DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az általános vitában már elmondtam, hogy önmagában az az apropó, hogy 6-án múlt 100 éve, hogy Nagy Imre megszületett is elégséges lenne arra, hogy most Nagy Imre legyen a törvény fõ alanya. Azzal fejeztem be hozzászólásom, hogy természetesen az elõterjesztõk joga, hogy a vita alapján mit látnak elfogadhatónak módosításra. Itt ez alatt a rövid vitaszakasz alatt is látszik, hogy kisgazda képviselõtársam által elõterjesztett névsor - még maga is felismerte, hogy - bizony, sajnos, bizonytalan. Ez, azt hiszem, hogy nem az itteni vita tárgya eldönteni, mitõl az. Ugyanakkor érzékelve a vitában azt, amit Mécs Imre mai is oly szépen és az általános vitakor is elmondott, én azt hiszem, hogy az elõterjesztõk épp azt szerették volna jelezni Csákabonyi úr - hogy úgy mondjam - vezetésével téve meg elõterjesztésüket, hogy a vértanút használja, a most Mécs Imre által javasolt szót, és a mártír miniszterelnök személye összekapcsolandó. De nem hiszem, hogy e törvény méltóságához hozzáillõ lehetne egy mégannyira is pontos, vagy ebben az esetben pontatlan névsor, amelynek pontatlanságáról, okairól most nem szeretnék külön vitát nyitni.
Tehát én azt szeretném kérni a ma is a vitában résztvevõktõl s rajtuk keresztül a többi frakciótól is, hogy ebben a helyzetben próbáljuk meg valóban azokat az elemeket keresni, és a lehetõ legtisztább elemeket megtalálni, és nemcsak ennél a 3. pontnál, hanem továbbhaladón is, amelyek konszenzusképzõk lehetnek. Mert azt hiszem, hogy azt azért én is el tudom fogadni, amit elõbb Gellért Kis Gábor kollegám úgy fogalmazott, hogy bizony erre a módosításra vagy aztán a módosításokkal kikerekedõ végsõ szövegre, így az úgynevezett Nagy Imre-törvényre, ennek a parlamentnek s valamennyi tagjának szüksége van, mint ahogy a politikai elitek felelõsségérõl itt a parlamentben az általános vitában éppen erre mutatón szerettem volna utalni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobboldalon.)