VARGA MIHÁLY (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elõttünk fekvõ T/2596-os számú törvényjavaslat - mint már elõttem több ízben elhangzott - társadalombiztosítás kintlevõségének behajtásában kíván új eszközöket adni. A törvényjavaslat öt más törvényt kíván módosítani. A szándék, az elképzelés - véleményünk szerint is - támogatandó. Hiszen ki nem ért azzal egyet, az állami intézmények, a társadalombiztosítás kintlevõségei, azok a kötelezettségek, amelyeket törvények írnak elõ, azok valóban befizetésre kerüljenek, s az a fajta hiány, amit a tb-alapok fölhalmoztak, az csökkenjen. Ez szerintünk is nemes és támogatandó cél. És a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt támogatja.
Azonban a törvényjavaslat nem pusztán ennek a kérdésnek a körét érinti. Két csoportra választanám azokat a problémákat, amelyek a törvényjavaslattal kapcsolatban fölmerültek.
Az egyik magáról a konkrét törvényjavaslatról szól. Errõl az elõttem szóló Rubovszky György azt hiszem, hogy korrekt és szemléletes példát hozott, hogy milyenfajta - úgy ítélhetõ meg -, hogy állami túlkapásról van szó a törvényjavaslatban. Valóban az a fajta diszkrimináció, ami ebben a törvényjavaslatban megjelenik véleményünk szerint sem járul hozzá ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartást rendbe tegyük, és nem járul hozzá ahhoz, hogy az állampolgárokban az állam intézményeivel szembeni felelõsségérzet az erõsödjön. Ezek olyan problémák, amelyeket azonban lehet orvosolni, a törvényjavaslat módosítására lehetõségünk van, szerintünk ezt meg is kell tenni.
Úgy ítélem meg azonban - egy második problémakörre áttérve -, hogy a társadalombiztosítás kintlevõségének behajtása és ennek az erõsítése, megerõsítése csak egy folyamat végeredménye. Hiszen ne leplezzük el, hogy itt olyan problémákról van szó, amelyekrõl nem önmagában a társadalombiztosítás tehet, nem arról van szó, hogy ezek a problémák azért álltak elõ, mert az alapok nem hajtják be ezeket a kintlévõségeket. Hadd emeljek itt ki két problémakört.
Az egyik, amelyrõl mindenképpen szólnunk kell - ha a tb kintlevõségeirõl beszélünk -, ez a tb-járulékok nagysága. Európai méretekben is példátlanul magas az a tb-járulék, amely ma Magyarországon költségként jelenik meg. Ez az élõmunka költségeit horribilis nagyságúra növeli. A kormány ebben a tekintetben több dolgot ígért hivatalba lépésekor, azonban érdemi lépések eddig sajnos nem történtek. Ma a vállalkozók többsége számára a társadalombiztosítási járulékok azok, amelyek a legnagyobb terhet jelentik, emellett szinte eltörpülnek azok az adóterhek, amelyeket pluszként kell befizetni a vállalkozóknak, és a kormány - említsük meg ezt kritikusan - az elmúlt két évben ezen a területen érdemi elõrelépést nem hajtott végre. Egyetlen egy problémakezelést próbált a kormány alkalmazni, ez pedig a reálbércsökkentésnek az eszköze volt. A kormány nem a tb-járulékot csökkentve próbálta az élõmunka terheit csökkenteni, hanem a reálbércsökkentés eszközét, az inflációt alkalmazva próbálta a bérköltségeket alacsonyabb szintre nyomni. Ez azonban a vállalkozók számára érdemi tehercsökkenést nem jelentett.
(10.10)
A másik problémakör magát a tb-alapokat érinti. Ebben a Házban nagyon sok kritikus hozzászólás hangzott el azzal kapcsolatban, hogy a társadalombiztosítási alapok jelenlegi kezelése nem teszi lehetõvé azt, hogy az a hiány, amely évrõl évre 40-50 milliárdos nagyságrendet képez, érdemben csökkenjen. Nem arról van szó, tisztelt Ház, nem azokról a konkrét esetekrõl, amelyeket valamennyien ismerünk, CM Klinikák 150 millió forintjáról, az arculattervezésre elszórt öt-tíz millió forintokról. Nem arról van szó, amik joggal irritálják szerintem is a közvéleményt, hogy a tb-önkormányzatok, az alapok egyik legfontosabb feladata az lett, hogy a megyei székházaikat megduplázzák, vásároljanak ilyen ingatlanokat, azokat felújítsák, és új székházakat hozzanak létre. Ezek a problémák valóban súlyos gondok, és az adófizetõk pénzét és a közpénzek elherdálását jelentik.
Az igazi bajok strukturálisak, rendszerbeli problémák. Az Állami Számvevõszék idõrõl idõre a tb-alapok zárszámadását és az alapok következõ évi költségvetését véleményezik. Ezek a vélemények szinte minden esztendõben rámutattak arra, hogy ezek a bajok rendszerbeli problémát jelentenek. Hadd idézzem föl az elõttem fekvõ '94-es zárszámadásról szóló ÁSZ-jelentést, ahol az Állami Számvevõszék az összefoglaló jelentésben állapítja meg azt, hogy a kifogásolt alaphelyzet, a hiány újratermelõdése nem változott érdemben, a jelzett rendszerbeli gondok pedig nem oldódtak meg. Ugyanez köszön vissza abban az 1996-os költségvetési véleményezésben, amelyet, azt hiszem, hogy valamennyi képviselõtársam ismerhet.
Ezek azok a gondok véleményünk szerint, amelyek azt a fajta hiányt elõteremtik, amellyel minden évben meg kell küzdeni, részben a tb- önkormányzatoknak és nagyobb részben, sajnos, az állami költségvetésnek. Hiszen ez a fajta hiány eltüntetése, finanszírozása, kezelése végül is mindig az állami költségvetés zsebét fogja megterhelni.
Ezért tehát nem mindegy az Országgyûlés számára sem, hogy ennek a hiánynak a kezelése milyen módon, milyen eszközökkel történik meg. Csak emlékeztetni szeretnék arra, amit a Fidesz képviselõjeként jómagam már korábban, még a tb- alapok intézményének megszületésekor elmondtam, hogy szerintünk ez a fajta önkormányzati gazdálkodás nem teszi lehetõvé azt, hogy a rendszerben jelentkezõ, a rendszerbe beépített hiány valamilyen módon megoldásra kerüljön. Akkor ezzel, ha jól emlékszem, nem értettek egyet az akkori kormánypártok, sem az ellenzékben akkor lévõ Szocialista Párt és Szabad Demokraták Szövetsége. Az idõ azt hiszem, hogy több szempontból minket igazolt. Nem mindig a könnyebb ellenállás irányába kell elmenni, tisztelt képviselõtársaim, ahhoz, hogy ezeket a gondokat orvosolni tudjuk.
Szeretnék szólni még egy gondról, amely a törvényjavaslat kapcsán említést érdemel, és amely igazából az egész probléma mozgatórugója, elindítója volt. A kormány az IMF-fel több fontos szerzõdést írt alá, több fontos kötelezettséget vállalt 1996-ban. Van néhány olyan sarokszám, amelyet a kormány ezekben a megállapodásokban vállalt. Az egyik ilyen sarokszám volt, hogy az államháztartás hiánya a bruttó hazai termék négy százaléka fölé nem mehet. Ennek egyik alpontja volt az, hogy a társadalombiztosítási alapok hiánya 17 milliárd forint fölé nem fog menni.
Sajnos, a hiány már most, '96. június közepén ennek a háromszorosára rúg, és úgy ítélem meg, hogy semmilyen reális lehetõség nincs arra, hogy ez a hiány az év végéig csökkenni fog. Ne ringassuk magunkat illúziókban, ez a törvényjavaslat, habár ad eszközöket a kintlévõségek behajtására, érdemben nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy ez a hiány csökkenjen. El és be kell ismernie tehát a kormánynak azt, ami ma már tény, hogy azt a kötelezettséget, amit vállalt az IMF-fel szemben, nem tudja teljesíteni. A kormány nem tudja betartani a nemzetközi szervezetnek tett ígéretét sem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalóan a törvényjavaslat szerintünk is helyes és támogatandó célt jelöl meg. A törvényjavaslat egyes pontjai módosításra szorulnak, mert túlzott mértékben preferálják az állam intézményeit. Azonban azt hiszem, hogy a gondok igazi megoldását nem az jelenti, ha ilyen törvénymódosításokkal próbáljuk a kintlévõségeket eltüntetni, nem az jelenti a megoldást, hogyha idõrõl idõre a tb hiányáról, kintlévõségeirõl vitát folytatunk, hanem az, ha a rendszert gondoljuk újra, ha rendszerbeli módosításokat próbál a kormány ezen a területen is kezdeményezni. Ehhez pedig nincs másra szükség, mint államháztartási reformra, amelyet a kormány az elmúlt két évben sajnos nem kezdett el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps az ellenzék padsoraiban.)