DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nem volt módon az elmúlt alkalommal az általános vitában felszólalni, mert hivatalos megbízásból külföldön voltam, de nem általános megjegyzéseket kívánok tenni, hanem a módosító javaslatok kapcsán fejtem ki véleményemet, aminek persze vannak általános vonatkozásai is. Engedjék meg, hogy itt elõször a 6. ponthoz szóljak, mert talán ez koncepcionálisan megelõzi az elõzõt, nevezetesen itt arról van szó, hogy nagyon helyesen a módosítás is kiemeli és talán nagyobb hangsúlyt ad annak, hogy Magyarországon a tranzitforgalom megkerülhetetlen, ennek a tranzitfolyosói lehetõségeit növelni kell ugyanakkor megfelelõ intézkedésekkel, környezetvédelmi intézkedésekkel és szervezési intézkedésekkel.
Tehát magam részérõl és a Néppárt részérõl támogatom ezt a módosító javaslatot. Engedjék meg, hogy néhány szóban alátámasszam az indokokat. Annál is inkább, mert azért ezek túlmutatnak a szûk módosítási javaslaton.
Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy Magyarország végre profitáljon abból a földrajzi helyzetbõl, amibõl történelemben inkább csak hátránya származott. Nevezetesen abból, hogy Európa közepén fekszik, kultúrák, közlekedési útvonalak - és sajnos - hadiutak találkozásánál. De ahhoz, hogy egy formálódó új Európában, összhangban az Európai Unió tranzitfolyosó-koncepcióival, hogy ebbe a magyar közlekedésügy be tudjon kapcsolódni, ahhoz szükség van jó koncepciókra is, és a koncepcióval nincsen vitám, de szükség van arra, hogy ez a koncepció megvalósuljon. Én a magam részérõl ugye nem nagyon kedvelem az ötéves tervek emlékeit, de azzal egyetértek, hogy ez egy jó gondolat volt, hogy a fejlesztésekben egy 5-6 éves távlat az, ami reális, ami az emberek számára felfogható.
Ezért aggályosnak tartom azt, hogy miközben a koncepció és a határozat szót emel a tranzitforgalom és a tranzitfolyosók mellett, nem látom ennek a garanciáját, nem látom a konkrét tervek megnevezését. Csak egész futólag. A regionális szerep megjelölése teljes mértékben indokolt és helyes, de nem látom azt, hogy akár a meglévõ európai uniós elképzelések, itt a koncepció alapján reálisan 2000-re, mondjuk, akár a megvalósuláshoz közel jönnének. Hiszen a Kelet - Nyugat tengely, amely az Európai Unió koncepciójában is szerepel, az nem szükségképpen Magyarországon keresztül fog menni. Ez mehet Lengyelországon keresztül, Németországból, mehet Szlovákián keresztül, és ha a béke a délszláv térségben tartósnak bizonyul, akkor egy régebben már létezõ Belgrád-Zágráb-Szlovénia-Ausztria vonalon. Ehhez képest viszont nem történt még egy kapavágás sem az M7-es út meghosszabbítása érdekében, még ott sem, ahol a párhuzamos pálya lehetõsége megvan, tehát a Lepsény-Zamárdi félautópályán, de hogyha az M3-as autópálya most jóváhagyott koncepciója úgy érvényesül, ahogy én a sajtóban olvastam, hogy 2003-ig jut el az M3-as Polgárig, akkor sem a Trieszt-Kijev, sem a Bécs-Kijev-Kazahsztán-Kína, úgynevezett új selyemút sem fog Magyarországon keresztül menni, és hogyha koncepció végén szereplõ térképet nézem, akkor ez a térkép eléggé ijesztõ, mert azt mutatja, hogy a rögzített tervekben a határidõk olyan messzi, olyan távlatiak, hogy Magyarország ezt a tranzitfolyosó szerepet nem fogja tudni betölteni, viszont mások, akiknek az útépítési és más fejlesztési programjaikról tudomásunk van, ezek megelõznek bennünket.
A továbbiakban engedjék meg, hogy pár szóban a második ponthoz szóljak, amely helyes mértékben, helyes módon különválasztja a regionális, a térségi fejlesztést, a kiegyensúlyozottabb térségi fejlesztést - és ez külön kiemeli - összhangban a határmenti területek fejlesztésével. Én azonban itt is úgy látom, hogy miközben ezt a javaslatot támogatom, de a miniszter úrnak és a tárcájának figyelmébe szeretnék ajánlani néhány szempontot.
Maga az elõttünk levõ koncepció és az erre épülõ határozati javaslat összeköti - helyesen - a határátkelõhelyek áteresztõképességének és számának a bõvítését a regionális térségi fejlesztéssel, de anélkül, hogy itt most részletekbe bocsátkoznék, utalhatok arra, hogy nagyon sok pont nincs rögzítve, és alkalomadtán erre majd az Országgyûlésben vissza szeretnék térni. Így például az ukránokkal nincs rögzítve - tudomásom szerint - a határátkelõhelyek és fõleg az autópálya-határátkelõhely pontos megjelölése.
Nagyon egyetértek azzal, és ez összefügg a térségek fejlesztésének koncepciójával, hogy 30 kisebb határátkelõhelyet kellene megnyitni. Nem újakról van szó, hanem régi, egykor a békeszerzõdések, illetve a kommunizmus vasfüggönyöket építõ politikája következtében megszûnt kis helyi forgalmú határátkelõk újra megnyitásáról van szó. Ezt nagyon fontosnak tartom, éppen a perifériára szoruló, egyébként történelmileg egyáltalán nem periférikus helyzetû térségek fejlõdésének elõmozdítása szempontjából.
Ugyanakkor aggasztónak látom azt, hogy a koncepcióban ezek többsége csak személyi forgalommal számol. Én azt hiszem, hogy jó pár ilyen határátkelõhelyen a kétoldalú teherforgalomra szükség van, éppen a térség gazdasági kapcsolatainak helyreállítása szempontjából. Nem kell hangsúlyozni, hogy ezek a kistérségi kapcsolatok, ezek mennyire föllendíthetnék a határmenti területeket, és látunk erre konkrét példákat is, mondjuk a magyar-szlovén határon az évtizedekig lezárt tornyiszentmiklósi átkelõ, látható módon föllendülést eredményezett a határ mindkét oldalán.
Ugyanakkor a második pontnak van még egy vonatkozása, amelyrõl szeretnék pár szót szólni. Mégpedig egy olyan vonatkozás, ami szintén a regionális, az elmaradottnak tekinthetõ területeknek a fejlõdését mozdítja elõ, de én akkor itt már nem csupán a határhoz közel levõ területekre gondolok, hanem egy általános koncepcióra. És engedje meg, miniszter úr, hogy erre itt fölhívjam a figyelmét, mert úgy látom, hogy a magyar közlekedési koncepció maximalista, arra épít, hogy néhány autópályát kiépít, azt csodálatos paraméterekkel, és attól félek, hogy ezeknek a megvalósulása nagyon drága lesz, ezért kevésre kerülhet sor rövid idõn belül. Viszont ha összevetjük az Egyesült Államok autóútrendszerével, akkor azt látjuk, hogy ott a magyar, vagy mondhatnánk, hogy sok európai országgal ellentétben, ott nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy ilyen nagy, néhány nagy csomópontot építsenek ki, hanem sokszor 3-4 km- ként vannak ki-be járások, és ez azt hiszem, hogy a magyar vidék fejlõdését nagyon elõsegítené. Sokszor halljuk a panaszt is autóútépítések kapcsán, hogy az érintett települések azért elemeznek bizonyos nyomvonalakat, mert hasznuk nem lesz belõle, mert 30-40 km-t kéne autózniuk, hogy ráhajtsanak a pályára, viszont a létezõ hátrányokat el kell szenvedni. Tehát én, lehet, hogy ez egy laikusnak tûnõ vélemény, de amerikai személyes tapasztalataim is ezt támasszák alá, hogy ez így járható és racionális, hogy minél több följárat legyen az autópályákon. De nem muszáj mindenütt autópályát létesíteni, talán még kevesebbel is meg tudjuk oldani a terveink megvalósulását, mint ahogy a távlati terveinkben szerepel De ha a meglévõ útvonalakhoz, szélesebb vagy több helyen alkalmazzuk az útpálya bõvítését, 2x2 sávos utakat, vagy pedig váltakozva egy elõzõ sáv és egy záróvonallal elzárt másik ellenirányú forgalmú sáv, ez nagyon megkönnyítené az elõzéseket és kizárná vagy csökkentené azokat a sokszor tragikus következményekkel járó baleseteket, ami a lassú jármûveket elõzni képtelen, türelmetlen vezetõk hibájából bekövetkezik.
(20.00)
Tehát én azt gondolom, hogyha a koncepcióban megvizsgálja a minisztérium azt, hogy kétszer kétsávos - akár nem autópálya, nem autóút jellegû - utakat létesítenek és a meglévõ fõútvonalakat pedig egy gyorsabb ütemben modernizálják, bõvítik, az erõforrásokat a városokat, településeket elkerülõ utakra összpontosítják, akkor talán a meglévõ koncepció sokban javítható, és ugyanakkor a határozati javaslatban és a hozzáfûzõdõ módosításokban szereplõ célokat jobban el lehet érni. Utolsó megjegyzésem pedig, bocsánat, azt hiszem, ez egy következõ pontot érint. Ha megengedik akkor késõbb mondom el. Köszönöm.