SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A nemzet szempontjából igen fontos törvénymódosítást tervezõ a kulturális kormányzat. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ennek a törvénymódosításnak annyi hibája van, mint annak a bizonyos lónak.
Mintha a beterjesztõ célja az lett volna, hogy bemutassák, hogyan kell felelõtlenül a jövõhöz nyúlni. A beterjesztõ kulturális kormányzat törvénymódosítás címén a közoktatásról szóló 1993. törvény paragrafusainak 98 százalékát módosítaná. Ebben az esetben akkor nem törvénymódosítással állunk szemben, hanem egy teljesen új közoktatási törvénnyel.
Való igaz, az SZDSZ 1994. évi választási kampányában világosan megmondta, hogy hatalomra kerülése esetén új oktatási törvényt fog kidolgozni. Ezért érhetetlen, hogy az SZDSZ ihletésû MKM miért trójai falóként használja a törvénymódosítást. Vagy talán nem merik nyíltan felvállalni Magyar Bálint miniszter úr pártjának 1994-es választási programját? Elgondolkodtatásra kell hogy késztesse a képviselõtársaimat az a tény, hogy ezt a törvénymódosítást semmiféle szakmai vita nem elõzte meg. A kulturális kormányzat anélkül nyújtott be törvénytervezetet, hogy elõzõleg egyeztetett volna a közoktatás területén dolgozó képviselõivel, szakmai érdekvédelmi szervezeteikkel, a szülõk képviselõivel, egyszóval a társadalommal. Ez az eljárás, amivel Fodor Gábor, majd Magyar Bálint miniszter úr irányítása alatt álló minisztérium rá akarja erõszakolni a saját akaratát.
Különösen furcsának tûnik annak a ténynek tükrében, hogy az 1993-as közoktatási törvény elkészültét a pedagógustársadalomban kiterjesztett és vele egyeztetett két és fél éves alkotómunka elõzte meg. Errõl Dobos Krisztina képviselõtársunk tudna egy-két szót mondani.
El kell gondolkodni azon, hogy a jelenlegi kulturális kormányzat a törvénymódosításban lekezeli az oktatás-nevelés területén dolgozókat, a serdülõ fiatalokat, a szülõket. A hatályos törvénnyel szemben alaposan csökkenti a szülõk beleszólási jogait és kötelezettségeit. A hatályos törvény az iskolaszékek létrehozásával a szülõk, az iskolák és a gyerekek érdekei szerves egységben jelentek meg. A módosítás szerint az iskolaszék létrehozása nem lenne kötelezõ. Ez jelentõs visszalépés lenne az eddigiekhez képest, ez a 60. §.
A törvénymódosítás az emberközpontú iskola helyett a gazdasági csúcsteljesítménnyel járó közoktatási rendszert akarja bevezetni. Úgymond kellõképpen ki nem használt iskolák megszüntetésével, az alacsony gyermeklétszámú osztályok összevonásával. Figyelmen kívül hagyja azt a pedagógiai tényt, hogy kis létszámú gyermekcsoporttal differenciáltan lehet a tananyagot elsajátítani.
Ez a módosító törvénytervezet a közoktatás rendszerének gazdasági eszközökkel való megcsonkításán keresztül nem egyszerûen az iskolák államosítását jelenti, hanem egy olyan kiszolgáltatottságot eredményez, amely az oktatási intézmény látszatönállóságának a meghagyásával egy szigorú, csak pénzügyi szempontokat figyelembe vevõ diktatórikus iskolarendszer kialakulását eredményezi.
Ha az ilyen jellegû törvénymódosítás törvényerõre emelkedik, akkor rövid idõn belül az arra illetékesek szétverik a hagyományos magyar iskolarendszert. Azt a jól mûködõ magyar iskolarendszert, amely eddig sikeresen vette fel a versenyt különbözõ európai és amerikai iskolarendszerekkel.
Nem fogadhatjuk el a 6+6-os iskolarendszert, amelyikrõl egyszer már bebizonyosodott, hogy a kimûvelt emberkép kialakítására kevésbé alkalmas. Ugyanis félõ, az eddigi tapasztalatok alapján, hogy az amúgy is hátrányos helyzetû települések és az ott lakó emberek anyagiak hiánya miatt választanák ezt a formát. Ehelyett a tankötelezettség 18 évre való kiterjesztését kellene szorgalmazni, akár a 4+8-as, vagy az elterjedtebb 8+4-es iskolarendszer tökéletesebbé tételével.
A módosító törvény erõsen veszélyezteti a gyermekek esélyegyenlõségét, miközben az átjárhatóságot és az esélyegyenlõséget szajkózzák. A törvénymódosítás elõkészítõi megengedik az eltérõ programmal mûködõ alapítványi iskolák létrehozását. Az oktatás piacosítása, ami a szabaddemokraták oktatáspolitikai jelszava, nem más, mint a kontraszelekciónak a fenntartása.
(18.50)
Pénzügyi eszközökkel ezt egy magára valamit is adó és a nép akaratából megválasztott parlament nem fogadhatja el. Ellenkezõ esetben a magyar társadalom 90 százalékát másodrendû állampolgárnak nyilvánítja. A törvénymódosítás hibája az is, hogy eklektikus, ami az építészetben elfogadott stílus, de egy törvénymódosításban tragikomikus. Tragikomikus, mert a törvénymódosítás a pedagógusok jogainak, kötelezettségeinek szempontjából egyszerre megengedõ és megszorító. Ahelyett, hogy rendelkezne a pedagógus bérének a megélhetést biztosító rendezésérõl, szociális jogként kívánja konzerválni szegénységüket, amikor arról rendelkezik, hogy külön igazolvány elkészítésével a tanárok ingyen látogathatják a könyvtárakat és a múzeumokat.
A törvénymódosítás következetesen összekeveri a törvény feladatait. Az iskolai házirenddel, a diákönkormányzat jogosítványának a részletezésével. A közoktatási törvény módosítója elfogadhatatlan, mert a világnézetileg semleges iskola deklarálásával kiszorítani igyekszik az iskolában folyó oktató-nevelõ munkából a nem materialista szellemiségû eszméket.
A közoktatási törvény módosítója elfogadhatatlan, mert emberi jogokat sért. Ezért alkotmányellenes is, amikor az egyházi fenntartású oktatási intézményekbe járókat gazdasági hátránnyal sújtja az intézmény finanszírozásának tekintetében. A törvénymódosítás ahogy viszonyul a vallásoktatású és az egyházi fenntartású iskolákkal, azokat a Habsburg királyokat: III. Károlyt, Mária Teréziát, II. Józsefet, a kalapos királyt juttatja eszünkbe, akik az uralkodásuk idején lényeges különbséget tettek katolikus és protestáns alattvalóik között. A törvénymódosítás egyértelmûen kedvez a nem hívõ állampolgároknak és azok gyerekeinek, amikor az állam feladatát átvállaló egyházi fenntartási, oktatási intézményeknek kevesebb pénzeszközt biztosít a mûködésükhöz. Ez diszkrimináció és alkotmánysértõ. Alkotmánysértõ is, hiszen az állampolgárok személyi jövedelmük után adóznak, nem pedig meggyõzõdésük és világnézetük után.
Az egyházak az iskolák fenntartásával az államtól feladatot vállalnak át, ezért ugyanazok a juttatások megilletnék az egyházi iskolákat, mint az önkormányzati iskolákat. Ezért, ha ez a módosító törvénytervezet korszerû és méltányos volna, akkor szorgalmazná, hogy az egyházak kapják vissza azokat a vagyonokat, amibõl önfenntartóként hozzá tudnának járulni az egyházi iskolák fenntartásához, fejlesztéséhez.
A törvénymódosító mélyen hallgat arról a problémáról, amit a kommunista állam 1948. szeptember 2-án, az iskolák államosításakor okozott a magyar iskolarendszernek. Ez a módosító kétszintû érettségi javaslatával ifjúság- és jövõellenes. A kétszintû érettségi bevezetése megakadályozza, hogy tehetséges, de anyagilag hátrányos helyzetû fiatalok eszük és rátermettségük folytán felsõfokú tanulmányokat folytassanak.
Ez a törvénymódosító szakképzés területén nem hogy elõremutató, ellenkezõleg, szellemében visszahozza az 1770-es, Mária Terézia-korabeli éveket, amikor is a többség csak kimérve kaphatott a tudás fájából, hogy önálló gondolkodás és cselekvõképesség hiányában elviselje a társadalmi igazságtalanságokat.
Végezetül ez a törvénymódosítás ilyen formában antihumánus a pedagógusokkal szemben is. Az amúgy is túlterhelt pedagógusok kötelezõ óraszámát emelni akarja. Ezzel a kulturális kormányzat több legyet is üt egy csapásra. Elnézést kérek a pedagógusoktól, de nem én néztem légynek õket. A leterhelt pedagógusoknak nem lesz energiájuk elegendõ önképzésre is, így még jobban kiszolgáltatottá válnak. Ennek az lesz a következménye, hogy a munkanélküliségtõl való félelmükben az oktatási kormányzat legképtelenebb ötleteit is gondolkodás nélkül végrehajtják, legyenek az oktatási intézmények vezetõi vagy beosztott tanárai.
A törvénymódosítás szelleme antihumánus a pedagógusokkal szemben, mert a kötelezõ emelt óraszámok miatt elbocsátásra kerülõ pedagógusok bérének egy részével akarják az ott maradók bérét megtoldani a tisztességes béremelés helyett. Az ilyen szellemiségû törvénymódosítással csak azt lehet elérni, hogy kolléga a kollégára, tanár a tanárra lesz féltékeny. Ez kamarilla-politika.
Ez a törvénymódosító antihumánus a kötelezõ szakvizsgáknak ebben a tervezett formájában. Ez a törvénymódosítás Európa egyik legjobb törvénye, ha valaki vagy valakik azt akarják, hogy szétverjék Magyarország jól mûködõ oktatásügyét. Ez a törvénymódosítás csak akkor jó, hogyha valaki, vagy valakik azt akarják, hogy a magyar iskolában mindenki csak annyi ismeretanyagot sajátítson el, amennyit szüleinek pénztárcája megenged.
Ez a törvénymódosítás jó, ha valakik a kontraszelekciót már nem pusztán pártpolitika alapjára, hanem gazdasági, pénzügyi alapokra akarják helyezni. Ezért ez a módosító törvénytervezet nemcsak az alkotmány szellemével ellentétes, hanem sérti a magyar nemzet jövõjét is, mivel gyerekellenes. Ezért visszavonását és átdolgozását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)