GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Én jól emlékszem arra - Mécs Imre is idézte az imént -, hogy hogyan zajlott le ez a nagy temetés hat esztendõvel ezelõtt, meg arra is, hogy mennyire hangos volt ez az ország az "Imre bácsizástól" ugyanebben az idõszakban. És azok, akik most ebben a vitában részt vettek, sajátságos módon ugyancsak köztük voltak, legalábbis nagyon sokan itt ülnek ma is a parlamentben azok közül, akik "Imre bácsiztak". Én nem tudom, hogy miféle hipokrízis juttathatta el képviselõtársaimat odáig, hogy teljesen megfeledkezzenek arról a gondolkodásmódról, arról az érzelmi viszonyulásról, ahogyan hat esztendõvel, hét esztendõvel ezelõtt Nagy Imrérõl megemlékeztek, egymás között, szûkebb-tágabb körben.
Én úgy tartom, hogy Sándorffy Ottó javaslata is - a 4. pontban foglalt -, és mások is, végül is a törvényt eredeti szándékától térítenék el. Nem hiszem, hogy ez lehetne a cél, mert egy dolgot tudnunk kell. Erre a törvényre Nagy Imrének nincs szüksége. Nagy Imre szellemi, politikai, spirituális, intellektuális értelemben egy más szint.
(21.00)
Erre a törvényre ennek az Országgyûlésnek volna szüksége (Dr. Surján László: A legnagyobb frakciónak.), nem a legnagyobbnak, ennek az Országgyûlésnek (Bekiabálás a Kereszténydemokrata Néppárt soraiból: Csak a magad nevében beszélj!). Gondolom, képviselõtársaim maguk is elmondhatják a
véleményüket. Az én felfogásom szerint igenis ennek az Országgyûlésnek volna szüksége erre, mert önmagát becsülné meg e törvény által. Lehet, hogy képviselõtársaim közül többeknek erre nincs szüksége, lehet, hogy politikai szándékokból, politikai hivatkozásokkal akarnák kiforgatni. A legtöbb, amit az eredeti javaslaton módosítani lehet és érdemes, és belefér abba az erkölcsi keretbe, amelyet én elfogadok, az a módosítás, ami a 3. pontban szerepel. Minden más, a többi, történészekre tartozik és a törvényjavaslaton kívüli vitákra. Próbáljanak fölemelkedni azokhoz a mondatokhoz, amelyeket Nagy Imre az utolsó szó jogán elmondott. Én ezt idézni tudom, mert néhány alkalommal, nem tudom hány száz alkalommal meghallgattam eredeti hangfelvételen. Ez úgy szól, hogy: "Tisztelt Bíróság! Úgy érzem, tévedés, súlyos bírósági tévedés áldozata vagyok. De eljön majd az idõ, amikor a tények jobb ismeretében, egy más világban, másképpen ítélik meg cselekedeteimet. Eljön majd az idõ, amikor a magyar nép, a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyekkel engem a bíróság illetett. Kegyelmet nem kérek."
Én azt kérem képviselõtársaimtól, hogy próbáljanak ezekhez a mondatokhoz méltók lenni. Köszönöm.