MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Ház! Azt hiszem, Kõszeg Ferenc barátom a Pilátus hasonlattal maga értékelte és minõsítette a dolgot, hiszen van az a magyar népi mondás, hogy "Hogy került Pilátus a krédóba?". Tehát egyszerûen nincs ott tulajdonképpen szerepe, hát úgy van a krédóban, hogy "kínzaték Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghala és eltemették", tehát nem tartom ezt szerencsés hasonlatnak.
Azt nem hiszem, hogy az akkori gyilkosoknak és politikusoknak meg kellene bocsátanunk éppen ebben a törvényben és valahogy nem is illenek ide. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból nem tudom támogatni Kõszeg Ferencnek a javaslatát. De hogyha már errõl beszélünk, és a gyilkosokról beszélünk, hadd mondjak valamit, hogy az MSZMP intézõ bizottságában Kádár János még 1957 elején közölte, hogy igen szigorú és következetes felelõsségre vonások lesznek, ami érinti Nagy Imrééket is, másokat is, s aki ezt nem tudja vállalni, inkább álljon föl és menjen el. S akkor két ember fölállt. S úgy gondolom, hogy ennek a két derék embernek a nevét jegyzõkönyvbe kellene rögzíteni, bár a történészek ezt pontosan tudják. Az egyik nemrégiben halt meg, és késõbb is sok kitûnõ és nemes dolgot cselekedett: Gyenes Andrásnak hívták az egyiket és Köböl Ferencnek a másikat. Köböl Antalnak, nem Gyenes Antalnak bocsánat, elnézést, hogy... Tehát Gyenes Antal és Köböl Ferenc voltak azok, akik fölálltak, lemondtak, és nem vállalták ezt. Tehát lehetett ilyet tenni, tettek is ilyen és azt hiszem az õ cselekedetüket meg kellene itt örökíteni. Ennyit szerettem volna hozzáfûzni. (Gyér taps a kormánypárt padsoraiban.)