KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hallgatva az elõzõ vezérszónoklatot, azt hiszem, hogy szükséges a tízperces idõtartamnak a kihasználása.
Amint arra az elõterjesztõ is utalt, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak ez évi költségvetését meghatározó törvény írta elõ a kormány számára, hogy együttmûködve a társadalombiztosítási önkormányzatokkal, kezdeményezze mindazon törvényi rendelkezések módosítását, amely biztosítja a társadalombiztosítás területén felhalmozott adósságállomány minél nagyobb részének a költségvetési évben történõ beszedését. A törvényjavaslat tárgyalása során elkerülhetetlen a visszatekintés a tb-költségvetés vitájára. Ahogyan az általános indoklás is tartalmazza, a javaslat csak elõsegíti az 1996. évi költségvetésben elõirányzott 24 milliárd forint rendkívüli járulékbehajtás teljesíthetõségét.
(9.50)
Nem lehet tehát azt várni, hogy ennek elfogadásával automatikusan teljesül a 24 milliárdos bevétel-elõirányzat. Az egynegyed évvel ezelõtt lefolytatott vitában is kifejtettük, hogy a rendkívüli behajtás megvalósításához elengedhetetlenül szükség van ugyan a meglévõ törvények átgondolt módosítására, de azt is megállapítottuk, hogy törvénymódosítás nélkül is bizonyos hányad beszedhetõ. Véleményünk szerint továbbra is idõszerû a MÁV '94. évben felhalmozott, de az akkori rendezésbe be nem vont tartozásának konszolidálása. Nem kerülhetõ meg a költségvetési szervek felhalmozott adósságának rendezése, annál is inkább, mivel az új finanszírozási rendszer szerencsére nem teszi lehetõvé újabb adósságok felhalmozását. És nem utolsósorban a többségi állami tulajdonban lévõ cégek esetén olyan motivációs feltételrendszert kell mûködtetni, hogy azok következtében lehetõvé váljon legalább négymilliárd forintos nagyságrendben a fizetési fegyelem javulása.
A benyújtott törvényjavaslat kapcsán szeretném arra is emlékeztetni a tisztelt Házat, hogy a tb-költségvetés ugyanazon törvényi szakasza, amely magában hordozta egy új törvény megalkotásának szükségességét, két további követelményt fogalmazott meg. Nevezetesen elrendelte, hogy az alapok kezelõi a megállapodással nem érintett adósságállomány teljes felülvizsgálatát végezzék el, és azt bocsássák a kormány rendelkezésére. Másodsorban pedig a törvény értelmében a rendkívüli behajtás eredményeit a kormánynak és az önkormányzatoknak együttesen kell értékelni, méghozzá negyedévenként. Mindezen tényezõk eredményezhetik azt, hogy a társadalombiztosítás felé fennálló tartozások az év végére jelentõs mértékben mérsékelhetõk legyenek.
A kormány által benyújtott javaslat tulajdonképpen harmadik felvonása annak a folyamatnak, amelyben a társadalombiztosítással szemben felhalmozott nagy volumenû tartozások beszedésének, behajtásának hatékony formáira próbálunk rátalálni. Emlékeztetõül szeretném megidézni 1994. év végét, amikor az Országgyûlés elõtt elvérzett a befagyott adósságok elengedését célzó törvényjavaslat. Azért ennek is volt eredménye, hiszen a folyószámlák egyeztetését, tisztázását már a javaslat útjára indította.
Második felvonásként az Országgyûlés határozatban kérte fel a társadalombiztosítási önkormányzatokat az 1995. évi költségvetés járulékbevételi elõirányzat teljesülését megalapozó intézkedések megtételére, a járulékbeszedés és az ellenõrzés átfogó rendszerére vonatkozó szükséges jogszabály-módosítások elõkészítésére.
Az országgyûlési határozat elvárásai és az egészségbiztosítási önkormányzat intézkedései határozott eredményjavulásra vezettek. 1995 végére világosabb kép alakult ki a folyószámla-állományról, egységes elvek alakultak ki a járuléktartozások rendezésére, az anyagi ösztönzési rendszer jelentõsen javította a beszedési rendszer hatékonyságát, a behajtási tevékenység elõmozdítására külsõ szakértõ cégek bekapcsolása vált lehetségessé. Igaz, ennek gyakorlata sok kívánnivalót hagyott maga után.
Határozott eredményjavulást említettem, de rögtön szeretném hozzátenni, hogy a határozottabb elõrelépés korlátai is nyilvánvalóvá váltak.
Engedjenek meg néhány számot, amit államtitkár úr is említett. Az alapok összes kintlévõsége '95. december 31-én 225 milliárd forint, ebbõl az aktív számlák összege 121 milliárd forint. Az elmúlt évben 111 milliárd forint követelésre történt valamilyen intézkedés. A felszólítások, illetve az azonnali beszedési megbízások mint behajtási eszközök hatásának korlátait mutatja ékesen, hogy a befolyt összeg mindössze 8 százaléka a követelt összegnek. Az ingó és ingatlanvégrehajtásnál ugyanez a szám 13 százalék.
Fontos tapasztalat volt az elmúlt évben, hogy a megállapodások teljesülése csak abban az esetben volt kielégítõ, ha a szerzõdésekben közvetlen végrehajtási eszközök kerültek megfogalmazásra, és a megállapodás be nem tartása esetén érvényesítésre.
Az elõbb említett számokat annak tükrében kell értékelnünk, hogy a kintlévõségek több mint fele végrehajtás alá nem vonható, mert a követeléssel érintett adós csõd-, felszámolási, illetve végelszámolási eljárás alatt áll, vagy éppen megállapodást kötött tartozásának rendezésére.
Mindezekbõl a tapasztalatokból a további elõrelépés irányát is megjelölhetjük. Egyrészt a még élõ követeléseknél elõ kell segíteni a végrehajtási jog gyors érvényesítését, és ha a végrehajtás sorra kerül, akkor az árverés eddigitõl rugalmasabb lebonyolítását. Másrészt a csõdtörvény hatálya alá tartozó követelések esetében az alapoknak nagyobb mozgásteret szükséges biztosítani, lehetõséget teremtve az egyes elkülönült köztartozásokat kezelõ szervezetek összehangolt fellépésére. Harmadrészt pedig elkerülhetetlen az érdekeltségi rendszer követelményekhez igazítása.
Megítélésünk szerint a benyújtott törvényjavaslatban megfogalmazott köztartozások behajtásával összefüggõ törvénymódosítások nem pusztán a 24 milliárd forint egy részének mielõbbi beszedését alapozza meg, hanem reményeink szerint a további köztartozások korábbi mértékû felhalmozódását is képes mérsékelni.
Elõkészítés alatt áll a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény nagyobb léptékû módosítása. A most tárgyalás alatt lévõ javaslat ebbõl néhány módosítást elõrehoz. Olyan módosításokat, amelyekben az elõkészítõ munka során az abban résztvevõk egyetértésre jutottak, és a költségvetési kényszer ezek mielõbbi megtárgyalását indokolja.
A javaslat elfogadása esetén csõdeljárás alatt lévõ cégeknek - az eddigitõl eltérõen - fizetnie kell a társadalombiztosítási és baleseti járulékot is. Ezzel ugyan a cég helyzete a moratórium alatt nehezebb lesz, ugyanakkor a moratórium sem terjed ki a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, tehát ennek fedezetérõl is szükséges gondoskodni.
Az elõkészítõ viták során különösen az alapok kezelõi részérõl markánsan megfogalmazódott, hogy a társadalombiztosítási követelések kielégítési kategóriája egyezzen meg a zálogjogos követelésekével, vagyis a felszámolás végén rendelkezésre álló vagyonból a felszámolási költségek kiegyenlítése után B-kategóriás igényként legyen számba véve.
Nos, a benyújtott módosítás úgy hozza fel B-kategóriás igényként ezeket, hogy az eddigi besorolást nem változtatja meg. Ezt pedig úgy éri el, hogyha a felszámolás kezdõ idõpontjáig bejegyezték a végrehajtási jogot - amely eljárást éppen ugyanezen törvényjavaslat teszi egyszerûbbé -, akkor az az igény a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos kategóriába kerül besorolásra. Nem ritkán úgy kerül sor a felszámolási eljárás megindítására, hogy a közzététel idõpontja elõtt esedékessé váló munkabéreket már a felszámoló fizeti ki. A módosítással az így kifizetett bér utáni járulék is felszámolási költségként jelenik meg. Lehetõvé teszi a módosítás, hogy ezt követõen csõdeljárásban, felszámolási eljárásban és végelszámolás során a követelésgazda az eddigitõl eltérõen nemcsak lemondhat a követelésrõl, hanem a követelést engedményezheti úgy, hogy ennek következtében a kielégítési sorrendben elfoglalt hely változatlan marad.
Megítélésünk szerint hatásos eszközrendszert hoz létre a javaslat azzal, hogy kötelezõvé teszi a végrehajtást akkor, ha az enyhébb behajtási eszköz nem vezet eredményre. A végrehajtási jog soron kívüli bejegyzését írja elõ, meghosszabbítja az elévülés idejét, és ezt követõen csak bírósági végzéssel lehet felfüggeszteni a végrehajtást.
A csõdtörvény alá tartozó eljárások során az adósok nagy része egyaránt tartozik az adó- és vámhatóságoknak, illetve a tb-alapoknak. Végtelenül racionális javaslatnak tartjuk, hogy a különbözõ szervezetek, akik mind köztartozást kezelnek, megállapodás alapján képviselhessék egymást ilyen eljárásokban.
Az egyéni vállalkozásról szóló törvény eddig sem tette lehetõvé azok számára vállalkozói igazolvány kiadását, akik vállalkozói igazolványát azért vonták meg, mert huzamosabb ideig nem tettek eleget köztartozás-fizetési kötelezettségüknek, és ezt követõen is kielégítetlen marad a tartozás. Ez az összetett összefüggés kerül most határozottabban megfogalmazásra, vagyis akinek köztartozása van, az nem kaphat vállalkozói igazolványt. Azt is szükségesnek tartjuk, hogy komolyabb következménnyel járjon az adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségek elmulasztása.
Befejezésül: szeretném kifejezésre juttatni, hogy a szocialista képviselõcsoport támogatja a törvényjavaslat mielõbbi elfogadását, és figyelemmel kíséri a tb-költségvetésben megfogalmazott más követelmények teljesülését is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)