VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az 1995-ös év egyik utolsó törvényével, immár hagyományosan, az érintett munkáltatók és szakszervezetek tiltakozásától kísérve, a kormány a Munkaerõpiaci Alap létesítésével kapcsolatosan módosított jó néhány munkaügyi tárgyú jogszabályt.
(9.10)
Így ez a törvény rendelkezett arról is, hogy 1996. július elsejével szûnjön meg a pályakezdõk munkanélküli-segélye, és helyette megbízást kapott a kormány arra, úgynevezett aktív munkaerõ-piaci eszközöket alkalmazó programot dolgozzon ki.
A lépés indoklásakor elhangzott, hogy a pályakezdõk munkanélküli-segélye nem elég hatékony, a pályakezdõket nem ösztönzi eléggé a munkahelykeresésre, és hogy csak a középiskolát, illetve az ezt meghaladó képzettségûeket érinti. Hogy a kilátásba helyezett, a pályakezdõ fiatalok elhelyezkedési esélyeit javító aktív program mit is takar, az sokáig homályban maradt, és sajnos a jelek szerint továbbra is ottmarad. Ez volt az oka annak, hogy a Fidesz több alkalommal is szóvá tette: egyetértünk azzal, hogy a segélynél jobb a képzés és a munkához juttatás, de amíg ennek nincsenek meg a feltételei, addig a rossz segély is jobb, mint a semmi.
Véleményünkkel nem voltunk egyedül. Hisz a kormány elképzeléseit azok nem támogatták, akiket érintett. Tehát sem a munkáltatók, sem a munkavállalók, és mint kiderült, az elõkészületek során ellenezte a GYIÉT ifjúsági tárgyalócsoportja és az Érdekegyeztetõ Tanács munkaerõ-piaci bizottsága is.
Ez év május 15-én azután megszületett a kérdést rendezni, a homályt oszlatni hivatott kormányrendelet. A rendeletben valóban új fogalmak, új szóösszetételek jelentek meg, mint például; munkatapasztalat szerzését elõsegítõ foglalkoztatás, közismertebb nevén a gyakornoki rendszer, az egyéni adottságokhoz igazodó szolgáltatás, és az együttmûködési terv. Tény, hogy korábban is volt bértámogatás, amelyet maximum egy évig lehet folyósítani, és a bér 50-100%-ig terjedhet. Ehhez járult még a támogatása, azonos idejû támogatás nélküli foglalkoztatás. A most ajánlott gyakornoki rendszer két legyet akar ütni egy csapásra. Összekombinálni a korábbi bértámogatási szisztémát az elterjeszteni óhajtott részmunkaidõs foglalkoztatással. A rendelet ugyanis egyértelmûen kimondja: a támogatás mértéke a munkabérnek napi négy órára számított idõarányos része. Tudjuk, hogy a részmunkaidõs foglalkoztatásnak Magyarországon nincsenek nagy hagyományai. Elterjesztéséhez minimum a munkáltatók és a munkavállalók támogatása kellene. Errõl - mint láttuk - szó sincs, éppen ellenkezõleg, mint annyiszor, szándékuk és érdekeik ellenére kívánják boldogítani õket. Az eddig ismertté vált hírek, melyeket olvashattunk a sajtóban is, kiábrándítóak. A munkáltatók szinte egyáltalán nem érdeklõdnek a csodaszer iránt. De nem érdeklõdnek a pályakezdõk sem, bár ennek végleges megítéléséhez várni kell még néhány hónapot, mindenesetre kérdéses, hogy mennyivel lesz vonzóbb a félállású gyakornokoskodás, mint a feketegazdaságban felkínált illegális foglalkoztatás. Mindenesetre okkal feltételezhetõ, hogy a munkaügyi központokkal való kapcsolattartás komplikáltabb és nehézkesebb lesz a most ajánlott személyre szabott rendszerben, mint a segély esetében. Az egyéni foglalkoztatási tervek készítése szép gondolat, csak éppen a munkaügyi központok apparátusa sem személyi, sem technikai feltételeit tekintve nincs felkészülve erre. Valamit megsejthetett a miniszter úr is, hiszen állítólag hozzájárult ahhoz, hogy országosan 100 fõvel bõvüljön az apparátus, kérdés persze, hogy milyen pénzbõl.
A még július 1-jéig létezõ rendszerben most is létezik bértámogatás, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés, most is vannak állásbörzék, és a Munkaügyi Minisztérium 1996. évi foglalkoztatási irányelveirõl szóló anyagból tudjuk, hogy a középfokú oktatási intézményekben a kilépõk mintegy 80%-át informálják az elhelyezkedési lehetõségekrõl.
Mindez a még létezõ pályakezdõk munkanélküli-segélyén felül.
Tisztelt Ház! Tudjuk, hogy a foglalkoztatás-politikára szánt összegek az utóbbi két évben reálértékben mintegy felére csökkentek. Nem megalapozatlan tehát a kérdés: az új rendszer javítani vagy rontani fogja a pályakezdõk elhelyezkedési esélyeit? És még valami. Volt idõ Magyarországon, igaz a második világháború elõtt, amikor tervezett reformok elõtt, mintajárásokban, szûkebb körben kikísérletezték az elképzeléseket. A tapasztalatok elemzése után került sor a tényleges változtatásokra. Kiss Péter és a Horn-Kuncze- kormány fordítva gondolkozik. Elõbb intézkednek, majd - látva, hogy az élet nem igazolja vissza álmaikat - kapkodnak, sodródnak, rögtönöznek, de most nem egyszerûen saját politikai jövõjükkel játszanak, hanem a jövõ generációval. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)