IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az elõttünk fekvõ beterjesztett javaslat mindannyian tudjuk, hogy bizonyos késést szenvedett. A kereszténydemokraták szempontjából talán sokkal lényegesebb dolog az, hogy a privatizációt és a privatizációs lehetõségeket vizsgálva szembetûnõ az a mindmáig fennálló hiányosság, hogy a privatizációból visszamaradó, illetve a tartós állami tulajdonban maradó vállalatok körét nem tudjuk ma, hogy milyen szervezet fogja igazából tulajdonosi szempontból ellenõrizni, illetve a mûködését segíteni, felügyelni.
Az elõttünk lévõ vállalatok, amelyeket privatizációs szempontból kormányzati felügyelet alá kívánunk helyezni, ezzel természetesen egyet lehet érteni. Az más kérdés, hogy ezeknek az eladása a jelenlegi helyzetben szükséges-e, célszerû-e, és egyáltalán megoldható-e jelentõs veszteségek nélkül.
Álláspontunk szerint, például a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. privatizációja a jelenlegi energiaválságos és az ország energiahelyzetét valóban mindannyian a bõrünkön érezve egy privatizációs akcióba, egy eladási akcióba menni úgy gondolom, hogy veszélyes és meg kellene ezt fontolni, hogy egy késõbbi idõpontban visszatérve ennek vizsgálatára, célszerûségére, úgy gondolom, hogy az ország teherbíró képességét reálisabban figyelembe véve, talán más álláspontra jutnánk.
Szeretnék két céggel foglalkozni: itt az Ikarus Rt.-t és a Rába Rt.-t emelném ki ebbõl a sorból. Egy olyan területet érint, amely azt hiszem a XX. és a XXI. századnak is egy meghatározó területe, ugye a közlekedés, a közlekedés feltételeinek a biztosítása, és ebben való hatékony magyar részvétel. A jelenlegi helyzetben mind a két cég igen kritikus állapotban van. Úgy gondolom, nem tudtuk elérni az elmúlt hét év alatt azt, hogy egy olyan húzóágazatban, mint a jármûgyártás, ez a két neves és komoly hagyományokkal rendelkezõ cég elnyerje az õt megilletõ helyet a magyar és az európai gazdaságban, az európai munkamegosztásban.
Különös figyelmet kell szentelni erre a területre, hiszen, ha kivonulunk, és különösen a nagy jármûvek gyártásában olyan hátrányba kerülünk, hogy kiszolgáltatottá válunk teljesen a nagy szállítóeszközök szempontjából, akkor ez szintén torzulásokat hozhat a magyar kereskedelmi mérlegben és egyáltalán a gazdálkodásunkban.
Ugyanígy van ez a vegyiparral is. A Tiszai Vegyi Kombinát talán az utolsó olyan vár, ahol igazából az ország stratégiája épülhet egy ilyen vegyipari együttmûködési lehetõségre, amelyet a Tiszai Vegyi Kombinát hordoz magában, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok köre igen szûk, és igen alacsony az állami részvétel ezekben a cégekben, és az úgynevezett aranyrészvény sem mûködik olyan formában, mint ahogy azt sokan gondolták ennek a köztudatba dobásával, akkor látjuk, hogy a magyar gazdaságban egy olyan alacsony gazdasági réteg, olyan gazdálkodási szféra marad állami ellenõrzés alatt, amely a környezõ országokban, a volt szocialista országokban talán sehol sincs.
Most ezt vehetnénk talán elõnynek is és vehetjük hátránynak is. Kereszténydemokraták szempontjából, a szerves fejlõdést is figyelembe véve ez nem éppen a legkedvezõbb arány, legkedvezõbb folyamat, ami így elõttünk zajlik, hiszen mi egyértelmûen szerettük volna, hogy úgy az energiaszektor és néhány más vezetõ ágazat még továbbra is, nem végérvényesen természetesen, de az átalakulásnak ebben a szakaszában, hatékony állami ellenõrzés alatt marad. Azt látjuk, hogy a környezõ országok jobbára így gondolkodtak. Ha nézzük a cseh és a lengyel gazdaság helyzetét, a privatizáció felgyorsítása mellett is ezek a nagy cégek nagyon komoly és hatékony állami irányítás alatt szerepelnek. Ez ma Magyarországon nincs megoldva.
Az, hogy ez az elõterjesztés itt elõttünk van, ez természetesen a kormányzatnak egy tiszteletreméltó szándékát mutatja, igaz hogy megkésve. Úgy látszik, hogy az ilyen gazdálkodási területen lévõ dolgaink azok mindig nagyon nehezen mennek. Ugye ismert, hogy a '90. évi LXX. törvénynek a végrehajtása is az elõzõ kormány és a jelenlegi kormánynak is egy nagyon jelentõs mulasztását szenvedi el. Úgy látszik, nehezen tudunk bánni, nehezen tudunk egységes koncepciót kialakítani saját vagyonunkról. Saját lehetõségeinket nagyon pesszimistán mérjük fel. Nagyon eluralkodott rajtunk az a nézet, hogy az állami irányítás, illetve az állam által indirekt módon irányított gazdasági egységek, azok talán nem is a piac igazi szereplõi, tehát nem is igazából a piacgazdaság résztvevõi, holott tõlünk nyugatabbra ez már évtizedek, mondhatnánk azt, hogy több mint egy évszázad óta is igen erõsen bevett szokás, visszaprivatizálás és ennek a mozgatása, tehát ennek a vagyonrésznek a mozgatása, ez állandóan megfigyelhetõ, akár a francia, akár a brit gazdaságot tekintjük ilyen szempontból. Nagyon sok példát tudunk erre felhozni.
Én ezek elõrebocsátásával ajánlom figyelmébe az elõterjesztõnek, hogy ezen vállalatok privatizációjánál a nemzeti érdekeknek a figyelembevétele az messzemenõen történjen meg és meggyõzõdésem, hogy akkor lehet ezeket a cégeket hatékonyan értékesíteni, hogyha feláll Magyarországon egy olyan szervezet, amely a tartósan megmaradó állami vagyonnak igazából felelõs gazdája, ennek megfelelõ infrastruktúrával való ellátását és a megfelelõ jogosítványok biztosítását is meg kell adni.
Ennek elõrebocsátásával még szeretnék Bauer képviselõ úr hozzászólásából egy mondatot kiragadni, hogy ha jól értettem azt fejtette ki, hogy az a szándékunk és az a jó, hogy a politikát minél messzebb tartsuk a privatizációtól. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon üdvös dolog, de ez talán sem az elõzõ, sem a mostani ciklusban nem történt meg, hacsak nem úgy, ha úgy értelmezi ezt tisztelt képviselõtársam, hogy az ellenzéki politikai erõket tartsuk ettõl távol, mert ezt nagyon nehéz elképzelni, hogy a kormánypárt politikai erõi a privatizációtól igazából távol tudnák tartani magukat.
(12.10)
Vissza szeretnék még arra is utalni, hogy az ellenzék nem egyezett meg a privatizációt felügyelõ bizottságba delegált személyekre vonatkozóan, és hogy a kiszavazást a kisgazdák végezték el. Azt hiszem, hogyha megnézzük a szavazási eredményeket, ezt csak a realitás kedvéért említem meg, akkor a kormánypárti képviselõk oldaláról is jelentõs kiszavazás történt ebben az ügyben. Ellenkezõ esetben ez a bizottság ma már mûködne, és ki tudná fejteni a mindannyiunk által elvárt hatékonyságát és munkáját.
Ezeket elõrebocsátva és esetleges módosító javaslatainkkal javítva a törvényt további tárgyalásra javaslom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)