SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A sporttörvénnyel és a sportingatlanokhoz kapcsolódó törvényjavaslattal kapcsolatosan én elsõsorban önkormányzati oldalról szeretnék beszélni. Tehát a sport és az önkormányzatok kérdéskörét szeretném végigjárni. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok ezer szállal kötõdnek a sporthoz. Egyrészt kötõdnek azért, mert különbözõ oktatási intézményeikben folyó sporttevékenység, legyen az testnevelési óra, legyen az diákköri sportmozgalom vagy szabadidõs sportmozgalom, egyfajta közösségi teret, egyfajta kulturális mozgásteret nyújt annak a településnek, városnak vagy nagyvárosnak a sportterületén, ahol az emberek élnek. Hogy mennyire fontosnak tartották az önkormányzatok vagy tartják az önkormányzatok a sport ügyét, csak emlékeztetnék arra, hogy néhány évvel ezelõtt a céltámogatási rendszerben a tornateremprogram lett meghirdetve, államilag támogatva, és ennek hatására rengeteg olyan tornaterem épült az országban, amelynek egy részét az önkormányzatok finanszírozták és azért, hogy a sport számára lehetõséget biztosítsanak a településükön.
Az önkormányzat eazért is kötõdik a sporthoz, hiszen számos tevékenységet neki kell finanszíroznia. Van normatív támogatása a sportnak a költségvetésben, igaz, hogy ez a '96-os költségvetési évben település- üzemeltetési normatíva alatt jelent meg, s viszonylag csekély összeggel, ugyanakkor ezentúl az önkormányzatok - önként vállalva - a sporttevékenységhez nagyon komoly forrásokkal járulnak hozzá. S harmadrészt az önkormányzatok azért is kötõdnek a sporthoz, hiszen a lakosság választja meg az önkormányzatokat. A lakosságnak igénye van a sportolásra, és igénye van a szórakozásra is, amelyet mondjuk falu esetében, legtöbbször a futballmeccs, vagy nagyobb települések esetében a különbözõ sportágak biztosítanak és nyújtanak a lakosságnak.
Tehát azt gondolom, hogy az önkormányzatok döntõ többsége a sportot, a sporttal kapcsolatos kérdéseket kiemelten kezeli. Természetesen az önkormányzatok nagyságától függõen különbözõ feladatokat tud ellátni ezeken a területeken. Viszont az látható és tapasztalható, hogy a városokban, különösen a nagyvárosokban, a megyei jogú városokban rendkívül erõs a sportjellegû tevékenység. Ezt igazolja, hogy a megyei jogú városok sportkamarája is mûködik, s a sporttal kapcsolatos tevékenységeknek majdnem kétharmada a megyei jogú városokban van. Tehát ezek a városok, ez a várostípus rendkívül erõs a sport területén. De természetesen lehetõségükhöz képest a falusi önkormányzatok is hozzájárulnak a sport ügyéhez, akár azzal, hogy öltözõt építenek, de mondjuk egy nagyobb város esetében ez már úgy mûködik, hogy sportlétesítményeket tartanak fenn és sportigazgatóságokat hoznak létre.
Megjelenik a sporttal kapcsolatos odafigyelés abban is, hogy a legtöbb városban külön sportszakember van a hivatalban, illetve a testületen belül vagy sporttanácsnok, vagy sportbizottság mûködik, jelezve ezzel azt, hogy az az önkormányzat kiemelten foglalkozik a sport ügyével. Ezáltal valamilyen formában biztosítja a sporttevékenység személyi hátterét is. Nagyon sok önkormányzat azon túl, hogy normatív támogatást kap, sportalapot hoz létre, olyan sportalapot, amelybõl megpróbálja finanszírozni a sporttevékenységet, a különbözõ egyesületeket, sportolókat, a lakosságot.
Tehát a törvénytervezetet én olyan szempontból nézem, hogy milyen formában és mennyire jelenik meg markánsan az önkormányzati érdek és lehetõség a törvénytervezetben. Megtörténik-e az, hogy bõvebben kifejti a sporttörvény az önkormányzatok lehetõségeit és kötelezettségeit, és adott esetben esetleg miben hiányos. Hisz az elõbb beszéltem arról, hogy ezer szállal kötõdik az önkormányzat a sporthoz, ennek pozitív oldalait emeltem ki, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogyha egy településen vagy egy városban "balhé" van, hogy ezt a kifejezést használjam, mondjuk azért, mert esetleg csökken annak a focicsapatnak a teljesítménye vagy megszûnik egy sportlétesítmény, vagy például olyan elõfordul, van erre is példa, hogy kárpótlásként kimérték a sportpályát, és nincs meg a focipálya, és nem lehet hol focizni, akkor a balhét általában nem az egyesület, hanem az önkormányzat viszi el, mert a lakosság úgy reagál rá, hogy az önkormányzat nem támogatja kellõen a sportot, miért nem tesznek többet? Tehát az önkormányzat felelõssége ilyen formában még jobban felerõsödik a sport területén.
Az önkormányzati törvény 8. § (1) bekezdésében annyit mond, hogy az önkormányzatnak feladata a sport támogatása. A fõvárosi szabályozásnál annyit mond, hogy a fõváros testnevelési és sportszervezési összehangoló feladatokat lát el, s a megyei önkormányzat esetében testnevelési, sportszervezési feladatokról gondoskodik. Ennyit mond tehát az önkormányzati szabályozás a sporttevékenységrõl, többet nem.
A sporttörvény 3. §-ában megpróbálja egy kicsit részletesebben kifejteni az önkormányzatok feladatait. Én ezt nagyon jónak és nagyon helyesnek ítélem, már csak azért is, mert meghatározza önkormányzati feladatként, hogy minden önkormányzatnak, mondjuk így: sportkoncepciót kell készítenie.
(9.40)
Tehát végig kell gondolnia, hogy a sport területén mit akar és mit tud tenni. Meg kell fogalmaznia azokat a cselekvési tereket, amely szándékában áll. Ez sok helyen nincs meg és nagyon hiányzik. Márpedig, hogyha a testület errõl dönt, és errõl határozatot hoz, akkor a sportnak van egy olyan etalon szabályozása helyi településen, amelybõl ki lehet indulni és tovább lehet fejleszteni.
Megfogalmazza azt is, hogy az önkormányzatnak támogatnia kell a sporttevékenységet, persze, hogy mi hogyan, milyen formában és mennyivel, az az önkormányzat lehetõségeire van bízva, s megfogalmazza azt is, hogy fent kell tartania az intézményeket. Tehát azt gondolom, hogy ez alapvetõen jó megoldás, lehetõség az önkormányzatok számára. Ugyanakkor már problematikusabb - és errõl Avarkeszi képviselõ úr már szólt - a fõváros és a megyei önkormányzat sportszervezési feladatai. Abból az okból kiindulva, hogy a sportigazgatóságok át fognak kerülni a megyei önkormányzathoz, és a sportigazgatóságok által ellátott feladatok mint versenyszervezés, nemzetközi kapcsolatok, koordinációs tevékenység a megyei önkormányzatok és a fõváros tevékenységi körébe kerül.
Ugyanakkor a gyakorlatból - azt gondolom - mindenki ismeri, hogy fõleg a megyei jogú városokban szintén hasonló jellegû sportszervezési feladatok mûködnek, és ez mindenképpen konfliktusba kerülhet a megyei önkormányzat sportszervezési feladataiban. Tehát meg kell fontolni, meg kell gondolni - azt hiszem - azt, hogy a megyei jogú városok számára a jogszabályban lehetõséget kellene biztosítani azoknak a feladatoknak a szervezéséhez, amelyeket a sportigazgatóságok ellátnak. Én hiszem azt, hogyha a törvény erre lehetõséget ad, akkor a megyék és a megyei jogú városok közösen ezt a feladatot még hatékonyabban tudják ellátni, míg ha nem, akkor, adott esetben, egymásnak feszülhetnek ebben az ügyben, ami a sport ügyének nem hiszem, hogy jót tesz.
Az önkormányzatokkal kapcsolatosan a következõ megjegyzésem az Országos Testnevelési Sporthivatal elnökének feladatköreihez kapcsolódnak. Itt nagyon sok feladatot felsorol az OTSH elnökének, egy dolog maradt ki, amit én sajnálok, és módosító javaslatként ezt be is nyújtottam, hogy az OTSH elnöke együttmûködik a helyi önkormányzatokkal is. Jelen esetben ez így van, ez így történik, dehát az OTSH elnöke változhat. Azt gondolom, hogy érdemes rögzíteni, hogy az OTSH elnökének van olyan feladata, hogy együttmûködési kötelezettsége van az önkormányzatokkal. Olyanfajta tevékenységet kell kifejtenie, amely jelzésértékû mindenképpen az önkormányzatok számára. Ez nem kerül pénzbe, ez legfeljebb gesztus és munkaszervezési kérdés.
A finanszírozásról röviden. Itt nagyon sokan szóltak már arról, hogy a finanszírozás hogyan néz ki. Végül is, ez egy többcsatornás - mondjuk így - kettõ -, de én inkább úgy mondanám, hogy háromcsatornás finanszírozásról van szó, hisz vannak állami, központi források, van, aki közalapítvány és ne feledkezzünk el, hogy van az önkormányzati normatív finanszírozás is a sporttal kapcsolatosan, tehát ez a harmadik forrás, én úgy gondolom. Maga a felépítése és a szerkezetével nekem nincs gondom. Itt valóban az a kérdés, hogy mekkora összeg kerül e mögé, és milyen automatizmusok kerülnek be a finanszírozásba. Azt tudom, hogy rengeteg módosító javaslat érkezett be a Sporttanács és a két közalapítvány kuratóriumának összetételére. Ebbõl nyilván egy egészséges összetétel fog kijönni, hiszen a törvénytervezetben azért voltak bizonytalanságok. És ez fontos is, hogy minden jelentõs - de hangsúlyozom: jelentõs - sportegyesület, társadalmi szervezet képviseltesse magát a Sporttanácsban és a kuratóriumokban, s mondjuk a kevésbé jelentõsek, azok ne. Tehát azért ezeket - azt gondolom - érdemes tisztázni.
És végezetül a sportingatlanokról nagyon röviden, amelyrõl részletesen Gyõriványi képviselõ úr már szólt. Én azt a véleményt képviselem, hogy az ÁPV Rt.-nél lévõ sportingatlanok átadásával, tulajdonba adásával kapcsolatosan a sorrend forduljon meg. Elsõ helyen tehát az önkormányzatok jussanak hozzá ezekhez a vagyonokhoz. Semmi nem indokolja, hogy az egyesületek, a kincstárnál lévõ tulajdonok esetében azt mondom, hogy igen, de ebben az esetben semmi nem indokolja, és amit az elején elmondtam, hogy azért az önkormányzatok igenis a biztos hátterek e sporttevékenységben. Azért õk viszik el a balhét. Tehát, azt gondolom, hogy az önkormányzatokat a sporttal kapcsolatos feladataik tekintetben ilyen formában is meg kell erõsíteni, hogy ez ÁPV Rt.-nél lévõ vagyontárgyak esetében elsõ helyen az önkormányzatok - abban a megosztásban, ami egyébként a törvénytervezetben benne van - és mondjuk második helyen csak a sportegyesületek jussanak hozzá - ezzel kapcsolatosan én egy módosító javaslatot is benyújtottam.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül, azt gondolom, hogy a sporttörvény nagyon fontos törvény. Végre lesz egy egységes jogszabály, és nyilván a vitában és a módosító javaslatokkal lehet egy olyan törvényt létrehozni, amely sporttevékenységet - legyen az versenysport, élsport, szabadidõsport - jobbá teheti mindannyiunk számára. Köszönöm szépen a figyelmet.