartom. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)