HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm szépen. Képviselõ Úr! Nem tudom, emlékszik-e képviselõ úr arra, hogy 1993-ban az önök kormánya döntést hozott az államháztartási reformról, és ez a határozat kimondta azt is, hogy létre kell hozni egy államháztartási racionalizálási bizottságot. Egyetlen lépést ez az elõzõ kormány ennek a határozatnak a végrehajtása érdekében nem tett. Én furcsállom, hogy pont ön veti fel ezeket a kérdéseket. Ez az egyik.
Az államháztartási reform érdemi munkája '94 nyarán az új kormány hivatalba lépésével kezdõdött el, és azóta is foglalkozunk vele. Egybekapcsolva, és nagyon kérem, hogy ne keverje össze a stabilizációs programmal, és Pusztai Erzsébet hiába mosolyog, ön is részese volt ezeknek, már az elõzõ cirkusznak. (Általános derültség és zaj.)
Mind a hét kérdéssel összefüggésben egyetlen olyan államháztartási reformmal kapcsolatos döntés nincs, amely, ha parlamenti jóváhagyást igényel, hogy ne kerülne itt... legyen az egészségügy, közoktatás, felsõoktatás, bármely más, amely része az egésznek, és mindez a parlamenti vitában és döntése alapján dõl el.
Tehát nem értem egyszerûen önnek azt a kérdését, hogy itt bárkit is kihagynánk, sõt, emlékeztetni kívánom tisztelt Házat arra is, hogy az elõbb említett, emlegetett hároméves megállapodás is kimondja, hogy ezekben a kérdésekben az érdekképviseletekkel is széles körû egyeztetést folytatunk, ami megtörtént és történik. És egy-egy ilyen törvénytervezetnek az elõkészítése pontosan a szakmai érdekképviseleti viták kapcsán több hónapos elõkészületet vesz igénybe.
És végül még valami. Itt egyaránt kell az ország, az államháztartás egészét és az egyes területek, szakmák igényeit, problémáit képviselni. Ez történik. És szeretném (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ lejártát.), tisztelt képviselõ úr, ha ebben partner lenne. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldali padsorokból.)