DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügy átalakításával járó lefaragási törekvések hónapok óta tartják izgalomban az embereket. A kórházvezetõk nyugodt munka helyett izgatott kapcsolatkereséssel foglalkoznak. Kezdettõl fogva emlékezünk az olyan jelenségekre, amelyek helyi tüntetésbe torkolltak, mint például a szikszói kórház esetében, vagy tiltakozó aláírásokba, mint Törökszentmiklóson, de említhetem a Budai Gyerekkórház, a pásztói kórház, a Heim Pál Kórház stb. közismert esetét.
Ezután történt, hogy a kormány beterjesztett egy olyan normatíva-javaslatot a törvényjavaslatával, amely matematikai eszközökkel írja le az ágymegszüntetések elkerülhetetlenségét. A képletet, melyet sok, állítólag 240 tudományosan kialakított tényezõ figyelembevételével hoztak létre, mint az elkerülhetetlen árcsökkentések legfõbb érvét ismertük meg.
Ezzel kapcsolatosan a múlt héten dr. Pálos Miklós tett fel kérdést a mosdósi tüdõ- és szívkórház ágyszámával kapcsolatosan, ahol az ágycsökkentés során úgy volt halálra ítélve a gyermek-pulmonológia, hogy a gyermek légúti betegségek számára csak a budapesti intézet maradt volna. Miniszter úr akkor megnyugtatta a képviselõ urat azzal, hogy azt válaszolta, hogy egy módosító indítvány hatására támogatni fogják, hogy 30 ágy helyett 87 ágy maradjon fönn e feladatok ellátására. Tudjuk, hogy a mosdósi kórház pulmonológiájának fennmaradása közérdek, ebben tehát egyetértünk.
De a kérdésem az, hogy ez miért módosító indítvány révén derül ki? Hány esetben fog esetleg késõbb kiderülni, hogy a képlet alapján itt is, mint a miniszter úr a válaszában mondta, mûködésképtelen intézmény maradna? S ha egyszer bezártak egy osztályt, vajon mennyibe fog kerülni, amikor kiderül a szüksége, az újraindítása?
Kérdésem végül is az, hogy hogyan kívánják meghatározni a szükséges, a tényleg szükséges ágyszámokat? Várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.)