IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lehet, hogy ma este szegényebb leszek egy illúzióval. Hallottam itt ma olyan fölszólalásokat, amelyek hiányoltak a törvénytervezetbõl olyan momemtumokat, amelyek az én ismereteim szerint benne vannak, és vitattak olyan pontokat, amelyek az én eddigi ismereteim szerint nincsenek benne, és amikor azt reméltem, hogy a felszólalásom olyan tárgyban történik, amiben nincs igazán vita a hét parlamenti párt között, akkor most egy picit elbizonytalanodtam, és már nem vagyok egészen biztos abban, hogy ez valóban így lesz.
Engedjenek meg egy talán picit érzelmes fölszólalást, ami talán megbocsátható egy gyakorló pedagógustól és négyszeres családapától, a törvényjavaslatnak egy olyan aspektusával kapcsolatban, amirõl ugyan esett szó már, de azért szeretnék bizonyos dolgokat ezzel kapcsolatban hangsúlyossá tenni. Egészen konkrétan a diákjogokról van szó.
Olyan közokatatási törvényre van szükség, amely mindenekelõtt azt biztosítja jogi oldalról, hogy a gyermeknek joga van az emberi méltósághoz, a gyermekkorhoz és a neki megfelelõ tanuláshoz. A diák elsõsorban ember, következésképpen alapvetõ jogait nem az államtól kapja, hanem elvitathatatlanul megilleti õt, mert ember, de az államnak is adnia kell további jogokat a tanulói jogviszony révén. A diák egyszersmind gyermek. Következésképpen joga, hogy gyermek lehessen, játszhasson, és öröme teljék a játékban, hogy megvédjék õt. Mivel a diák-gyermek jogai csak akkor érvényesülhetnek, ha azokat egyértelmûen azonosítható módon, mint mások számonkérhetõ kötelességeit határozzuk meg, foglaljuk jogszabályokba. De még ez sem elég, minden érintett számára érthetõvé és hozzáférhetõvé kell tenni az eljárási utakat és módokat, rögzíteni kell a törvénysértés esetén szükségképpen kijáró szankciókat is, az automatizált panaszkezelõ és fellebbviteli rendszert is.
Az a minimum, hogy senki se sérthesse meg büntetlenül a diákok jogait. A diák éppen azért, mert diák, speciális tartalmú további jogokkal is rendelkezik. Igaz, hogy az iskolában mindenekelõtt él, de az iskolának alkalmasnak kell lennie arra, hogy segítse megszerezni a neki szükséges tudást. Tehát sikeres életvezetésû, felnõtt polgárrá fejlõdhessék. De még ez sem elég. Joga van a nyitottságon alapuló tanuláshoz, otthon, az iskolában, a mindennapi életben, a játékban, baráti kapcsolatain és a mediákon keresztül abban a folyamatban, ahogyan felfedezi magának a világot. Joga van élvezni a könyvtárakat, sportpályákat, múzeumokat, a parkot, az állatkertet, a cirkuszt. Joga, hogy hozzájusson könyvekhez, újságokhoz, képregényekhez, mesékhez, enciklopédiákhoz, hogy ne csak könyvekbõl, hanem a valóságból, az emberekkel és a természettel való kapcsolatából meríthesse tudását. Joga, hogy ne csak felnõttektõl, hanem a többi gyermektõl is tanulhasson. Joga, hogy ne csak másoktól tanulhasson, hanem gondolkozás és viták útján saját tapasztalataiból és hibáiból is. Joga van olyan oktatáshoz, amelyben a tanításnak, a tanulásnak, az életének nem kiegészítõ eleme, hanem alapja az öröm, a játék, a zene, a kaland, a meglepetés, a mozgás és a nevetés, így vélekedik Rosa Maria Tores, az UNICEF munkatársa is.
Az eddig elmondottak folytathatók, és bizonyos vagyok benne, hogy mindazok, akik egyetértenek a gyermek mindenekfelett való érdekének alapelvével, nemcsak az eddig elmondottakkal értenek egyet, hanem folytatni is tudják az általam mások egyetértésében megkezdett sort. Olyan közoktatási törvény tervezete fekszik most elõttünk, amelyben ezek az értékek minden eddiginél teljesebben és szerves módon integrálva benntalálhatók. No persze, még koránt sem befejezett ez a fejlesztési folyamat, de nem becsüljük le azt, ameddig eljutottunk. Azért sem, mert nincs miért restelkednünk fejlett közoktatási törvénykezéssel rendelkezõ országokkal való összehasonlításban, és azért sem, mert hallatlan nagy munka fekszik ebben a szövegben szakmailag is, és a végigvitt rendkívül fáradságos egyeztetések kultúrájában és kompromisszumos kimenetelében is. És ezenközben létrejött az automatikus korrekció lehetõsége is.
Ha tudunk finomítani, javítani a törvénytervezet szövegén, akkor azt feltétlenül tegyük meg. Ehhez én most csak két döntõ szempontra kívánom felhívni a figyelmet. Tisztelettel kérem, hogy a módosító indítványok, korrekciós javaslatok beterjesztésekor az egyébként nyilván tisztelhetõ érdekû javaslattévõk ne zilálják szét a kiemelkedõen magas színvonalon végiggondolt és kodifikált diákjogokat. Az elért és oly értékes harmóniát mint közösen kiküzdött teljesítményt óvják meg. A gyermek mindenekfelett való java sem politikai, sem más megfontolásból ne sérüljön, ne rendelõdjék alá - mint eddig oly sokszor - ennél szûkebb horizontú érdekeknek és értékeknek.
Tisztelettel kérem, hogy a törvény véglegesítése, és elfogadása során egyetlen pillanatra se feledkezzünk el arról, ennek a törvénynek csak akkor lesz ereje, ha sikerül túllépnünk a deklarált jogon, s elérjük, de legalábbis szívósan közelítjük az instrumentális jog minõség szintjét. És ez nemcsak magára a közoktatási törvényre nézve perdöntõ, hanem a kapcsolódó törvények, a költségvetési, a felsõoktatási vagy a gyermekvédelmi törvény harmonizációja is szükséges. Szükséges és sürgõs. Amint a pedagógusképzés, az átképzések és a továbbképzések rendszerének e törvényhez illeszkedõ újrakomponálása is ennek kell hogy alárendelõdjék, így foglalt állást a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága is. Magam is gyakorló tanárember lévén, engedjenek meg nekem még egy, szintén érzelmeket is tartalmazó zárógondolatot. Törvényalkotók, oktatáspolitikusok, de leginkább az iskolák mindennapi életét élõ pedagógusok gyakorta kerülnek olyan helyzetbe, hogy jó szándékkal és jót szeretnének cselekedni. Csakhogy a felkészültség korlátai, a szûkösség nyomása túlságosan sokszor nem teszi ezt lehetõvé. Ezért kardinális alapelvként javaslom elfogadni, hogyha nem tudunk jót tenni, legalább ne ártsunk.
(20.00)
Amikor a diákemberekrõl, a gyermekeinkrõl van szó, legalább akkor próbáljunk meg érvényt szerezni ennek a többezer éves felismerésnek. A gyermek ügye felette kell hogy álljon a pártpolitikának. Közoktatási törvény csak akkor lehet jó törvény, ha a jövõt befolyásoló, tisztelhetõ és betartható törvény lesz. Tartalmazza az automatikus korrekció lehetõségét, és ugyanakkor stabil. Ha nem a mindenkori kormány, hanem azokon átívelõ, a kívánt és tervezhetõ jövõt szolgáló törvény lesz. Köszönöm szíves figyelmüket. (Általános taps.)