DR. AVARKESZI DEZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy idézettel kezdeném hozzászólásomat: "Tagadhatatlan, hogy a barcelonai olimpiai játékokra történõ felkészülés és részvétel és az ott született sikerek sportközvéleményünk figyelmét érthetõ módon elterelték némiképpen a magyar sport és testnevelés egyéb kérdéseirõl. Nem kifogásolható olimpia-centrikusságról van persze itt szó, hanem egyszerûen arról a százéves tiszteletre méltó hagyományról, amely nemcsak kötelezettségeket ró reánk, hanem felfogásunkban, gondolkodásunkban is megkülönböztetett, különleges értéket kifejezõ helyet biztosít ötkarikás sikereinknek Hajós Alfrédtól Farkas Péterig." Gallov Rezsõ írta ezt a Nemzeti Sport 1992. szeptember 14-ei számában.
Az OTSH elnöke a következõkkel folytatta gondolatait: "Küldöttségünk kiemelkedõ teljesítményének fényében - hangulatilag legalábbis - kedvezõbb megvilágításban vizsgálhatjuk sportéletünk helyzetét és kilátásait hazánkban, s ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az elkövetkezendõ idõkben elodázhatatlan és fontos döntéseket kell hoznunk sportkultúránkat illetõen." Eddig az idézet.
Eltelt azóta közel négy év, és a legfontosabb döntéssel eddig késlekedtünk. Máig nincs sporttörvénye Magyarországnak.
Most megint olimpia elõtt állunk, néhány hét, és elkezdõdik Atlantában az Arany Olimpia. Nagy várakozás elõzi meg, és nem mindegy, hogy sportolóink, edzõink, a sportvezetõk milyen útravalóval utazhatnak az olimpiára. Mit kapnak tõlünk útravalóként? Deklaráljuk csak, hogy fontos a társadalom számára a sport, vagy megteremtjük a feltételeket az élsportnak, a diáksportnak és a testnevelésnek, a szabadidõs sportnak, a fogyatékosok sportjának. Ám nemcsak az olimpia miatt fontos a törvény. Biztonságra van szükség, biztonságra a sport minden területén, így különösen a finanszírozás és az irányítás területén. Nyilván, hogy a finanszírozás a legfontosabb kérdés, errõl már elég sok szó elhangzott eddig is a vezérszónoklatokban, és sok képviselõtársam fog még ehhez hozzászólni. Én inkább a másik kérdésrõl, a sportirányításról beszélnék.
És itt engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Én, mielõtt országgyûlési képviselõ lettem, a sportigazgatás területén tevékenykedtem. Nagyon nehéz feltételek között dolgoztunk, munkánkat sok bizonytalanság övezte. Mégis nagyon jó szívvel gondolok erre az idõszakra, elsõsorban azért, mert a sport ügye iránt elkötelezett, felkészült, egymást becsülõ emberek dolgoztak mind az Országos Testnevelési és Sporthivatalban, mind a megyei sporthivatalokban.
(9.10)
Mi volt ennek a bizonytalanságnak az oka, ami körülvett minket? Kevés területen változott annyiszor a szabályozás az elmúlt években, és hozzátehetem évtizedekben, mint a sportirányítás területén. S ennek vajon mi az oka?
Engedjék meg, hogy még egy idézetet felolvassak. "A szabályozás, ha esetleg némi csúszással is, de követi, követte azokat a hullámokat, amelyeket a társadalmiság, államiság viszonyában az idõrõl idõre jelentkezõ centralizáció, illetve decentralizáció váltott ki. A sporttevékenység ugyanis alapvetõen társadalmi jelenség, s az állam, állami apparátus be- és kivonulásai természetesen az aktuális politikai és gazdasági szándékok és érdekek által vezérelten, ha eltérõ szinten is, de hasonló szervezeti és mûködési megoldásokat kell hogy eredményezzenek." Ez az idézet dr. Nagy Józsefnek, a neves sportjogásznak egy átfogó munkájából való, amelyben a testnevelés és a sport jogi szabályozását vizsgálta Mária Terézia Ratio Educationisától a '90- es évek elejéig.
Én természetesen nem kívánok visszamenni 1777-ig, de még az 1921. évi LIII. törvénycikkig sem, hiszen errõl, az elsõ magyar testnevelési és sporttörvényrõl is már sok szó elhangzott e Házban a sporttörvény vitája kapcsán. Azt azonban elmondanám, hogy az elmúlt, körülbelül 50 évben, 1945-tõl 1992-ig - amikor jelenlegi formájában létrejött az Országos Testnevelési és Sporthivatal - tízszer változott a központi sportigazgatás szervezete. A tíz változás ugyan három szervezeti forma között mozgott, hiszen volt, amikor valamelyik állami szerv, másik állami szerv, minisztérium keretében mûködött a központi sportigazgató szerv, valamikor önálló sporthivatalként, mint most is, s a '60-as évek egy jelentõs idõszakában társadalmi szervezetként.
Ami jellemzõ volt, hogy minden jelentõs politikai történelmi változás érintette a sportigazgatást. Gondolok itt az 1956-os forradalom leverése után a centralizáció, a '60-as években, fõleg '68-ban az új gazdasági mechanizmus kapcsán, amikor társadalmasították a sportot, majd a visszarendezõdés idõszakában, és természetesen a rendszerváltás kezdetekor is ez megtörtént. És ami érdekesség és aktuális egy kicsit most, hogy általában olimpiák környékén is - vagy elõtte vagy utána - volt valamilyen szervezeti változás. Ennél többször talán csak a területi igazgatás szervezeti rendszere változott. Éppen ezért én nagyon fontosnak tartom, hogy ki kell alakítani a sportirányítás stabil, mûködõképes rendszerét.
Úgy vélem, ez a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, alkalmas erre. Meghatározza az állam feladatait, meghatározza az önkormányzatok feladatait, és háromnegyed évszázad után végre ismét törvény fogja szabályozni a sportirányítás központi szervének státuszát. Megszünteti a sportági szakszövetségek törvényességi felügyeletében az eddig meglévõ dualizmust, bár ha jól belegondolunk, ez nem is dualizmus, nem is kettõsség, hanem többrõl van szó.
Három témával szeretnék nagyon röviden kiemelten foglalkozni. Ez a Sporttanács, a területi igazgatás, valamint a szakszövetségek törvényességi felügyeletének kérdése.
A Sporttanács - én úgy vélem - kicsit furcsa képzõdmény. Talán még a törvényjavaslatot elõterjesztõ belügyminiszter úr is meglepõdne, ha valaki azt javasolná, hogy például a rendõrség - a szintén általa felügyelt rendõrség - felett mûködjön egy társadalmi szervezet, egy rendõrtanács, amelyik beleszól ennek az állami szervnek a munkájába, sok szempontból meghatározza. Mindemellett talán a sport társadalmi szerepe, jellege miatt elfogadható ez a forma. Az mindenesetre nem, hogy olyan módon avatkozzon be a Sporthivatal egy állami szerv munkájába, hogy megnehezítse annak munkáját, és azon költségvetési eszközök, amelyek a Sporthivatalon keresztül a parlament felhatalmazása alapján kerülnek a sportéletbe, hogy ezekben ne legyen szuverén döntési joga a Sporthivatalnak. Ezért én úgy gondolom, hogy módosító indítványainkkal ezt kell elõsegíteni. Nem szabad feleslegesen korlátozni a hivatal tevékenységét.
A másik kérdés, amirõl beszélnék, a területi igazgatás kérdése. A területi igazgatást jelenleg sporthivatalok látják el, ezek az OTSH kihelyezett szervezetei. Nagyon sokat tesznek a helyi sportért. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a megyei versenyrendszer összeomlana, ha ezek a sporthivatalok - korábban sportigazgatóságok - nem dolgoznának ilyen erõt megfeszítõen, ilyen tisztességesen. Az önkormányzati törvény módosítása során már a megyei, fõvárosi önkormányzatokhoz telepítettük a testnevelési és sportszervezési feladatokat, ezt pontosítja - nagyon helyesen - a jelenlegi javaslat.
Arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagyon nagy óvatossággal kell eljárnunk majd, amikor ennek a gyakorlati megvalósítását végezzük, amikor valóban odatelepítjük a sportigazgatási munkát a megyei önkormányzatokhoz, a fõvárosi önkormányzathoz, nagyon kell vigyáznunk, hogy ne hagyjunk értékeket elveszni ennek során.
S végül a harmadik kérdés, amivel foglalkoznék, ez a törvényességi felügyelet kérdése. A jelenlegi szabályozás az 1989. évi IX. törvényerejû rendelet megduplázza a hatásköröket. Hiszen az OTSH-nak és az ügyészségnek is hasonló feladatokat ír elõ, mindkettõnek lehetõvé teszi, hogy a bírósághoz forduljon jogszabálysértés esetén. Ráadásul egy teljesen formális bírósági nyilvántartási kötelezettséget ír elõ a sportági szakszövetségek vonatkozásában.
Én úgy gondolom, hogy helyes az a változtatási irány, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz. A nyilvántartás és a törvényességi felügyelet az OTSH-hoz kerül, ugyanakkor nagyon fontos garanciális elem, hogy megmarad a bírósági kontroll.
Végül arról beszélnék, hogy milyen ez a javaslat, milyen ez a törvényjavaslat. Elismerem, lehetne jobb. De úgy gondolom, hogy feltétlenül javítható. Tudomásom szerint számos módosító javaslat készült valamennyi párt részérõl. Gondoljuk át közösen, hogy ezek közül melyek a legjobbak, és javaslom, hogy pártállástól függetlenül a legjobbakat fogadjuk el valóban. A legfontosabb a finanszírozás biztonsága.
Én nagyon kérem a Pénzügyminisztériumot, lássa be: a magyar sport jövõjérõl van szó. Fogadják el az ebbe az irányba mutató javaslatokat. Kérem, hogy a parlament a módosításokkal együtt még a nyári szünet elõtt - és természetesen az olimpia elõtt - fogadja el a törvényt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)