DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy látszik, a késõi óra és az érdeklõdés koncentráltsága kedvez arra, hogy az ellenzék és a kormány egyet tudjon érteni egyes javaslatokkal. Lehet, hogy más törvényjavaslatok esetében is ezt a módszert lehetne alkalmazni.
Mindenesetre, az elõttünk levõ ajánlás 12. pontja az tulajdonképpen ma már egyszer napirenden volt - legfeljebb ott nem volt kell idõ, hogy errõl az eszmecsere teljes legyen -, úgyhogy miközben örömmel veszem azt, hogy ez itt az ajánlás 12. pontjában szereplõ megjegyzés vagy javaslat, hogy elsõbbséget kell biztosítani a sebességkorlátozások megszüntetésének, ezzel miniszter úr is egyetért. Azt hiszem, hogy õ sem ért egyet azzal, hogy ennek az üteme meglehetõsen lassúnak tûnik, és én örülnék, hogyha a következõ években vagy akár következõ évben megkeresné a minisztérium azokat az eszközöket, amelyek lehetõvé teszik ennek a programnak a felgyorsítását. Hiszen különben a vasútnak nyújtandó elõnyök és a vasútközlekedés preferálása az csupán jámbor óhaj maradhat.
Az ajánlás 17. pontja beszél arról, amirõl Papp képviselõ úr is az elõbb részletesebben szólt: közlekedési szövetségek és tarifaközösségek létrehozásáról mint a tömegközlekedés vonzóbbá tételének eszközérõl. Én itt ezzel egyet értek az õ javaslataival és magával a fogalmazással is. Én azt hiszem, hogy itt már elég sok szó esett a szerencsétlen Gyõr-Hegyeshalom szakaszról, és arról itt nem kell újra beszélni, mert ez is a tarifapolitika tágabban értelmezett keretébe tartozik. Itt legfeljebb egy megjegyzést nem tudok nem elmondani, hogy furcsa arra gondolni, hogy Svájcban, Ausztriában a sziklába vájt alpesi alagutak használata is relatíve olcsóbb, mint a Kisalföld síkján épült szakasz. De e mögött talán olyan rossz számítások vannak, rossz szerzõdések, amelyeket nehéznek tûnik módosítani, bár erre vonatkozóan is el tudnám képzelni azt, hogy a napirenden levõ fizetõ autópályák nem nagyon népszerûek a társadalom elõtt - érthetõ módon -, és ugyanakkor úgy tûnik, hogy ezt a megoldást szinte elkerülhetetlennek látja a tárca.
Én nagyon örülnék, ha alkalmasint az Országgyûlés értesülne arról, hogy nem lehet-e ezt más módon megoldani. Úgy, ahogy Szlovákia és Csehország megoldja, ahol elég szerény autópálya-hálózatra olyan kötelezõ díjtételeket állapítottak meg, ami az ország állampolgárai számára nem jelent nagy terhet, akik egész évben használják ezt, és az alkalmi használók, uram bocsá' a turisták számára is megfizethetõ, de mindenesetre sokkal közelebb áll ahhoz a koncepcióhoz, amit a tárcától is kidolgozott elgondolások tartalmaznak. Tehát én megvizsgálni javasolom e vonatkozásban is a tarifapolitikát.
Azonban igazából véve itt a tömegközlekedést preferáló tarifák ügye az elsõsorban ugye a városokra vonatkozna, vagy talán kiterjesztve az elõvárosi közlekedésre. Itt csak azt lehet megállapítani, hogy ez a tarifapolitika szerencsétlen, vagy ha erõsebb szót használok, akkor katasztrofális. Tudom azt, hogy pillanatnyilag jelentõs szubvenciót kap egy vasúton utazó. De mégis azt látjuk, hogy a lakosságra nehezedõ terhek növekednek, ezzel csökken a tömegközlekedési jármûvek kihasználtsága: legyen az vasút vagy villamos, vagy városi autóbusz. Így a csökkenõ kihasználás növeli a ráfizetést, és még jobban az autók felé tereli mind városon, mind városközi forgalomban az utazási szokásokat.
Nagyon kevés történt eddig a kedvezmények megvizsgálása és biztosítása terén, és még kevesebbet látunk a városi forgalom tömegközlekedés felé terelése ügyében. Itt van egy olyan megfogalmazás is a közlekedési koncepcióban, amivel nem tudok egyetérteni, és ellentmond az itteni ajánlás 17. pontjában foglaltakkal is. A közlekedési koncepció úgy fogalmaz - idézem - "Törekedni kell a tömegközlekedés részaránycsökkenési ütemének mérséklésére". Vagyis elfogad egy olyan tendenciát, amit én azt hiszek, hogy nem kellene elfogadni, tehát az, hogy mindenképpen csökkeni fog a tömegközlekedési részarány, számos európai nagyváros példája azt mutatja, hogy ez a tendencia megfordítható, már meg is állt. Miniszter úr jól ismeri Strasbourg példáját, ahol a most üzembe helyezett zárt pályás városi villamos nagyon nagy mértékben enyhítette a városi közlekedés problémáit és nagyon népszerû, és ha nem is túlzsúfolt, de meglehetõsen frekventált. Tehát csatlakozva az elõttem szóló képviselõ véleményéhez, én úgy gondolom, hogy föltétlenül a városi tarifapolitikával megoldandó nagyon sürgõsen az, hogy kapcsoljuk be a városi közlekedésbe azt, amit a koncepció csak vizsgálni tervez. Mégpedig azt, hogy hogyan lehet bejáró forgalmat a túlzsúfolt utakról a vasútra visszaterelni. De amennyiben a vasútjaink lassúk, gondoljunk az Esztergom-Budapest világméretû negatív rekordra, hogy ott a 40 vagy 60 km-t mennyi idõ alatt teszi meg az a vasút. De ha arra gondolunk, hogy milyen a közbiztonság ezeken a vasutakon, milyen a tisztaság állapota, ráadásul mégiscsak a jövedelmi viszonyokhoz képest meglehetõsen drágák, akkor attól tartok, hogy a dicséretes szándékból, ami a koncepcióban szerepel, ami az ajánlásban szerepel, nem nagyon lesz semmi.
(20.20)
(Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
És itt külön javasolnám miniszter úrnak és tárcájának a Budapest-Esztergom vasút átépítésének megvizsgálását, illetve tudom, hogy vannak erre vonatkozóan tervek, koncepciók, de ha valaki - mint én is - a piliscsabai katolikus egyetemen is tanít, és látja, hogy a diákoknak vagy a tanároknak mennyi idõt jelent a 25 km-es távolság megtétele, és ha arra gondolunk, hogy ez egy fontos elõvárosi vonal, a városi terjeszkedés kívánatos iránya, ha itt meg akarjuk oldani azt, hogy a lakosság ne az így is túlzsúfolt, életveszélyes úton torlódjon, akkor ez a vasút nagyon gyorsan átépítendõ.
Tehát egészében véve én attól tartok, hogy a tömegközlekedés elsõbbségérõl sokat beszélünk, de keveset teszünk érte, és még a városi villamosok esetében is inkább megszüntetés történt az elmúlt pár évben is, semmint fejlesztés, bõvítés. És ami egyértelmûen elvetendõ, az, hogy a városi tömegközlekedési vonalakon a járatokat ritkítják ahelyett, hogy sûrítenék, ez megint csak a vonzóbbá tétellel ellentétes, tehát egy ördögi körben mozgunk, a tarifa egyre drágább, a járatok száma egyre ritkább, és így sokan inkább választják azt, hogy kényelmesen ülnek autójukban, most már sokszor léghûtéses vagy légkondicionált autójukban a dugókban, mintsem a tömegközlekedést választanák.
Én remélem, és ismerve miniszter úr felfogását, én csak azt tudom kívánni, hogy a koncepció általános megfogalmazásain keményebben dolgozzon a tárca, és hogy az ajánlás 17. pontja szellemében és az ajánlás szövegét betartva ezek a tarifaközösségek minél hamarabb megvalósuljanak, és így például a fõvárosi közlekedésbe vonják be a vasutat, aminek a elhanyagolása tulajdonképpen érthetetlen. Az EBEÉ tavaly decemberi csúcskonferenciáján is próbát tettek, és nagyon jól bevált ez a próba, nem tudom, hogy a sikeres próba után miért nem történt semmi a megvalósítás érdekében. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)