DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!
Mindenekelõtt sajnálattal kell tagadhatatlan tényként megállapítani, hogy az Ogy. határozati javaslat 1996. áprilisi benyújtásáig a kormány mulasztásos törvénysértést követett el. Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény 8. §-ának (2) bekezdése szerint, amire a jelen országgyûlési javaslat hivatkozik, a kormánynak a törvény - nem akarom mindig hosszan idézni a nevét, tehát mikor törvényt mondok, mindig erre az 1995. évi XXXIX. törvényre fogok hivatkozni. E törvény hatálybalépését követõ 60 napon belül kellett volna az Ogy. határozati javaslatot beterjeszteni az Országgyûlés elé. Minthogy a törvény 1996. június 16-án lépett hatályba, ehhez képest a kormány bõ 9 hónapot késlekedett. Ennyi egy gyermek kihordási ideje - bocsánat a hasonlatért -, ennyi késedelemmel tett eleget a kormány törvényes kötelezettségének, ennyi ideig volt tartós törvénysértésben.
Hangsúlyoznom kell, hogy az 1995. évi XXXIX. törvényt ugyanezt, a kormány terjesztette a parlament elé, sem a 8. §-t, sem az azokban rögzített határidõt nem az ellenzék kényszerítette a kormányra, hanem a kormány maga vállalt erre törvényi kötelezettséget.
A miniszterelnök úr tegnap ebben a Házban mondott igen szívhez szóló beszédet az ellenzék együttmûködésérõl, és megvádolta is egyben ennek hiányával. Erre azután a kormánypárti vezérszónokok - elnézést a pupuláris hasonlatért - még rá is tettek egy lapáttal. Most én is szívhez szólóan kérem a miniszterelnök urat, hogy igen tisztelt kormánya térjen le a sorozatos törvénysértések útjáról. Legalább a saját maga által elõterjesztett és elfogadott törvényeket tartsa be. Mert amíg ez nem történik meg, nemigen beszélhetünk jogállamról, nemigen hiányolható az ellenzék közremûködése a törvénysértésekben. Hiszen valamennyi képviselõ arra tett esküt 1994-ben, hogy a törvényeket megtartja, és - legjobb emlékezetem szerint - ezt tette a kormány is.
A beterjesztett országgyûlési határozati javaslatnak egyébként nem késedelmessége okozza az egyedüli törvényességi problémát. Igen kérdéses ugyanis, hogy az Ogy. határozati javaslat által elõterjesztett, hevenyészett listának mi az értelme. A vitának eddigi szakaszában Bauer Tamás igen tisztelt képviselõtársam és az elõbbiekben maga a miniszter úr is javaslatot tett egy parlamenti vizsgálóbizottság fölállítására. Ezt a parlamenti vizsgálóbizottság létrejöttét állítólag a Kisgazdapárt akadályozta meg.
Érdemben szeretnék ehhez a kérdéshez hozzászólni. Ha valaki alaposan átolvassa a törvényt, akkor ott a privatizációval kapcsolatos elõirányzatok, nevezetesen az 1995. évi XXXIX. törvény 2. §-ában a vagyon értékesítése során különösen figyelembe veendõ követelményeknek a)-tól i)-ig terjedõ pontjait állapítja meg.
Ezeknek a kritériumoknak a nagy része nem mérhetõ, vagy nagyon nehezen mérhetõ és nagyon nehezen hasonlítható össze. Következésképp ez olyan, hogy itt lehet szlalomozni a különféle követelmények és kritériumok között, és végsõ soron nem lehet megállapítani objektív mércével, hogy egy privatizáció sikeres volt-e vagy sem. Csak mondok néhány kritériumot: a gazdálkodás hatékonyságának a növelése, a gazdaság tõkehiányának enyhítése, nemzetközileg élenjáró technikák vezetési és marketingtapasztalatok megszerzése. Kérem, aki valaha is foglalkozott közgazdaságtudománnyal és annak ezzel az ágával, nagyon jól tudja, hogy jelenleg hiányzik a módszer annak összevetésére és értékelésére, hogy ennyire különbözõ szempontoknak, amelyek egyenként is igen nehezen kvantifikálhatók, az összevetése milyen formában végezhetõ el. Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes - elnézést a hasonlatért -, rá lehet mondani egy privatizációra, hogy sikeres volt, de egy másik kritérium alapján azt lehet mondani, hogy sikertelen volt. Ezzel óriási játéklehetõségek állnak a kormány rendelkezésére.
Aztán a törvénynek egy késõbbi paragrafusa külön is elõírja, hogy az anyagi ellenérték, amit pénzben fizetnek a privatizáció során, kiemelten figyelembe kell venni, még egy csomó szempontot. Még a 2. § imént felsorolt a)-tól i)-ig terjedõ szempontokon túlmenõleg és, ismétlem, a pénzbeli ajánlattól függetlenül, illetve azok mellett ez önálló szerepet kap.
Ilyen a reorganizáció, ennek óriási közgazdasági szakirodalma van. A reorganizáció egy teljesen megfoghatatlan valami, erre is lehet mondani, hogy reorganizáció, arra is. Ezek ilyen levegõbe dobott szavak. A munkavállalók foglalkoztatása, jövedelme, illetve szociális ellátása - ebbõl a szempontból egy privatizáció jó, ez mondjuk még kimutatható, jól, rosszul, megbízhatóan, kevésbé megbízhatóan. De hogy most melyiket vegyük figyelembe, a reorganizációt vagy a munkavállalók foglalkoztatását, vagy - és most jön a harmadik kritérium - környezeti károk és terhelések enyhítését. Ez megint egy gumifogalom, mert hogy milyen mértékû egy környezeti kár, milyen mértékben fogják enyhíteni, a környezeti károk nagyon komplexek, összetettek, számos lehetséges. Ez megint egy további rosszul definiálható fogalmat visz bele az értékelésbe. Tág határok között az egyik értékelési kritériumot a másikkal szemben fel lehet használni.
Ezek után fölmerül a kérdés, hogy a parlamenti értékelésnek, a parlamenti felülvizsgálatnak mi az értelme? De még továbbmegyek. Én nekem szerencsém vagy szerencsétlenségem volt már részt venni egy ilyen vizsgálatban. Az adatok nagy része üzleti titok. Kiköti a vásárló, a külföldi privatizációs fél, hogy egy csomó adat az üzleti titkot képez. Ezeket tulajdonképpen nagyon mérsékelt körben vizsgálhatja.
(12.20)
A másik részük banktitok. Olyan titokhálózattal van körbevéve az egész privatizációs processzus és annak minden értékelhetõ része, ami most már konkrét számokra, forintértékekre vagy dollárértékekre vonatkozik, hogy nem elég az, hogy nehezen összevethetõk, nem elég az, hogy különféle naturális kritériumokkal összekavarodva lehetne valahogy õket értékelni, hanem még a titoknak a homálya, mint a tintahal, kibocsátják magukból önök a sötétítõ folyadékot, és nem lehet tudni.
Na most, hogy egy ilyen privatizációs felülvizsgálatot, kérem, ha én - nem akarom a miniszter urat bántani, és isten ments, hogy azt mondjam, hogy ha én miniszter lennék - de ha én egy privatizációt irányító nagyvállalat lennék egy olyan igazi kapitalizmusban, ahol ezt már nem az állam csinálja, hanem egy maszek, ezt is ki lehet adni maszeknek. Kérem szépen, akkor én is azt mondanám egy ilyen kritériumrendszer után, egy ilyen eljárási rendszer után én is azt mondanám, hogy kérem, ezt vizsgálhatja a kormány, a parlament, a Legfelsõbb Bíróság, az ügyészség, bárki, mert az egész megfoghatatlan. Ezért én azt hiszem, hogy ilyen esetben egyrészt a fölajánlása annak, hogy az Országgyûlés ezt vizsgálja, másrészt, ha ezt megtenné az Országgyûlés, akkor ezzel egy teljesen ködös folyamatért vállalná magára a felelõsséget. Nagyon valószínûnek tartom, hogy azoknak az indítványoknak, hogy a parlament csak vizsgáltasson, vizsgálgassa ezeket, valahol a hátterében ez is megfordult. Vizsgálgassátok, úgyse juttok semmire, és legalább azt mondhatom, hogy kérem, vizsgálták, ezzel eleget tettünk egy demokrácia követelményének. Ezért, hogy ezek a vállalatok, ezek ilyen vagy bármilyen jegyzékbe kerültek, ennek gyakorlatilag semmi értelme nincs, legfeljebb az, hogy valamiféle látszatellenõrzésnek az impresszióját keltsék. Ezért a Kisgazdapárt ezt így ahogy van, elutasítja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és Szabó Iván részérõl.)