TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitájához való hozzászólásomat egy sajnálatos megállapítással kell kezdjem. A beterjesztett törvénymódosításnak súlyos következményei lesznek, mert ez a tervezet a sokunk által vágyott erkölcsi megújulásnak, az ország gazdasági felemelkedésének, a nemzet kulturális hagyományai megõrzésének az esélyét sem teremti meg.
Az egyházi iskolák mûködésének megnehezítése, a középszerû tömegeknek szánt egységes iskolarendszer visszarendezése, és az új nemzetietlen NAT a bizonyíték az elõzõ állításaimra. Ez a tervezet az ország demokratikus intézményrendszerét sem kíméli, az önkormányzatiság alapelveit sértve, a helyi önkormányzatok hatáskörét csökkentve, a fõvárosét és a megyékét növelve, óhatatlanul a régi tanácsi rendszert juttatja eszünkbe. A centralizációs törekvések nyíltan és elrejtve egyaránt megtalálhatók a módosított paragrafusokban. A közalapítvány létrehozása, majd egy szûk kuratórium általi elosztás sérti a helyi önkormányzatok érdekeit. Ugyancsak a tanácsi rendszerre emlékeztet a fõvárosi és a megyei önkormányzatok felhatalmazása, a fõvárosi és megyei szintû közoktatási, fejlesztési tervek rendeletének meghozatalára, amelyet a helyi önkormányzatok csak véleményezhetnek, és amelyhez ugyanakkor adatokat kötelesek szolgáltatni.
A törvénytervezet viszont nem ad arra garanciát, hogy ezek az adatok nyilvánosságra is kerülhetnek majd. A fõvárosi és a megyei önkormányzatok, bár hatáskörük nõni fog, mégsincsenek irigylésre méltó helyzetben, ugyanis új feladatokat is kapnak, igazából a fõjegyzõ átveszi a megszüntetett TOK szerepét, szakmai mérést, ellenõrzést, elemzést kell végezzen. Kérdezem: milyen intézményi háttérrel. Egy olyan szervezet, intézmény fogja ellenõrizni az iskolákat, amely fenntartója azonos az ellenõrzött iskola fenntartójával? Egy ilyen vizsgálat eredménye mondható-e majd objektívnek?
A tervezet szerint ellenõrzést a pedagógusoktól a miniszterig mindenki kezdeményezhet, de csak ha annak költségeit fedezi. Az ellenõrzés lehetõsége valóban sokak munkáját segítené, de ha csak a fizetõképesek tudnak vele élni, beszélhetünk-e esélyegyenlõségrõl. A törvénytervezet készítõi gondoltak-e arra, hogy milyen társadalmi feszültségeket okoznak, ha az önkormányzatokat szembeállítják a pedagógusokkal, a szülõkkel, az egyházakkal, a helyi önkormányzatot a megyeivel, a kerületit a fõvárosival?
A pedagógus óraszámának, illetve osztálylétszámok növelése pedagógusfelesleget fog teremteni az iskolában, tehát tömeges elbocsátásokkal, munkahelyek megszûnésével kell számolni. Viharos vitákra adhat okot a kötelezõ és a nem kötelezõ tanórai foglalkozás, a tanórán kívüli óraszámok felosztása és elosztása, mind a tantestületen belül, mind az intézmény és fenntartója között. A térítési díjak és tandíjak mérétékének megállapítása a fenntartó feladata, határideje 1996. szeptember 1-ig. Aki ezt leírta, ismeri-e az önkormányzati törvényt, amely szerint az ilyen, a lakosság széles rétegeit érintõ kérdésben a döntést csak alapos, így idõt igénylõ elõkészítés után lehet meghozni? Nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezen díjak újfajta adónemnek tekinthetõk, ami azokat sújtja megint, akiknek gyermekük van.
Tisztelt Ház! Végül engedjenek meg egy utolsó kérdést. Ha országunk jogállam, 1994-ben kormányváltás volt, így a jogfolytonosság nem kérdéses, akkor az elõzõ kormányzati ciklus során kötött közoktatási megállapodásokat vajon miért kell felülvizsgálni? Ez a felülvizsgálat veszélyezteti az összes nem állami, nem önkormányzati oktatási-nevelési intézmény mûködését.
Visszatérve a bevezetõmben elmondottakra, a közoktatási törvényt módosító tervezet elfogadása esetén az országot, a nemzetet károsító következményekért a felelõsség a kormányt terheli, de a gyermekeinknek, a jövõnknek okozott kár mindannyiunké lesz. Köszönöm szíves figyelmüket. (Gyér taps a jobb oldalon.)