SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Elöljáróban: én nem tapasztalom azt, amit ön mondott, hogy a kórházi vezetõk holmi kapcsolatkeresés után futkároznának. Ez tavaly valóban így volt, egyszerûen azért, mert akkor egy olyan törvénymódosítás született, hogy miniszteri döntéssel kellett meghatározni, hogy hol, melyik intézmény milyen ágyszámmal rendelkezzen. Éppen erre utalván, és az alkotmánybírósági döntéseket is figyelembe véve, tiszteletben tartva, döntöttünk úgy, hogy a parlament elé terjesztünk egy, normatívát is tartalmazó törvényjavaslatot, amelyik szabályozná azt, hogy az ország különbözõ térségeiben a fekvõbeteg intézmények milyen teljesítménnyel kell hogy rendelkezzenek.
Alapvetõ félreértés, tisztelt képviselõ úr, amibe nemcsak ön, hanem ebben a szakmában sokáig dolgozó képviselõtársai is beleestek - hadd ne hivatkozzam most meg, hogy kikrõl van szó, minekutána a törvény tárgyalása a parlament elõtt van -, hogy a tízezres nagyságrend abból a képletbõl származna, amit a parlament elõtt benyújtott törvényjavaslat tartalmaz. Nem errõl van szó. Az, hogy a tízezer ágy mint fölösleg benne van a rendszerben, az egészen más szakmapolitikai elemzések alapján született, amit itt és most nincs módom - idõhiány miatt - kifejteni.
Amit a képlet meghatároz, az az, hogy az a tízezer ágy területileg hogyan oszoljon meg. És e tekintetben megítélésem szerint mindazok a tényezõk - nem 240, csak 140, azok - igenis helytállók, azok igenis olyanok, amelyekkel szemben mind ez idáig semmifajta reális alternatíva nem született. Ennélfogva úgy ítéljük meg, hogy ennek a fönntartása, ennek az alkalmazása a törvény tárgyalása során véglegesen is alkalmazható, megtartható és követendõ. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)