RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én is nagy figyelemmel hallgattam Szentkuti Károlynak az elõadását és az elõzõ képviselõtársamnak is. És csak erõsíteni szeretném azt, hogy bizony sok esetben a képviselõ-testületen múlik az, egy-egy falunak vagy egy-egy városnak, hogy milyen összeget tud a sportolásra biztosítani.
Félõ, bár képviselõtársam, hozzászólásában említette a normatív támogatását a sportnak. Ez a normatív támogatás - azt hiszem -, hogy az önkomrányzat bajban van, nem biztos, hogy elsõdlegesen a sport, a sportolók vagy a létesítmény üzemeltetéséhez fogják ezt az összeget odatenni, pláne, hogyha netán csõdhelyzetben van, ami egyre gyakoribb a mai önkormányzatoknál. Én azt hiszem, hogy a sporttörvényben meg kellene fogalmaznunk mindenképpen azt a fontos követelményt, hogy egy-egy településen normatív szinten, települési lakossághoz mérten, ugyan, ami volt az elõzõ években, de nagyon minimális volt az az 50 forint, de valami kiszámíthatóságot, biztonságot jelentett az ott élõ embereknek.
(9.50)
Képviselõtársam, az elõttem szóló szólt, hogy a keleti rész és az ország többi részei között bizony óriási különbségek vannak. Nincs más szórakozási lehetõség ezekben a falvakban, ezekben a községekben, mint egy vasárnap délutáni futballmérkõzés. És talán mondjuk meg néhányan, akik itt vagyunk, hogy talán az egyik legolcsóbb sportolási lehetõség a kis falvakban, mert egy füves területrész mindenütt van, ahol két kapufa kell, és ugyan a szerelések, a fölszerelések egyre drágábbak, de legalább ez a minimális biztonság, ez a minimális normatíva meglenne ezeknek a községeknek. Azt hiszem, akkor talán egy része megoldódhatna a költségvetésbõl a támogatási rendszernek.
Én azt hiszem, hogy ebben kellene közös gondolkodásra jutni, hogy ezek a kis önkormányzatok, a kistelepülések milyen címen és címkézett pénzt kapjanak, hogy azt ne lessen más célra felhasználni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Gyér taps a bal oldalról.)