PAPP PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Jeszenszky Géza képviselõtársam fölszólalásához kapcsolódva ugyanehhez a két szakaszhoz szeretnék néhány mondatot mondani. Én is helyesnek tartom, hogy az ajánlás 6. pontjában szereplõ módosítási javaslat hangsúlyosabban megjeleníti az Európai Unióhoz való infrastrukturális integrálódást, illetve utal arra, hogy az új konstrukciók a környezetterhelést lehetõség szerint ne fokozzák. Ugyanakkor ennek a javaslatnak az elsõ részében szerepel egy olyan kitétel, ami úgy szól, hogy "hazánk földrajzi fekvése és domborzati viszonyai miatt az elkerülhetetlen tranzitforgalom kiszolgálása" és így tovább. Szeretném elmondani, hogy ez a tranzitforgalom egyáltalán nem elkerülhetetlen. Számos példa van arra, hogy ha egy közlekedéspolitika hibás, ha egy tarifapolitika hibás, akkor természetes útvonalakba esõ szállítmányok is elkerülnek egy adott régiót, elkerülnek egy országot és ennek a fordítottja is igaz természetesképpen. Vagyis ha egy közlekedéspolitika helyénvaló, hogyha egy tarifapolitika jó, akkor nem természetes útirányba esõ árukat is meg lehet
szerezni, természetesen amennyiben az adott ország úgy gondolja, hogy ez az érdeke.
Az elmúlt alkalommal az általános vitában én viszonylag részletesen foglalkoztam a tranzithoz kapcsolódó kérdésekkel. Említettem azt, hogy az országon teljes egészében áthaladó nagytömegû árukat tartalmazó tranzit, és nehéz szállítmányokat tartalmazó tranzitforgalom esetében mindenképpen a vasúti közlekedést volna célszerû preferálni és kevésbé a közutat. Hiszen az is köztudomású, hogy azonos szállítási teljesítmény mellett a vasútnak a helyigénye, az üzemanyag felhasználása, a zajterhelése az a közúténak körülbelül olyan 10-15 százaléka között van. Tehát mindenképpen célszerû, hogyha ezek a szállítmányok vasúti tranzit keretében mennek keresztül, adott esetben a ROLA, vagyis a kamiont föl a vasútra való közlekedtetés formájában. Tehát az, hogy egy országnak földrajzi vagy domborzati adottságai vannak, önmagában az érvényesüléshez még kevés. Igenis egy aktív közlekedéspolitikára és egy aktív tarifapolitikára van szükség ahhoz, hogy ezeket az elõnyöket ki lehessen használni, és ahhoz még inkább, hogy csak magukat az elõnyöket lehessen kihasználni és csak az elõnyök jelenhessenek meg.
A másik gondolat az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlõdésérõl szóló passzushoz kötõdik. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy egy térségi fejlõdés kiegyensúlyozása történhet fejlesztéssel és történhet visszafejlesztéssel. Ez utóbbival kapcsolatban jegyezném meg, hogy a vasúti mellékvonalak, szárnyvonalak, idõlegesen gazdaságtalannak minõsített, majd ismét gazdaságosnak talált vonalak esetében nagy alaposságra van arra szükség, hogy ezek a vonalak lehetõség szerint megmaradhassanak. A megfelelõ mûködési forma, a megfelelõ tulajdonforma megtalálásával, mert amit más képviselõtársaim is utaltak már rá hozzászólásaikban, az elmúlt alkalommal egy vasúti szárnyvonalnak a fölszámolása kevéssé hasonlítható azzal a közvetlen közgazdasági racionalitással, hogy mibe kerül és mennyi hasznunk van belõle, semmint sokkal inkább azzal, hogy ezeknek a közlekedési útvonalaknak a létesítése jelen körülmények között, jelen árviszonyok mellett milyen áldozatokat kívánna, mennyibe kerülne. Ez lehet tulajdonképpen a valós összehasonlítási alap. Ezzel kapcsolatban szeretném itt még egyszer ezen a helyen is a szárnyvonalak sorsát a döntéshozók figyelmébe és jóindulatába ajánlani. Köszönöm szépen. (Általános taps a teremben.)