DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A sportról T/2421 szám alatt beterjesztett törvényjavaslatnak az elnevezése megtévesztõ. Bocsássanak meg egy pesties szlengért, "még a neve sem igaz". Ez a törvényjavaslat ugyanis nem a sportról szól, hanem a sport államigazgatásáról, és egy ilyen cím alatt még akár el is lehetne fogadni, illetve közigazgatásáról. A törvényjavaslat azokat a szervezeti formákat és eljárási módokat igyekszik jól-rosszul meghatározni és leírni, amelyeken keresztül az államigazgatás szervezete rendezi és lebonyolítja kapcsolatait a sportszervezetekkel. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy meghatározzák magát a sportot, illetve a sportszervezeteket, s az utóbbiakat bizonyos mértékig strukturálják is az államigazgatáshoz kapcsolhatóság érdekében.
A törvényjavaslatnak ehhez a bürokratikus technokrata irányultságához képest, és ezt itt nem feltétlenül pejoratív értelemben említettem, kissé sok az a költõi magasságú idézet, ami elhangzott a sportról a törvényjavaslat eddigi vitája során. Az eddigi vitákban nagyon sok jogos bírálat hangzott el a törvényjavaslatról. Mindenekelõtt Pallag László igen tisztelt képviselõtársam, a Független Kisgazdapárt vezérszónokát és dr. Balsai Istvánt, az MDF vezérszónokát kell kiemelnem, akik jelenlegi formájában elfogadhatatlannak ítélték a törvényjavaslatot.
Néhány olyan szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amely eddig nem kapott helyet és elég hangsúlyt. Szociológiai vizsgálatok bizonyítják nemzetközi méretekben, hogy egy-egy profi versenysportolóra hét-tíz sportból élõ foglalkoztatott jut: edzõ, gyúró, szervezõ, szakvezetõ, sportvezetõ, és így tovább. A professzionális versenysport tehát nemcsak sport, sõt talán kevéssé az, hanem óriási biznisz, úgyis mint reklámhordozó, úgyis mint TV- tömegshow, vagy a szerencsejáték-ipar egyik fõ szolgáltatója, például a totón keresztül. A sporthoz tehát fontos üzleti érdekek is fûzõdnek, és ezek felelõs sportszervezeteket igényelnek üzleti biztonságuk érdekében. A sport világa a maga részérõl - ismét csak nemzetközi méretekben - igyekezett is létrehozni azt a szervezeti struktúrát, amely megfelel a sportüzlet elvárásainak, maga pedig igyekezett bevételt, szponzorálást, támogatást szerezni ellenszolgáltatásként. A sportról szóló magasztos költõi idézetek mögött ez az elkommercializálódott sport húzódik meg elsõsorban, a tömegshow, a szórakoztató- és a szerencsejáték-ipar. Mind ennek a mechanizmusai jól mûködnek. Ismétlõdõ sok kisebb-nagyobb bundáiktól és botrányaikkal együtt, vagy ezektõl eltekintve, éppúgy beletartoznak azonban botrányaik is a bizniszbe és a nagy show-ba, mint a sportszerû versenyek. Mindehhez, mint imént említettem, stabil sportszervezetek szükségeltetnek, s ez a törvényjavaslat - akarva-akaratlan - ezeknek az igényeknek akar eleget tenni. Ehhez nincs szükség a tömegsporttal, az egyszerû állampolgárok, a kisember kocogási igényével, a szabadtéri labdázási kívánságaival, óvodai vagy középiskolai testnevelésérõl szót vesztegetni. Ez a törvény ezekre nem is veszteget sok szót.
A törvényjavaslatnak egy igen furcsa szervezeti megoldása ez a Sporttanács, a maga tizenegy tagjával, a maga jól-rosszul definiált, eléggé ködös és határozatlan feladatkörével és jogkörével. Megfigyeltem a magyar törvényhozásnak a kormány által elõterjesztett javaslatait. Kérem, majdnem minden törvényben szerepel egy ilyen tanács. Gondoljanak vissza a tegnap megszavazott természetvédelmi törvényben ott is van, vagy környezetvédelmi törvényben ott is volt a Környezetvédelmi Tanács. Bocsánat, ezt nem tegnap szavaztuk meg. Tehát ezek valamilyen õsi reminiszcenciák, úgyhogy nem tudom, a Tanácsköztársaság emléke kísért, mert mindig létrehozunk valahol egy ilyen társadalmi szervet, amelyre aztán teljes bizonytalan, határozatlan jogköröket ruházunk, és azt hisszük, hogy ezzel valamivel demokratizálódik az az egyébként eléggé bürokratikus államigazgatási struktúra, amely ténylegesen gyakorolja a hatalmat.
A törvényjavaslat úgyszólván egyáltalán nem foglakozott a sport forrásszükségletének a kérdéseivel, és ennyiben rendkívül fontosnak tartom Toller László képviselõtársamnak azt a javaslatát, Bakonyi Péter is említette, amelyik meghatározott költségvetési bevételek elõre meghatározott hányadából kívánja megteremteni a sport finanszírozásának az egyik forrását. Én ezt rendkívül fontosnak tartom, és a javaslat elõterjesztõit igen nagy tisztelet illet, hogy gondoltak ennek a súlyos hiánynak a megszüntetésére, és gondoltak arra az egyik lehetséges útra, amivel stabil költségvetési bevételeket lehet átcsoportosítani a sport, és elsõsorban a tömegsport, és ebben a törvényjavaslatban háttérbe szorult amatõr sport finanszírozásába.
(11.50)
Még annyit említenék meg és azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy valóban - ahogy Jeszenszky Géza igen tisztelt képviselõtársam említette -, esetleg más ilyen adóbevételeknek is egy meghatározott hányadát gondolok itt elsõsorban például a dohánytermékek adójának és a fogyasztói adójának és a szeszes italoknak egy bizonyos hányadát is esetleg forrásként ide lehetne átcsoportosítani, mert ezek talán ellensúlyoznák az egészséges egészségvédelem sport oldaláról azokat a káros hatásokat, amelyeket egyébként ezeknek a cikkeknek a fogyasztása okoz. A törvényjavaslat mai vitájában Körösfõi László igen tisztelt képviselõtársam mondotta és én nagyon örülök, hogy ezt a kormányoldal kormánypártok oldaláról hangzott el, hogy ez a törvényjavaslat, ez tulajdonképpen egy kerettörvénynek a javaslata. Szeretném emlékeztetni igen tisztelt képviselõtársaimat, hogy sajnos, ugye, ez most már egy általánosan követett gyakorlattá vált, nem akarom azt mondani, szinte kormánydivattá vált, hogy minden egyes beterjesztett törvényjavaslat kerettörvény. Nehezen tudnék most ellenkezõ példákat fölsorolni. Már egy másik ilyen kerettörvény, azt hiszem környezetvédelmi törvény tárgyalásakor is elmondottam és most ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a kerettörvények alkotásának ez az egyre akutabbá váló gyakorlata, ez tulajdonképpen rendkívül rendkívül káros, rendkívül hátrányos, nagyrészt ebbõl adódik az, hogy a jogszabályok éppen a végrehajtási rendeletek és a kereten belül hiányokat kitöltõ újabb törvények, vagy egyéb jogszabályoknak a halmazával egy olyan áttekinthetetlen konglomerátumot alkotnak, ami végül is a jogkövetést teszi lehetetlenné és ez különösen érvényes és különösen vonatkozik a sportra, mert az az ezer-ezernyolcszáz és e körüli sportegyesületen keresztül, meg a sportolók egy részének a táborán keresztül, ez egy széles kört, az állampolgárok, az emberek széles körét érintõ törvény, és bizony azoknak a szerteágazó jogszabályoknak az ismerete, meg az elõbányászása, összeszedése nem lehet, az nem lehet ilyen terhet róni az állampolgárokra, annak érdekében hogy követni tudják a törvényt. És én ismét, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is, szeretném fölhívni a figyelmet, hogyha valóban jogállam felé kívánunk haladni, akkor nem csak deklaráljuk ezt, akkor rá kéne térni, hogy ne keretjellegû törvényeket terjesszen elõ a kormány, ne keretjellegû törvényeket fogadtasson el az országgyûléssel, hanem olyan tartalommal megtöltött törvényeket, amelyek az adott jogterületet és az érintett problémákat teljes egészükben, lehetõség szerint hiánytalanul lefedik és kitöltik, mert a valódi jogállamiságnak ez egy nélkülözhetetlen feltétele. Befejezésként, nagyon sok alkalommal felmerült a vitában az önkormányzatoknak és a sportnak a kapcsolata. A törvény ezt eléggé elnagyoltan és ködösen rendezi, de legalább ilyen, ennyire elnagyolt és ködös az egyes sportegyesületeknek a helyzete is, mert megmondom: az a megoldás, amit ez a törvényjavaslat körvonalaz, az nagyon labilis, nagyon laza. Igenis, az emberekben van törekvés még ezek között a rendkívül nehéz viszonyok között is, hogy önszervezõdéssel sportegyesületeket hozzanak létre. Én magam is egy ilyen sportegyesületben sportolok, vitorlázás, vitorlázásra alakult ez a sportegyesület, tehát van, igenis törekvés arra az emberekben, hogy önszervezõdéssel teremtsék meg a sportolásuk lehetõségét és kereteit. Ehhez azonban egy sokkal pontosabban körvonalazott és az egyesületek és a sportszövetségek viszonyát és a sport közigazgatási kapcsolatainak a viszonyát sokkal pontosabban rendezõ jogalkotásra lenne szükség. Én eredetileg, én is azt javasoltam volna, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot vonja vissza és a kiegészítésekkel átdolgozva nyújtsa be. Azonban úgy ahogy Jeszenszky Géza igen tisztelt képviselõtársam is mondotta, én is újra gondolván az egész jogalkotási processzust és szituációt, én azt hiszem, hogy akkor még tovább odáznánk el a sporttörvénynek a meghozatalát és ezért az a javaslatom, és azt kérem az igen tisztelt képviselõtársaktól, akik rendkívül jóirányú kiegészítéseket és módosításokat említettek, hogy valamennyien igyekezzenek és igyekezzünk olyan módosító inditványokkal elfogadhatóvá tenni ezt a törvényjavaslatot, hogy végül valamiféle keretet mégiscsak biztosítsunk a sport további mûködéséhez és fejlõdéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról)