BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném elõre bocsátani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a benyújtott országgyûlési határozati javaslat elfogadását. Lehetõleg mielõbb, lehetõleg minél kevésbé módosítva - már csak azért is, mert ez csak még késõbbre vinné az elfogadást -, szívem szerint én inkább szûkítõ, mint bõvítõ módosító indítványokat tennék, de ettõl is tartózkodni fogok, hogy ne nehezítsük a határozati javaslat mielõbbi elfogadását.
Be is fejezhetném ezen a ponton, hogyha maga az expozé és különösen az azt követõ elsõ fölszólalás - Torgyán képviselõtársam fölszólalása - nem szélesítette volna ki elég nagy mértékben ennek a vitának a tárgyát. Ez azonban arra késztet, hogy megpróbáljam világossá tenni az önök számára, hogy mirõl is szól ez az elõterjesztés. Úgy tûnt ugyanis - Torgyán képviselõtársunk fölszólalásából -, hogy nem tudja hogy mirõl szól az elõterjesztés. Sajnos nem is fogja megtudni, mert én itt hiába magyarázom el, õ közben eltávozott és nem fogja tudni, hogy mirõl beszélt itt megelõzõen húsz percen keresztül.
Ez az elõterjesztés ugyanis a következõrõl szól. Az egy évvel ezelõtt elfogadott privatizációs törvény tartalmaz egy olyan rendelkezést, ami azt mondja ki - 8. § (2) bekezdés -, hogy "A nemzetgazdaság mûködõképessége szempontjából jelentõs társaságról, privatizációs koncepciójáról a kormány dönt, amit jóváhagyásra az Országgyûlés elé terjeszthet."
(11.40)
Nem "köteles az Országgyûlés elé terjeszteni" - figyelem! - "terjeszthet". Majd hozzáteszi ez a rendelkezés: "A nemzetgazdaság mûködésképessége szempontjából jelentõs társaságok körét az Országgyûlés határozza meg." Ezt a meghatározást végezzük jelenleg. Mirõl van tehát szó, tisztelt képviselõtársaim? Egyfajta belsõ munkamegosztásnak a szabályozásáról, hogy miközben - mint ezt Raskó képviselõtársunk helyesen hangsúlyozta - maga a privatizáció egy kormányzati feladat, ennek a feladatnak a végrehajtása során melyek azok az esetek - nagyon ritka eset -, amikor nem magát a privatizációs döntést, hanem a privatizációs koncepciót beviszik a kormány ülésére. Pusztán errõl szól ez a határozati javaslat, és nem többrõl.
Annak tehát, hogy ne 10-15, hanem mondjuk 150 társaság szerepeljen ezen a listán - ami tulajdonképpen Torgyán képviselõtársunk megjegyzésébõl következnék -, mert hiszen õ azt mondta, hogy "miért nincs benne minden gyógyszergyár, amikor emelkednek a gyógyszerárak is?". Folytatta a sort. Ennek az lenne a következménye, hogy a kormánynak minden héten két-három ilyen privatizációs koncepciót kellene tárgyalnia és érdemi végiggondolás nélkül jóváhagynia, mert hiszen a kormánynak nyilván nem volna módja rá, hogy minden társaság privatizációs koncepciójával foglalkozzék. De nemcsak módja nem volna rá, hanem ez nem is lenne kívánatos, hiszen ez nem egyebet jelentene, mint azt, hogy a privatizációs döntések politikai döntésekké válnának és mi annak idején a privatizációs törvény vitájában is sokszor elmondtuk, hogy a privatizációt minél távolabb kívánjuk tartani a politikától. Most már be kell vallanom, hogy azért kényszerül most arra az Országgyûlés, hogy ezt a bizonyos listát tárgyalja, mert mi ezzel a listával szerettük volna a privatizációs törvény megalkotáskor korlátozni azt a nyomást, ami a privatizációra nehezedik, hogy mindent vigyenek be a kormány ülésére. Nem. Mi azt szeretnénk, hogyha nem vinnék be a kormány ülésére sem a privatizációs döntéseket, sem a privatizációs koncepcióra vonatkozó döntéseket. A kormány kinevezte az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság vezetõit, igazgatóságát, az igazgatóság elnökét, a társaság vezérigazgatóját és ezzel a döntéssel rájuk ruházta a teljes felelõsséget azokért az üzleti döntésekért, amelyeket a privatizáció során meghoztak. Ha elégedetlen velük, akkor váltsa le õket. A politikai felelõsség a kormányon és azon belül az itt ülõ tárca nélküli miniszter úrra nehezedik, politikailag õ a felelõs, szakmailag az ÁPV Rt. vezetõi a felelõsek - és nem a kormány, és különösen nem az Országgyûlés. Tehát errõl szól pusztán ez a határozati javaslat, hogy melyek azok a nagyon ritka kivételes esetek, amikor a kormány mégiscsak rátekint - ahogy ezt Raskó képviselõtársam fogalmazta - mégiscsak rátekint magára a koncepcióra. Nem arról van szó, hogy a többi társaság privatizációja ne lenne fontos. Fontos és végezzék el jól azok, akik ezért felelõsek.
Mindazok az észrevételek tehát, amelyek azt gondolják, hogyha valamely társaságok nem szerepelnek ezen a listán, ezzel megkerülnek valamit, ezek egyszerûen értelmetlenek. Akik ilyen észrevételeket tesznek, mint ezt az imént Torgyán Józseftõl hallottuk, azok egyszerûen nem olvasták el a privatizációs törvényt és nem tudják, hogy mirõl szól ez a határozati javaslat.
Még valamit szeretnék ehhez hozzátenni, tisztelt képviselõtársaim. Valóban sajnálatos, hogy mi most nem az elõírt idõpontban, háromnegyed évvel ezelõtt, hanem csak most tárgyaljuk azt a határozati javaslatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármilyen olyan társaság privatizációs koncepciója, amelynek akár az itt elõttünk lévõ elõterjesztés szerint be kell kerülnie a kormányhoz, akár bármilyen más felfogásban, például Raskó képviselõtársunk javaslatai szerint, be kellene kerülnie a kormányhoz, az ne került volna oda. Én nem vagyok tagja a kormánynak, nem ismerem a kormány napirendjeit, de mint újságolvasó tudom, hogy mondjuk az energetikai társaságok privatizációs koncepcióját - amirõl Torgyán József beszélt - többször is tárgyalta a kormány. A Matáv privatizációs koncepcióját többször tárgyalta a kormány. A kereskedelmi bankok privatizációs koncepcióját tárgyalta a kormány.
Igaz, hogy nem hoztuk meg ezt a határozati javaslatot, de a kormány végrehajtotta ezt a határozati javaslatot már azt megelõzõen, hogy mi meghoznánk. Nem ez az ideális megoldás, tudom, de érdemben, tartalmilag nem sérült a privatizációs törvény, amivel nem bagatellizálni kívánom a mulasztást, csak rá szeretnék mutatni arra, hogy olyasmire, amit Torgyán képviselõtársunk itt feltételezett, nem került sor, nem bújt ki a kormány a törvény hatálya alól. Ezt azért is tartom fontosnak megemlíteni, mert az elmúlt háromnegyed évben, amióta a privatizációs törvény hatályban van, nem egy alkalommal hallottunk napirend elõtt meg interpellációban olyasmit, hogy állítólag a kormány törvényt sért azzal, hogy nem hozta a parlament elé ezt vagy azt a privatizációs koncepciót. Kérem szépen, ismétlem, a törvényben az szerepel: az "Országgyûlés elé terjesztheti", de nem köteles rá. Tehát azzal, hogy az Országgyûlés nem tárgyalta ezt, meg azt, meg amazt a privatizációs koncepciót, nem történt törvénysértés.
Ugyanis az Országgyûlésnek nem az a feladata, hogy maga hozzon döntéseket privatizációs koncepciókról, egyes társaságok privatizációs koncepcióiról, hanem az lenne a feladata, miként ezt a kormányprogramban is elõirányoztuk, hogy valósítsa meg a privatizáció parlamenti ellenõrzését. Éppen ennek a parlamenti ellenõrzésnek a megvalósítására javasolta több mint egy évvel ezelõtt egy képviselõtársunk, Kristóf István, és támogatta ebben õt valamennyi frakció, hogy jöjjön létre egy eseti bizottság a privatizációs folyamatok ellenõrzésére. Az Országgyûlés - éppen egy éve lesz, azt hiszem holnapután - tavaly június 13-án fogadta el azt az országgyûlési határozatot, amely szerint ezt az eseti bizottságot a privatizáció ellenõrzésére létre kellett volna hozni.
A házbizottság sietett elõterjesztést tenni - talán még emlékeznek rá képviselõtársaim az Országgyûlésnek ennek a bizottságnak a személyi összetételére. Mi, szabaddemokraták - én személy szerint - még azt is javasoltam itt az Országgyûlés plénumán, hogy engedjük át az ellenzéknek ennek a bizottságnak az elnöki pozícióját. Szeptember 12-én szavaztunk is itt, ennek az eseti bizottságnak a személyi összetételérõl, és - sajnos - a Független Kisgazdapárt megakadályozta ennek a bizottságnak a létrejöttét, ugyanis a Független Kisgazdapárt az egyik, pontosabban nem is egy, hanem két elõterjesztett nevet - miután név szerinti szavazást kértek - házszabályellenesen kiszavazott ebbõl a bizottságból. Az ellenzéki pártok azóta sem tudtak megegyezésre jutni abban a kérdésben, hogy milyen legyen ennek a bizottságnak a személyi összetétele, és ennek következtében egy éve nem valósulhat meg ebben az Országgyûlésben a privatizáció parlamenti ellenõrzése.
Szeretném leszögezni, hogy ezért a teljes felelõsség mindenekelõtt a Független Kisgazdapártot és ezen kívül a parlamenti ellenzék pártjait terheli, a kormánypártok készek lettek volna bármilyen személyi összetételt elfogadni, csakhogy a bizottság elkezdhesse munkáját, sajnos, ez az egyetértés nem született meg. Kétségtelenül segítségünkre sietett három ellenzéki frakcióvezetõ - Isépy Tamás, Szabó Tamás és Szájer József képviselõtársaink -, benyújtottak egy új javaslatot, hogy jöjjön létre akkor egy másik bizottság, ha már ebben nem sikerült megegyezni. A házelnök úr levélben kérte a frakcióvezetõktõl, hogy valamiben állapodjanak meg, hogy ez a bizottság létrejöhessen, sajnos, ez a megállapodás azóta sincs meg. Ismétlem tehát, a privatizáció parlamenti ellenõrzése az ellenzéki pártok hibájából nem tud megvalósulni. A parlament, és ezen belül az ellenzék nagyon fontos jogosítványa - amit a Házszabályunk biztosít - nem tud érvényesülni.
Végül még egy megjegyzés, csakhogy világos legyen valamennyiünk számára: ez a határozati javaslat nem tesz mást, mint körülhatárolja azt a kört, hogy hol szól bele a kormány a privatizációs koncepciókba közvetlenül. Mást nem tesz, az, hogy tiszta a privatizáció, gyors-e a privatizáció, átlátható-e a privatizáció, azt ez a javaslat nem tudja befolyásolni.
(11.50)
Minél inkább bõvítik képviselõtársaim módosító javaslataikkal az itt szereplõ társaságok körét, annál inkább megterhelik a kormányt olyan döntésekkel, amelyek nem a kormány feladatai, annál inkább megerõsítik azt a veszélyt, hogy politikai szempontok fognak üzleti szempontok helyére kerülni a privatizációban, és ezzel nehezítenék a privatizáció megvalósítását. Én azt gondolom, hogy aki gyors, tisztességes, nyílt privatizációt akar, annak nem ebben az irányba kell mennie, hanem a privatizáció bonyolításának feltételeit kell szigorítania. Erre nézve a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtott egy indítványt a privatizációs törvény módosítására. Jelenthetem, hogy a gazdasági bizottság ezt az indítványt támogatja, miniszter úr is támogatta a napirendre tûzését. Én remélem, hogy a nyári szünet után hamarosan visszatérhetünk ennek a tárgyalására, és akkor azokon a problémákon is valamelyest segíteni tudunk, amelyekrõl itt olyanok beszéltek ennek a határozati javaslatnak a kapcsán, akik nem vették észre, hogy ez a határozati javaslat nem arról szól, amirõl itt hosszasan beszéltem. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)