DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Nagy figyelemmel hallgattam beszédét. Nyilvánvaló, hogy számtalan olyan téma merült föl, amivel az összefoglalóban, illetve a kormányfrakciók majd menet közben fognak reagálni. Én egyetlen egy dolgot tartok olyan figyelemreméltónak, hogy most reagáljak, ez pedig: a vállalt garanciák kérdésével kapcsolatban ön által elmondott elõadásra három gondolatot szeretnék mondani.
Az egyik: a kormány természetesen valamennyi garanciavállalást megtárgyalta, hisz - midõn azt jól idézte - a pénzügyminiszter felelõssége és joga a garanciáknak a biztosítása. Valamennyi nyilvános kormányhatározat és tenderkiírás tartalmazza a vállalt kormányzati garanciákat.
A másik: ön mint kiváló jogász nagyon jól tudja, hogy a szavatosság, a garancia és a jótállás között óriási különbség van. Sajnálatos az, hogy a sajtó a hármat egybemosta, és így jött ki ez a 399 milliós összeg, amelynek egyébként 8 százaléka az, amely a valós garanciák körébe tartozik. Ennek jelentõs része a környezetvédelmi garanciák körébe tartozik, amelyek környezetvédelmi auditokkal le vannak védve, s amely alól soha semmilyen értékesítõ nem vonhatja ki magát. Hogy ezeknek a garanciáknak mennyi a beváltási fenyegetettsége, az a környezetvédelmi auditból, illetve a környezetvédelmi állapotokból is következik.
Egyébként a kormányt nemrégiben tájékoztattam a vállalt kötelezettségekrõl, talán erre utalt a miniszterelnök úr tegnapi beszédében. Ezen a héten ismét tárgyalunk errõl az elõterjesztésrõl, pontosan a sajtóban, illetve a politikai közvéleményben jelentkezõ ellentmondások és kritikák miatt is.
Abszolút tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy ezek a vállalatok, tehát a garanciáknak a nagyságrendje nem nagyobb, mint a korábban szokásos privatizációnál vállaltak, vagy nem nagyobb, mint ami nemzetközi gyakorlatban egyébként szokásos. A többi, ami nem valódi, ilyen értelemben nem valódi garancia, az egyrészt az angolszász jognak, egyrészt a nemzetközi privatizációs elõírásoknak megfelelõ.
Még egy dolog: nem a lojalitás, hanem csak a korrektség mondatja velem, hogy a miniszterelnök hat hónappal ezelõtt hívta fel az egyes tárcákat - nyilván a mienket is -, amelyek a hosszadalmas egyeztetést folytatták, hogy fejezzék be az egyeztetést, és minél elõbb kerüljön a parlament elé. Nyilvánvaló, ezzel nem az egész felelõsséget kívánom elvinni, de a bevezetõben elmondtam az elõterjesztésnek a történetét, és még egyszer szeretném felhívni a képviselõknek a figyelmét, hogy a garanciák vonatkozásában mondottakat ezzel szeretném kiegészíteni, illetve az ön ismereteit helyesbíteni, amennyiben ezek helyesbítésre szorulnak, nem pedig egy jól hangzó politikai nyilatkozattétel miatt sikerültek ilyenre. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)