Benkõ András Tartalom Elõzõ Következõ

DR. BENKÕ ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közoktatási törvénymódosítás olyan szeletérõl szeretnék beszélni, amirõl kevés szó esett: a kollégiumokról. Amikor a kollégiumokról szólok a közoktatási törvény szükségessé vált módosítása kapcsán, akkor egy olyan intézménytípusra, illetõleg annak problémáira kívánom ráirányítani az önök figyelmét, amely egyre növekvõ társadalmi fontossága ellenére ritkán kerül reflektorfénybe, s amelynek szabályozása az iskolarendszer átalakulását mintaként követve nem mindig veszi figyelembe az oktatás-nevelés ezen területének sajátosságait.

Az iskolával szembeni társadalmi elvárások általában kialakultak, sõt, lévén valamilyen fokon mindenki érintett, az iskola mûködésének sok kérdése is közismert. Jóval kevesebb viszont az információ a kollégiumról és a róla kialakított kép, ha egyáltalán szóba kerül ez a téma, az átmeneti szálláshelytõl a tudományos mûhelyig igen széles skálán mozog. A kollégium szerepének újraértékelése nem jelent meg igazán sem szakmai-tudományos, sem irányítási-fenntartási megközelítés szintjén. Igaz viszont, hogy a törvényi szabályozás elsõ, a szakma által folyamatosan szorgalmazott lépései megtörténtek.

Mi a kollégium társadalmi szerepe? A kollégiumok klasszikus formációja mára gyökeresen megváltozott. Amíg a hajdani iskolacentrumok, például Debrecen, Sárospatak, Pápa, többségében bentlakó diákokkal, egy-egy országrész oktatásos, tudományos, kulturális mûhelyei voltak, addig ma a középfokú oktatás általánossá válásával és a megfelelõ intézményhálózat kiépülésével ez az iskolatípus a diákok mintegy 70-80 százaléka számára helyben vagy utazással elérhetõek.

(21.00)

A kollégiumok társadalmi szerepe abban áll, hogy a tudáshoz jutás esélyét biztosítják azoknak, az ország körülbelül 3000 településének túlnyomó többségét kitevõ kistelepülésen élõ gyermekeknek, akiknek lakóhelyén vagy annak környékén a megfelelõ szintû iskola nem áll rendelkezésre, illetõleg akiknek a továbbtanulása a család szociális körülményei között nem biztosított.

Míg az általános iskolai korosztálynál a családból való iskolába járás feltételeinek megteremtése az elsõdleges cél, addig középfokon a magyarországi településszerkezetbõl adódóan körülbelül 80 ezer diák számára a kollégium hosszabb távon is az egyetlen esélyt jelenti a továbbtanulásra, ezzel születési pozíciójának meghaladására. Ehhez kapcsolódik az a fontos, a szabad iskolaválasztás követelményét szolgáló feladata is, hogy a kis létszámú képzést megvalósító iskolákat - speciális szakképzés, mûvészetek stb. - az ország bármely területén élõ, követelményeknek megfelelt diák számára elérhetõvé tegye.

Ugyanakkor a kollégium nem mûködhet egyoldalú diákszállásként, mert ezt akár egy albérleti támogatási rendszer is meg tudná oldani, hanem mindent el kell követni annak érdekében, hogy azok a gyermekek, akik az iskoláztatás szempontjából rossz helyre születtek, a családjuktól távol is közel azonos eséllyel vívhassák meg napi iskolai harcukat a tudás megszerzéséért, mint az otthon lakó társaik. A kollégiumnak tehát nemcsak testi, hanem lelki támaszpontszerepet is be kell töltenie, és az utóbbi a fontosabb. Megjegyzem, vannak persze hívei az ultraliberális diákszálló-koncepciónak is. Ez nyilvánvaló valamivel olcsóbb, hiszen csak erõs idegzetû portásokat, illetve felügyelõket igényel. Meggyõzõdésem, hogy nem járható út, sõt élesen fogalmazva, az ifjúság elleni bûntett fogalmát súrolja, ha a gyermekeket a legérzékenyebb, 14-18 éves korszakában magára hagyjuk, illetve a környezet, az utca nevelésére bízzuk.

De igen jelentõs az az elveszett társadalmi haszon, amit egy jól mûködõ kollégium a falain belül kialakítható demokratikus mikrotársadalom lévén jelent, ez ugyanis az ország egészére nézve a demokrácia jelentõs tartaléka, sõt, fejlõdésének motorja lehet. Az elõttünk lévõ törvénytervezet jelentõs pozitívumokat tartalmaz a kollégium szempontjából is. Üdvözlendõ a diákjogok kiterjesztése, rendezése, különbözõ jogszabályokkal, nemzetközi egyezményekkel összhangban. A kollégiumok kívánatos megújulásának, szakmai fejlõdésének, az önfejlesztõ képesség megteremtésének egyik fontos segítõje, sõt motorja lehet a pontosan körülhatárolt diákjogokra építkezõ diákönkormányzat. Emellett leginkább a kollégium demokratikusan mûködõ mikrotársadalmában van esélye annak, hogy a diákönkormányzat, túllépve az érdekképviseleti szerepen, az intézmény irányításában, mûködtetésében részt vállalhasson.

Nagyon fontosak a közös igazgatási intézmények helyzetének tisztázása érdekében tett lépések. A szakmai önállóság erõsítése mellett további segítséget az ilyen kollégiumok hatékony mûködéséhez szükséges feltételek megteremtésében az jelent, ha megfelelõ gazdasági, pénzügyi jogszabályok hasonló szellemû pontosítása is megtörténik, valamint sor kerül a szakmai normatívák, a mûködési paraméterek jogszabályi rögzítésére is. Támogatja a szakma a pedagógus elõírt végzettségének megfelelõ ellátható feladat szerinti differenciálását is. Ugyanakkor a törvénytervezet pontosítására és módosítására is szükség van. Egyrészt, mert a középfok expanziója során a kollégiumra növekvõ szerep vár, ezért mind fejlesztésükre, mind az intézményvagyon-rendszerbõl való kikerülésének megakadályozására kiemelt figyelmet kell fordítani, másrészt annak érdekében, hogy a kollégiumok egyre nagyobb részében egy viszonylag hosszú stagnálás után az utóbbi években bekövetkezett örvendetes változást, a fontos társadalmi feladat betöltését elõsegítõ szakmai fejlõdés megindulását segíthessük.

E folyamat erõsítéséhez a törvényhozás meghatározó jelentõségû hozzájárulást adhat. A fenti célok érdekében fogalmaztam meg az intézmények több mint 80 százalékát tömörítõ kollégiumi, szakmai és érdekvédelmi szövetséggel egyetértésben a módosító javaslataimat, amelyek kapcsán két lényeges és nagyon fontos dologra szeretném a figyelmüket felhívni.

Az egyik: az iskolai tanítási óra és a kollégiumi foglalkozás fogalma összecsúszott. Az óraszerep ilyetén meghatározása kiiktatná a kollégium lényegét. Ha tanórának nevezzük a kollégiumi órát, a gyermekkel való törõdést, a jelenlegi nem túl rózsás, ráadásul nem egyértelmûen szabályzott gyakorlathoz képest is 40 százalékos visszalépést eredményezne. A módosító javaslat, amely csak minimális szinten tartást tûzött ki célul, a realitások talajáról nem rugaszkodik el, nem keres fellegekben járva ideális megoldást, az egy gyermekre jutó napi nevelõi idõt 12 percben kívánja meghatározni. Megjegyzem, hogy ez a másnapi felkészülésre fordított nevelõidõ levonása után felzárkóztatás, tehetséggondozás, diákköri foglalkozás, diákönkormányzati munka stb. 4,8 percet jelent csak. A módosító javaslat indoklása, azt fontos megjegyezni, a kollégiumok esetén csak a fenti címen, tehát az órák címén biztosítja a törvény, egyébként pedig 100-120 fõként egy felügyelõ foglalkoztatható.

A módosítás a jelenlegi körülhatárolatlan rendszer egy szûk minimumfeltételt meghatározó pontosítása a kollégiumi óraszámokat, gyermekekre, csoportokra fordítandó idõt körültekintõen és teljes körûen szabályozza. Ez szakmai szempontból is indokolt, de tekintettel kell lenni arra is, hogy az önkormányzatiság elvébõl levezetett helyi nem értelmezhetõ ott, ahol a helyi érdekeltség híjján az intézmény nem kerülhet alkupozícióba.

A javaslat által az óraszám, ezzel a pedagóguslétszám is számíthatóvá, a költségek kalkulálhatóvá, az országosan meglévõ anomáliák kezelhetõvé válnak. A rendszer a jelenleginél nem kerül többe, viszont a gyermeklétszámot követõvé és rugalmassá teszi. Feloldható az az ellentmondás, hogy a kollégiumot a törvény kihagyta mind a csoportbontás, mind az egyéni foglalkozás, mind a további speciális létszámok, például ifjúsági védelmi felelõs alkalmazásának lehetõségébõl.

A másik fontos probléma a jelenlegi érdekeltség hiányát, ellenérdekeltséget mutató fenntartói struktúra korrekciója. Az alapvetõ konfliktus forrása az, hogy a települési önkormányzat 100 százalékban nem a saját választói gyermekeit látja el. Bonyolítja a körülményeket, hogy a tulajdon és a feladatellátási kötelezettség más-más helyre kerülhet, a tulajdon a településhez, a kötelezettség a megyéhez.

A törvénymódosítás során lehetõség van arra, hogy felfigyeljünk, és a figyelmet felhívjuk az intézményrendszer teljes eróziójának veszélyeire a következõ okok miatt. A kollégiumok iránti igény nem csökkent, hiszen a középfok bõvülése és a demográfiai mozgás kiegyenlítik egymást. A szociális rászorultság pedig inkább szélesedik, s ez az igény az iskolarendszer átalakulásával átrendezõdik. Így helyi többlet, illetve helyi hiány keletkezhet. A többletkapacitás kiesik a rendszerbõl, ugyanis az épületek eladhatók, értékesíthetõk, a hiányt viszont nincs gazdasági erõ és érdek, amely pótolná. Az eredmény az intézményrendszer részleges leépülése, az esélykülönbözõségek növekedése lehet. A helyzet rendezésére szükség van, valamiféle megoldás lehetséges és szükséges, az egyik megoldástípusra teszek majd javaslatot. Hozzá kell tennem, hogy végleges és megnyugtató megoldás túllépi e törvény kereteit, további lépésekre, mindenekelõtt az önkormányzati törvény és a kapcsolódó jogszabályok áttekintésére és módosítására is szükség van.

Tisztelt Képviselõtársaim! Számos elemzés és gyakorlati példa mutatja, hogy a jelenlegi helyzetünkbõl csak elõremeneküléssel, azaz a társadalom általános szellemi és kulturális színvonalának emelésével leszünk képesek kimozdulni. Ez az oktatás kiemelt kezelésén túl azt is jelenti, hogy a tudás megszerzésének esélyét a társadalom minden rétege számára lehetõvé kell tenni, ami a jelenlegi magyaroroszági településszerkezet mellett kollégiumok nélkül megoldhatatlan. Ezzel a kollégiumok hozzájárulhatnak a különbözõ rétegek közötti mobilitás elõsegítéséhez, a társadalom végleges és végletes kettészakadásának megakadályozásához, azaz súlyos feszültségek kialakulásának megelõzéséhez. Ezen túl a magyar kultúra és tudomány hosszú távú érdeke, hogy merítési bázisa minél szélesebb legyen, ne szûküljön le a nagyvárosi elit gyerekeire. Kérem támogatásukat ezen intézményrendszer korrekt, egyértelmû szabályozására és megújításának lehetõségére. Köszönöm figyelüket. (Taps)

(21.10)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage