SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr! Elképedve hallja az ember azokat a panaszokat - Gáspár Miklós felszólalása volt erre a legjobb példa -, akik arról panaszkodnak, hogy itt a demokrácia lábbal tiprása történik, az ellenzék megfoszttatik a nyilvános szereplés lehetõségétõl, miközben a gyakorlatban az történik, hogy a demokratikus választás adta parlamenti súlyok, politikai súlyok teljesen a visszájára fordultak, minimum a visszájára fordultak, a parlamenti televíziós közvetítések idejét összemérve. Én nem hiszem, hogy az lenne a demokrácia mércéje, hogyha egy 28%-os parlamenti súllyal rendelkezõ ellenzék a nyilvános televíziós közvetítések idejének 80%- át kitehetné, és ha valaki ebben bizonyos szabályozást szeretne bevezetni, az a demokráciát kívánja lábbal taposni. Igen. A mértékben van óriási különbség. Én visszaemlékszem, hogy az elõzõ négy évben a parlament legaktívabb, 10%-ot - legtöbbet - tartozó képviselõjéhez tartoztam a parlamenti statisztikák szerint, és ennek ellenére négy napirendi felszólalásom volt négy év alatt, évenként egy.
Én azt hiszem, hogy a mai ellenzék sorai között alig található olyan képviselõ, aki két év alatt csak négy napirendi felszólalást valósított volna meg. És akkor nem beszélünk még arról a tökélyre vitt gyakorlatról, hogy az öt ellenzéki frakció - ugye -, ez öt biztos napirend elõtti felszólalást jelent, de a kétperces hozzászólások révén, amit szintén az utóbbi idõben maximálisan kihasználnak ellenzéki képviselõtársaink, ez már gyakorta huszonöt hozzászólást jelent. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Ha ehhez még hozzátesszük a legnézettebb televíziós közvetítések alatt az azonnali kérdések intézményét, akkor azt hiszem, hogy az nagyon álságos hivatkozás, hogy megfoszttatik (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idõ leteltét.) az ellenzék a nyilvános szerepléstõl. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)