DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Remélem, hogy méltányolni fogja, hogy két képviselõtársam felszólalására kívánok egy kétpercesben reagálni.
Tóth András képviselõtársam azt mondta, hogy nincs mód arra, hogy a '93-as törvény alapján az óraszámokat meghatározzák, és az ehhez tartozó tanárszükségletet. Szeretném felhívni az 52. §-ra a figyelmét, ahol rögzítve van évfolyamonként a kötelezõ óraszám.
A másik reakcióm pedig, amit elõbb képviselõtársam, Benkõ András elmondott, valóban a kollégiumi rendszer igen fontos és különösen akkor fontos, ha a 16 éves korú tankötelezettséget komolyan vesszük, sõt mi több, ki akarjuk terjeszteni 18 éves tankötelezettségre. Sajnálatos módon azonban, miközben felsorolta azokat a kifogásokat, amikkel én magam is egyetértek, furcsa módon úgy értékelte a törvényt, hogy javít a kollégiumok helyzetén. Én úgy ítélem meg, hogy - sajnálatos módon - miután csökken az órakerete, amit a kollégiumi tanárok foglalkozhatnak a gyerekekkel, és növekedik a csoportlétszám, így erõs kétségem van abban a tekintetben, hogy valóban jobb helyzetbe kerülnek a kollégiumok. Valóban az igazi oktató-nevelõ munka feltételei javulnak.
És még egy dologra szeretnék kitérni: én egyetértek a diákjogok kiterjesztésével, de az igen megdöbbentõ számomra, hogy a nagykorú, tehát 18 éves kor után a szûlök jogait a diákönkormányzat veszi át, kivéve egy-két esetet, akkor amikor, pénzzel jár, vagy a tanulmányi eredménnyel. Én szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kollégiumban a gyerek az életét éli, és ott lehetnek olyan dolgok, amik a szûlõkre tartoznak és nem járnak pénzzel, és nem a tanulmányi eredménnyel kapcsolatosak. Nem biztos, hogy ezek a esetleg deviáns vagy furcsa magatartások esetében a diákönkormányzatnak kellene a jogot adni, miközben a szûlõ nevelése fontos. Köszönöm szépen.