DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Toller képviselõ úr felszólalását én is nagy figyelemmel kísértem, és az elhangzott megjegyzései, gondolatai megközelítésének a döntõ részével egyet is értek. Két percben azonban azokat a nem lényegtelen, de fontos hangsúlybeli különbségeket - azt hiszem - nem tudnám elmondani. Viszont, mind az általa elmondott gondolatok, mind pedig több képviselõtársam eddigi hozzászólása, illetve kétperces reagálása, az szükségessé teszi, hogy még egyszer megismételjem azt a gondolatot, amit a vezérszónoklatomban próbáltam elmondani. A magyar sport ügyes-bajos dolgairól mindaddig a problémákat megoldó módon - megítélésem szerint - nem lehet gondolkodni, ameddig a sport valóságában meglévõ kettészakadtságot a szabályozásban nem jelenítjük meg. Ez pedig a professzionális sport és a rekreációs sport különbsége. Mert amikor Toller képviselõ úr a már eddig is a tulajdonokkal, a sportlétesítmények tulajdoni helyzetével kapcsolatos igazságtalanságokról beszél, akkor hozzá kell tenni, hogy a most asztalunkon fekvõ törvény változatlan marad. De ha csak az a változás következik be, hogy megfordul a sorrend, és nem a sportszervezet, hanem az önkormányzat kapja tulajdonába ingyenesen ezeket a létesítményeket, és továbbra is az ingyenes használata az önkormányzati tulajdonnak megmarad a sportszervezetnek, akkor is van olyan sportszervezet, amelyiknél professzionális sportklubról van szó, a magánszféra üzleti vállalkozása, és nem is sikertelen üzleti vállalkozása, és egy ingyenes használattal államilag vagy önkormányzatilag támogatjuk. Miért, a cipõgyárakat támogatjuk Magyarországon? Nem támogatjuk Magyarországon. Ugyanez a helyzet, amikor - mondjuk - a sportfelszerelések adóbevételeinek a sportba való visszacsorgatásáról beszélünk - amit Rusznák képviselõ úr elõbb elmondott -, a sport mely szervezeteihez juttatjuk ezeket vissza? Azokhoz a profi klubokhoz, akik meg tudnak élni a piacon, mert kiváló és egyre nagyobb profit lehetõségét jelentõ vállalkozások ezek, vagy pedig a rekreációs sportba, ahova valóban fontos lenne Magyarországon több milliárd (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) közpénz folyik bele a sportba egy évben - befejezem a mondatomat, elnök úr -, s ezeknek a pénzeknek több mint 80 százaléka megy a versenysporton belül is az élsportra. Amíg ez az arány nem változik meg, addig nem lehet a problémák megoldásáról beszélni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)