DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Hosszú idõ óta húzódó súlyos gond az, ami miatt most a kormány idehozta elénk ezt a törvényjavaslatot. Ez egy eleme a probléma megoldásának. '90 óta, mióta idekerültünk a parlamentbe, minden évben a különféle társadalombiztosítási költségvetési viták során minden oldalról felmerült az a súlyos gond, hogy a társadalombiztosítási járulék nem behajtható, növekszik a járuléktartozás, egyre nagyobb és nagyobb összegekkel tartoznak a gazdaság szereplõi.
Évek hosszú során keresztül több alkalommal vitattuk meg, ha nem is itt ebben a parlamenti ülésteremben, de bizottsági üléseken minden bizonnyal. Kormánypárti és ellenzéki képviselõk egyetértettek abban, hogy ez a nagymértékû járuléktartozás igen jelentõs részben a nagymértékû gazdasági átalakulás következménye. Ennek a nagymértékû járuléktartozásnak egy jelentõs része olyan tartozás, amely már soha be nem hajtható.
(10.30)
Ez egy rendkívül fontos dolog, hiszen tudni kell azt, hogy a '90-ben, '91- ben, '92-ben csõdbe ment korábbi szocialista vállalatok tartozásai, nagy valószínûséggel, visszamenõleg már nem lesznek behajthatóak. Nagyon fontos volna, egyszer már végre egyértelmûen tisztázni azt, hogy ebbõl az oly sokat emlegetett 200 milliárd körüli járuléktartozásból, mekkora összegek azok, amelyek csak papíron léteznek. Hiszen gondolják végig, havi 4 százalékra emeltük '91-tõl a járuléktartozás utáni kamatot, és aki az alapösszeget nem fizeti vissza soha, annak ez a 4 százalék hónapról hónapra hozzáíródik a tartozáshoz.
Nagyon sok, papíron lévõ szám van ebben a 200 milliárdban, jó ha ezt tudják, kormánypárti képviselõtársaim, és nem kergetik azokat az illúziókat, hogy ezt az összeget teljes egészében valaha is talán be lehetne hajtani. Erre már nagyon fontos lenne kidolgozni valamilyen technikát, fel kéne tárni, hogy ezekbõl az összegekbõl melyek azok, amelyekkel soha nem lehet számolni, és ezekkel az összegekkel valamit kezdeni kellene közgazdászainknak, hogy ne görgessük magunk elõtt a papíron lévõ számokat. Ez az egyik fontos kérdés.
A másik fontos kérdés, amivel általában nincsenek tisztában az országban az emberek, hogy a járuléktartozás nem azonos a folyamatos befizetéssel. És ha sikerül is egy évben, mondjuk ha sikerülne, a járuléktartozás felét behajtani, az csak abban az évben számítható összeg. Tehát, nem építhetõ be tartósan sem az egészségügy finanszírozásába, sem pedig, mondjuk a nyugdíjak emelésébe, hiszen ugyanerrõl az összegrõl a következõ évben is gondoskodni kellene. Ez is egy nagyon fontos dolog. Ritkán vannak tisztában vele az országban, hiszen nem lehet azt mondani, hogyha 200 milliárdot behajtanánk, akkor ennyivel több jutna nyugdíjra. Képviselõtársaim, nagyon sokszor fórumokon így vetõdik fel ez a kérdés.
Ugyanakkor valóban rendkívül súlyos probléma az, hogy van mintegy 100 milliárdnyi olyan járuléktartozás, amelyik aktív, amelyik most gazdálkodó szervezetek elmaradt befizetésébõl származik. Ennél, persze, sokkal nagyobb probléma az, amirõl nem tudunk, mert a szürkegazdaságba, a feketegazdaságba kihúzódó munkaerõt nem szokták a társadalombiztosításnak bejelenteni, és ezek után nem szoktak biztosítási járulékot fizetni. Sokkal de sokkal nagyobb összegrõl van szó, mint az aktív, mintegy 100 milliárdos járuléktartozás. Ezekrõl tudunk, ezzel kapcsolatban lépni tudunk, ezért nyújtotta elénk a kormány ezt a törvényjavaslatot, amelynek a céljával természetesen egyetértünk, jogászaink nyilván fognak módosító indítványt nyújtani hozzá, hiszen erõsen vitatható néhány pontja. De a cél egyértelmû, és azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk vele. A meglévõ és ismert járuléktartozások behajtása rendkívül fontos, de önmagában nem elég.
A társadalombiztosítás költségvetésének vitája idején elmondtuk mi is, de kormánypárti képviselõtársaink is, hogy a költségvetésbe tervezett járulékbehajtási összeg túl nagy, és nagy valószínûséggel nem lehet érvényesíteni, nagy valószínûséggel még ezzel a törvénymódosítási csomaggal sem lehet érvényesíteni azt az összeget, amit beterveztek a társadalombiztosítás költségvetésébe.
Ugyanakkor, ez megint csak egy kis lépés, egy részletkérdés. Az igazi nagy gond az, hogy Magyarországon a köztartozások elkerülésére milyen nagy a hajlandóság, és egyes esetekben milyen nagy a kényszer.
(A jegyzõi székben Tóth Istvánt dr. Trombitás Zoltán váltja fel.)
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez az a kérdés, amivel sokkal átfogóbban, sokkal behatóbban foglalkozni kellene. Nem elég részletkérdésekben szépeket mondani, nem elég részletintézkedéseket hozni. Elmondhatjuk persze, hogy a tb-járulék- csökkentés nagy valószínûséggel fokozná a befizetési hajlandóságot, de erre is átfogó program kell, önmagában nem elég, és 1-2 százalékos tb-járulék csökkentés, képviselõtársaim, nem fogja jelentõsen növelni a befizetési hajlandóságot. Átfogó programcsomag kellene a kölcsönös hatások és ellenhatások megvizsgálásával, hiszen az át nem gondolt lépések csak tovább súlyosbítják a nehézségeket.
És itt egy egészen konkrét példát mondok. Nagyon sokszor mondta el a kormány a feketegazdaság elleni lépéseit, a szürkegazdaság elleni lépéseit, hogy ezek milyen fontosak, hogy milyen nagy programot, óriási elképzeléseket készülnek törvényi formában megjeleníteni. Ugyanakkor, intézkedéseinek sorozatával olyan helyzetbe hozza az embereket, amivel egyre inkább igyekeznek elkerülni azt, hogy a jövedelmük bekerüljön a nyilvántartott körbe, és a jövedelmük után járulékot kelljen fizetni. Még akkor is, ha nem közvetlenül a vállalkozó célja ez, vagy az alkalmazó célja.
A munkaadók számára azért rendkívül súlyos gond a társadalombiztosítási járulék, erre is ritkán szoktak gondolni, mert az adót csak akkor kell fizetnie egy vállalkozónak, ha van nyeresége. Társadalombiztosítási járulékot az alkalmazottai után akkor is, ha csak veszteségei vannak. Éppen ezért ilyen nagy a hajlandóság arra, hogy igyekezzenek olyan foglalkoztatási, úgy foglalkoztatni az embereket, hogy ne jelentsék be, mert így megszabadulnak attól a társadalombiztosítási tehertõl, ami nagyon komoly és nagyon súlyos teher a vállalkozók és a munkaadók számára. De a munkavállalókat is lehet arra szorítani, hogy igyekezzenek úgy dolgozni, hogy elkerüljék a jövedelemnövekedés bejelentését.
Ez ügyben a kormány egy nagyon komoly lépést tett ebben az évben. Gondolják végig képviselõtársaim! Ezt sokszor elmondtuk, újra megismétlem, hiszen minden mindennel összefügg. Abban az esetben, hogyha egy családfõ néhány száz forintos fizetésemelés következtében elveszti a gyermekek után járó családi pótlék többezer forintját, a felesége elveszti az anyasági támogatását, ebben az esetben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez a fizetésemelkedés ne úgy következzen be, hogy az adókimutatásokban megjelenjen. Mondhatnák azt, hogy ez csak adózási kérdés, de nem így van, képviselõtársaim. Amennyiben a hivatalosan bejelentett fizetése az illetõnek kevesebb, ennek következtében az ez után befolyó tb-járulék is kevesebb lesz. Ezek azok a fontos összefüggések, képviselõtársaim, amikre a különféle parlamenti vitákban számtalanszor felhívtuk a figyelmüket, és ezek azok az összefüggések, amelyek rontják a társadalombiztosítás helyzetét.
Ezért mondom én azt, hogy fontos ez a lépés, szükség van a törvénymódosításra, de ne legyenek illúzióik, nem lesz igazán nagy hatása, hiszen más úton, más módszerekkel pontosan az ellenkezõ hatású lépéseket teszik sorban. Ezért kéri az ellenzék folyamatosan a kormánytól, végezzen hatásvizsgálatot, tekintse át, hogy a különféle lépéseinek a hatásai valóban fokozzák egymást, és nem kioltják. Amíg ezt a kormány nem teszi meg, addig folyamatosan egymásnak ellentétes intézkedéseket fog hozni. Köszönöm figyelmüket.