DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Hallgatom, hallgatom, és néha nagyon csodálkozom azon, amelyek itt elhangzanak és amelyek egyedül csak csúsztatásnak minõsíthetõek. Tulajdonképpen nem felelnek meg a valóságnak. Legalábbis az alatt a hat év alatt, amióta ebben az Országgyûlésben dolgozom. Azóta ezek a felvetések egyáltalán nem jelentkeztek. Gellért Kis Gábor és Bauer Tamás jó néhány olyan dolgot mondott, ami egyszerûen megdöbbentett. Nem tudom, Gellért Kis Gábortól kérdezem, hogy miért demokratikusabb az a lehetõség, amikor nem engedjük szóhoz jutni a képviselõt, amikor a parlamenti szólásszabadságot is - amelyet minden parlament a világon megad - korlátozzuk. Bár ez a korlátozás itt nagyon rendszeres módon történik, és pontosan minden frakció bejelentheti a maga ötperces hozzászólását, és akkor, amikor ez megtörtént, akkor még van egy kétperces hozzászólási lehetõség a napirend elõtti megszólalásokhoz. Meg kell mondani, hogy az 1990-94-es Országgyûlésben - és én azt tartottam akkor is helyesnek - mindenki képviselõi jogánál fogva napirend elõtt felszólalhatott.
(14.00)
Én nagyon sokszor felszólaltam, bár egy öttagú, félfüggetlen, független csoportnak voltam a képviselõje és egy tagja, és ennek során is minden alkalommal, amikor kértem, akkor kaptam felszólalási lehetõséget, annak ellenére, hogy a legradikálisabb ellenzékéhez tartoztam akkor a parlamentnek. (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Köszönöm szépen. Annyit szerettem volna ... (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Köszönöm szépen.