DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Igen tisztelt Képviselõtársaim! Talán el fogják nekem nézni, hogy öt percre igénybe veszem a Ház türelmét a nemzeti középosztály ellehetetlenülésével kapcsolatos kisgazda aggodalmak kifejtésével, hiszen ha csak abból indulunk ki, hogy a tízezer kórházi ágy megszüntetése nemcsak a gyógyulni vágyókra mér rendkívül jelentõs csapást, hanem az egész orvostársadalomra is, és nemcsak az orvosokra, hanem természetesen a megszüntetendõ kórházak egyéb alkalmazottaira is, így tehát nõvérekre, mûtõsökre, asszisztensekre, mûszaki és adminisztratív alkalmazottakra egyaránt. De ebbe a körbe tartozónak kell minõsítenem mindazokat is, akik az elkövetkezendõ években aggodalommal kell hogy figyeljék a magyar egészségügynek az alakulását, hiszen sosem tudhatják, hogy mikor kerül rájuk sor, mikor dobja ki õket az utcára a szociálliberális kormány.
De ha az iskolabezárásokat nézem, és az egyetemek anyagi csõdjét, ott sem kedvezõbb a helyzet, hiszen a nemzeti középosztály kétségkívül egyik legáldozatkészebb része, a pedagógusok társadalmára mérnek ezek a problémák szinte kiheverhetetlen csapásokat.
Nem múlik el ma már hét, hogy legalább egy iskolabezárásról ne mutatna a közszolgálati televízió elkeserítõ képsorokat, ahol iskolás gyerekek és szülõk állják körül az iskolájukat, így próbálják megvédeni, megakadályozni azt, hogy a tanulásuk egyetlen lehetõségét megszüntessék, ami egyben az életfeltételek megszûnését is jelenti a legtöbb faluban, hiszen anélkül, hogy bármilyen tragikus hangot is ütnék meg, én azt hiszem, tényként kell elkönyvelni, ahol megszûnik az iskola, ott általában elkezdõdik a falu rohamos visszafejlõdése, megszûnése.
De ha a pályakezdõ fiatalok tragikus helyzetére tekintek, akkor itt sem jobb a helyzet, hiszen amikor megkapják a bizonyítványaikat, illetõleg a fõiskolai, egyetemi diplomájukat, akkor szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy munkahelyük nincsen, egyáltalán kilátásuk sincs ilyen szerzésére, a kormány megszüntette a pályakezdõ fiatalok segélyezését, így a diplomás fiataloknak a nemegyszer munkanélküli vagy nyugdíjas szülõk filléreibõl kell eltartaniuk magukat, arra kell támaszkodniuk, ami pszichésen is egy elviselhetetlen helyzetet teremt. Így sajnálatos módon játszi könnyedséggel lehet felszámolni egy kultúrnemzetet, tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezt a helyzetet így és ekként tudomásul venni nem lehet. De ha az önkormányzatok létszámleépítéseire gondolok, akkor azt kell hogy mondjam, itt is tragikus helyzetbe jut a nemzeti középosztálynak az a része, amely az önkormányzatoknál eddig munkalehetõséghez jutott, hiszen az elbocsátottaknak semmiféle esélyük nincs arra, hogy a településen munkához juthassanak, ennek következtében tehát az önkormányzati munkahelyek megszûnése gyakorlatilag az életfeltételek megszûnését jelenti ennek a körnek. És akkor még nem szóltam a köztisztviselõkrõl, ahol tavaly 15%-os létszámleépítés után újabb rohamra indul a kormány, és úgy gondolom, hogy szólnom kell még a tudományos kutatások visszafejlesztésérõl, a szakmai intézetek sorának bezárásáról, tehát a magyar jövõ felszámolásáról, és ezért kért szót a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja, hogy felemelje szavát ezek ellen a jelenségek ellen, és az érintett tárcák vezetõit arra kérje (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ lejártát.) - befejezem, elnök úr -, hogy segítsenek megmenteni a nemzeti középosztályt, mert nemzeti középosztály nélkül nincs nemzeti felemelkedés. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)