KÖRÖSFÕI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az elõttünk fekvõ, sportról szóló törvényjavaslatot abból a megközelítésbõl kívánom vizsgálni, hogy elõsegíti-e - és ha igen, milyen mértékben - a sportegyesületek mûködését. A kis és nagy sportegyesületekét egyaránt, melyek az érdemi sporttevékenység alapvetõ színterei, szervezeti keretei, s melyek az állam szocializációs, egészségügyi és pedagógiai-politikájának is egyik fontos láncszemét kell, hogy képezzék.
Megjegyezni kívánom, hogy e témában szeretett volna szólni Baráth Etele képviselõtársam is, de kormányprogram miatt nem tud itt lenni.
Mondanivalómat helyzetelemzéssel szeretném kezdeni. Ezen a téren rendkívül sok, gyakran egymásnak ellentmondó adat, megállapítás lát napvilágot, ezért én egy hivatalos állami szerv, az Állami Számvevõszék adataira, megállapításaira fogok támaszkodni.
Az Állami Számvevõszék 1994-ben végezte el a sport céljait szolgáló központi, állami és egyéb forrásból származó pénzeszközök felhasználásának pénzügyi, gazdasági ellenõrzését. A vizsgálat megállapítása szerint, amíg 1990. évben 3052 sportegyesület volt a diáksport-egyesületek nélkül, 6788 szakosztályában 202 ezer fõ igazolt versenyzõ sportolt, addig 1993-ra a sportegyesületek száma már csak 2826, a szakosztályok száma 6429, és a nyilvántartott sportolók száma 173 ezer fõ volt, tehát 30 ezerrel kevesebb, mint három évvel korábban.
A sportegyesületek számának csökkenése látszólag viszonylag alacsony, 8%- os, de ugyanakor tudni kell azt is, hogy a korábbi többszakosztályos egyesületek nem kis hányada egyszakosztályossá alakult át, egyrészt a közterhektõl való szabadulás miatt, másrészt azért, mert könnyebb támogatót találni egy meghatározott sportág, szakosztály esetében.
Az Állami Számvevõszék megállapítása szerint - idézem -: "A központi költségvetésbõl az OTSH-n keresztül a sportegyesületeknek közvetlenül juttatott állami pénzeszközök mértéke és aránya csökkent, egyre kevésbé voltak képesek fedezni a szakmai feladatok végrehajtását, az egyesületek mûködõképességének fenntartását.
(11.00)
Ugyanakkor nagymértékben csökkent a vállalkozások részvétele is a sportegyesületek támogatásában." Eddig az idézet. Ebbõl következõen - ez még mindig az Állami Számvevõszék megállapítása - a sportegyesületek költségvetése igen sok kívánnivalót hagyott maga után, nemegyszer elõfordult, hogy a sportegyesületek adott évben nem készítettek költségvetést a források bizonytalanságára való hivatkozással. A költségvetések megalapozottsága forrásoldalról általában nem volt megfelelõ. Jellemzõ volt a kiadások sportszakmai igények nélküli megtervezése, melynek bevételi fedezete részben hiányzott. A költségvetés készítésekor, elfogadásakor ugyanis a sportegyesületeknek nem volt információja az éves támogatások összegérõl, átadásának idõszakáról, és sokszor hiányzott a finanszírozó támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalása.
Tisztelt Ház! Az Állami Számvevõszék-i vizsgálat csak megerõsíti mindazt, amit a sportegyesületek súlyos gondjairól mindenki tud, aki a magyar sporttal foglalkozik. A sportfinanszírozás rendszere 1989 óta jelentõs mértékben megváltozott. A változás a sportszervezetek többsége számára rendkívül súlyos következményekkel járt, s veszélyeztette mûködésüket. A legnagyobb mértékû visszalépés a sportegyesületek terén következett be, összefüggésben számos jelentõs támogatást nyújtó bázisszerv meggyengülésével, illetve megszûnésével, például bányászat, nehézipar, mezõgazdasági nagyüzemek, stb. Ezenkívül az országos, megyei, fõvárosi kiemelt egyesületek pénzügyi támogatási rendszerének megszüntetésével, valamint a közterhek jelentõs, szinte elviselhetetlen mértékû megnövekedésével.
Amíg a Magyar Olimpiai Bizottság és a sportági szakszövetségek költségvetésük jelentõs részét továbbra is az állami forrásokból kapják, addig a sportegyesületek túlnyomó többsége a nehéz helyzetben lévõ önkormányzatok különbözõ mértékû, de általában igen szerény támogatásán kívül csak a nemzeti sportalapból részesülhetett az elmúlt idõszakban csekély támogatásban.
Az elõttünk fekvõ sporttörvénytervezet meghatározza külön a helyi önkormányzatok, s külön az állam feladatait a sport különbözõ területein. Az állam feladatai között szerepel, hogy támogatja a gyermek- és ifjúsági sportot, fogyatékosok sportját, az olimpiai mozgalmat és a versenysportot. A törvénytervezet szerint egy új társadalmi testület, a Sporttanács - amelynek létrehozását itt többen megkérdõjelezték - lesz hivatott arra, hogy kidolgozza a sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési pénzeszközök elosztásának elveit, irányait, s ellenõrizze az ennek megfelelõ felosztást.
Az alapvetõ kérdés az, hogy a sport állami támogatására milyen források állnak rendelkezésre. A törvénytervezet szerint az állami feladatok ellátásához egyrészt az OTSH rendelkezik bevételi forrásokkal, másrészt létrehozásra kerül két közalapítvány. Az OTSH, amelynek feladatai között a versenysport, az utánpótlás-nevelés és a fogyatékosok sportjának támogatása is szerepel, a következõ bevételi forrásokkal rendelkezik: költségvetési támogatás, az OTSH felügyelete mellett szervezett szerencsejáték-bevétel, és az esetleges sportingatlanok értékesítésébõl származó bevétel. A Nemzeti Sport Közalapítvány, amelynek feladata az olimpiai mozgalom, a versenysport, s az utánpótlás-nevelés állami feladatainak az ellátása, következõ bevételi forrásokra tehetne szert: a kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka, költségvetési támogatás, a totó játékadójának 100%-a, és az esetleges támogatók, adományozók befizetései.
A másik közalapítvány a nemzeti ifjúsági és szabadidõsport, Az Egészséges Életmódért Alapítvány lenne, amely, igaz, hogy évrõl-évre csökkenõ költségvetési támogatás mellett, de valójában alapítványként már évek óta mûködik. Ennek a feladata lenne a gyermek- és ifjúsági szabadidõsport, valamint a fogyatékosok sportjának támogatása. Ez utóbbi közalapítvány bevételi forrásai a kormány által biztosított egyszeri induló vagyon és hozadéka, költségvetési támogatás, az önkormányzatok hozzájárulásai és adományok, támogatók befizetései lennének.
Egyetértek azzal, hogy a törvénytervezet komoly és ellenõrizhetõ feltételekhez köti a költségvetési és közalapítványi támogatásban való részesülést. A törvénytervezet szerint ilyen támogatásban csak olyan sportszervezet részesülhetne, amely elszámolt az elõzõ évben kapott támogatással, nincs lejárt köztartozása, illetve azt folyamatosan, elõre meghatározott törlesztõrészlettel teljesíti, és rendelkezik saját forrással is. Ezenkívül a támogatás iránti kérelemhez mellékelni kell az elõzõ évi beszámolót és a pénzügyi tervet, amely nem tartalmazhat hiányt.
Véleményem szerint ezek a követelmények a sportegyesületek és szakszövetségek igényeinek is megfelelnek, hiszen a különbözõ formában mûködõ sportszervezetek valódi fejlõdése, feltételeinek javítása csak abban az esetben várható el mind az állam, mind a magánszemély részérõl, ha a felek számára tiszta és áttekinthetõ a jogi környezet. A probléma csak az, hogy a két közalapítvány tervezett bevételi forrásai nemcsak csekélyek, de rendkívül bizonytalanok is. Az olyan bevételi források, mint a támogatók befizetése, adományok, önkormányzatok hozzájárulásai vagy költségvetési támogatás, még megközelítõleg sem nyújtanak garanciát arra, hogy a közalapítványok olyan bevételhez jussanak, amely biztosítani képes a sporttörvényben meghatározott állami feladatainak ellátását. Így éppen azt a gondot nem oldják meg, ami a magyar sport, a magyar sportegyesületek legnagyobb problémája: a tervezhetõség hiányát.
Így a két közalapítvány csak elméletben lesz képes biztosítani az állami szerepvállalás feltételeit, a valóságban rendkívül szegényes tarisznya lesz mindkettõ. Véleményem, és az MSZP sportmunkacsoportjának véleménye szerint - még az ország nehéz gazdasági helyzetében is - részesülnie kell e két közalapítványnak a sorsolásos szerencsejátékok és az egyéb szerencsejátékok játékadójának meghatározott hányadából is. A legtöbb nyugat-európai országban alapvetõen a szerencsejátékok biztosítják a sport mûködõképességét. Dániában például a sportfogadás és szerencsejátékok nyereségének kétharmad részét a sport kapja. Minimálisan 2,5-3 milliárd forint az az összeg, amelyet - figyelembe véve az ország nehéz gazdasági helyzetét - biztosítani kellene ahhoz, hogy a magyar sport mûködõképes maradjon.
Ennek érdekében az MSZP sportmunkacsoportja módosító indítványokat adott be. Ezek közül az egyikben a Nemzeti Sport Közalapítvány bevételi forrásai közé bevenni javasoljuk a sorsolásos játékok játékadójának 37%-át, valamint az egyéb szerencsejátékok játékadójának 23%-át. A Nemzeti Ifjúsági és Szabadidõsport Közalapítvány forrásait pedig a sorsolásos játékok játékadójának 13%-ával, az egyéb szerencsejátékok játékadójának pedig 7%-ával javasoljuk bõvíteni. Javaslataink még így is összesen a sorsolásos játékok játékadójának csak az 50%-át, és az egyéb szerencsejátékok játékadójának pedig a 30%-át kívánja a sport támogatására fordítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy kormányunk az elmúlt két évben az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére jó néhány olyan döntést hozott, amely kedvezõ hatással volt a magyar sportra. Csak néhány példa: mentesítette a sportintézményeket a saját bevételüket terhelõ 13%-os költségvetési befizetés alól, a személyi jövedelemadónál közvetlenül az adóból leírhatóvá tette a sport célú alapítványra befizetett összeg 30%-át, társasági adónál az adóalap csökkentését tette lehetõvé sport célú közalapítványnak adott teljes összeggel az adóalap 20%-ának mértékéig. Rendkívüli 45 millió forintot biztosított az ez évi olimpiai kvalifikációs versenyekre és az eredményességi jutalomra. Visszaállította a sportolók és természetjárók korábban elvett, 50%-os vasúti kedvezményét, s a többi.
Ezek fontos döntések voltak, de a sport mûködõképességének a feltételeit az elõttünk fekvõ két, sportról szóló törvénynek kell jelentõs mértékben biztosítani. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elfogadásra kerülnek az általunk javasolt, elõbb ismertetett módosító indítványok.
Tisztelt Ház! Tudom, hogy az elõttünk fekvõ két, sportról szóló törvénytervezetet óriási - valószínûleg túlzott - várakozás elõzi meg a sporttársadalom részérõl. Ez a törvény kerettörvény, s valamennyi problémát nem tud és nem is fog megoldani.
(11.10)
Mégis úgy vélem, hogy a magyar sport jelenlegi helyzetében vannak olyan kérdések, melyek egyértelmû rendezése nélkül a sporttörvény csak gesztus értékû lesz. A magyar sportnak pedig jelenleg ennél többre van szüksége. Köszönöm a figyelmet. (Taps a padsorokból, több helyrõl.)